Hallgatag szamuráj

A japán közvélemény kezd teljes mértékben elfordulni a jövő évre halasztott olimpia lebonyolításától. Közben az egyik vezető NOB-illetékes kijelentette, hogy mindenképpen megrendezik a nemzetközi játékokat. Az új tokiói kormányzatnak fájhat a feje, hogy melyik megoldás lenne a jobb.

Karbantartásra szállítja egy hajó Tokióban az öt karikát a koronavírus újabb fellángolásakor. Elúszó lehetőségek? Fotó: Kim Kyung Hoon Forrás: Reuters

Karbantartásra szállítja egy hajó Tokióban az öt karikát a koronavírus újabb fellángolásakor. Elúszó lehetőségek?
Fotó: Reuters

Abe sem így tervezte a politikai búcsúzását, amelyre egészségi problémái miatt kényszerült, gyermekkorától vastagbélgyulladás kínozza. Azt viszont keresztül tudta vinni pártján, a Liberális Demokrata Párton, hogy kiválasztottja, a kabinet főtitkára örökölje a pozícióját. Nehezen találnánk két, jellemében ennyire eltérő politikust. A származásuk is mást mutat: Abe Sinzó politikuscsaládban nőtt fel, míg Szuga epertermesztők leszármazottja. Abe nyitott, karizmatikus politikus, utódjáról eddig azt tudtuk meg, hogy zárkózott, magának való figura, sőt egyesek szürkének jellemzik. Japánban a kabinetfőnök feladata a sajtó tájékoztatása. Mindig jegyzeteivel jelent meg, és nem volt hajlandó mondani azon túl egyetlen szót sem. Munkabírása viszont elképesztő, mondják róla a munkamániás japánok: elsőnek érkezik a hivatalba, és ő oltja le a villanyt. Mindenért meg kellett küzdenie: a tanulmányai alatt keményen dolgozott, hogy ne terhelje szüleit az egyetemi kiadásokkal. „Én valóban a nulláról indultam” – fogalmazott egy őszinteségi rohamában. Negyvenhét évesen lett először képviselő. A ma 72 éves politikus útja fokról fokra vezetett a liberális pártvezetésbe, amelyet nevével ellentétben a jelenlegi felfogásban jobboldali konzervatívnak tekinthetünk. A múlt héten Szugát pártelnökké választották, így nyerte el a kormányfői megbízatást is, de mindig volt türelme kivárni a következő lépést. Abénak viszont szinte minden megadatott, hiszen a japán társadalomban nagy a politikuscsaládok tisztelete. Az eltérő jellemvonások ellenére kiváló párost alkottak, és Szuga – mint a mesében – elnyerte megérdemelt jutalmát.

„Még Abénél is konzervatívabb” – ez egy japán politikai elemző véleménye az új miniszterelnökről. Így nem lesz „politikai elhajlása” az elődjétől. Ki tudja helyettesíteni a volt kormányfőt, hacsak az nem, akivel minden lépését megbeszélte? – ez is egy mérlegelendő szempont volt. A pártban abban bíznak, hogy Szuga népszerűsége is növekedni fog a lakosság körében. A gazdaságban nem akar letérni az Abe által kijelölt útról, felfogása a gazdasági szigor, a munkahelyek védelme, az adminisztráció számítógépesítése. Talán a legnagyobb hiányosságai közt a diplomáciai járatlanságot említik meg.

Egy kiválóan megrendezett olimpiáért azonban mindent megbocsáthatnak neki. Ehhez kétségtelenül nem valami kedvező helyzetből indul, igaz, amikor kitudódott, hogy Abe Sinzó távozik megbízatásából, akkor Szuga esélyét, hogy kormányfővé válhasson, öt százalék körül mérték. A miniszterelnöki poszt elnyerését követően népszerűsége már 38 százalékon állt. Nyilván az új kormányfő előtt sincs nagy választási lehetőség: meg kell rendezni a játékokat, újabb halasztás nem lehetséges. Az eddig kiszivárgott értesülések szerint a japán rendezők úgy tudják elképzelni a játékok lebonyolítását, hogy a sportolókat az olimpiai faluban „vírusmentesen” elszigetelnék. Innen csak a versenyekre utaznának ki. Közben minden alkalommal a belépéskor tesztet végeznének el rajtuk.

Még Abe Sinzó jelentette be, hogy az év végére Tokióban elérik a napi (!) kétszázezer tesztelést. Nyilván a különböző nemzetek drukkerei is – az országba történő belépéstől a versenyekre való látogatásig – felkészülhetnek arra, hogy számos vírusellenőrzésen kell átesniük. De ez mind attól is függ, vajon az adott időszakban lanyhul vagy épp erősödik a világjárvány. Ezt ma senki sem tudja megmondani, különösen, amikor épp megkezdődött a pandémia második hulláma. Szuga Josihide talán bízhat abban, hogy villámgyorsan megtalálják a vírus ellenszerét. De azért jó, ha kéznél tartja szamurájkellékeit, lehet, hogy keményebb harccal kell számolnia.

Politikusbúcsú

Ha Abe Sinzó valami váratlan tragédiában elhunyt volna, most tele lennének a konzervatív lapok a méltatásával. Ő eddig is méltósággal viselte betegségét. Immár második alkalommal – 2007-ben is egészségi problémái miatt távozott a kormányrúd mellől –, most végleg lemondott arról, hogy az egyre kínzóbb kórral viaskodva kormányozza országát. Japánban 2012-ben valóságos messiásként üdvözölték a visszatérését a politikába. Az előző évben hármas katasztrófa sújtotta a szigetországot: földrengés, cunami és atombaleset. Kormányfővé kinevezése után pár nappal személyesen kereste fel a balesetet szenvedett fukusimai atomerőművet. A japán gazdaságba új erőt lehelt, ma már újból figyelni kell arra a kis feliratra, „Made in Japan”. Ellenfelei közül sokan vádolták azzal, hogy túlzottan nacionalista, míg barátai azt rótták fel neki, hogy lehetne még konzervatívabb. Reform­lépései sikerre vezettek: a mezőgazdaságban, a szabadkereskedelmi megállapodásokban, az új munka törvénykönyvében, sőt még a nők képviseleti arányában is változást hozott. Hiába zúdítottak Japánban is össztüzet rá, akkor is keresztülvitte az alkotmánymódosítást, amely kiterjesztette azt a jogszabályt, hogy a japán „önvédelmi erők” külföldön is végrehajthassanak küldetést.­

A két nagyhatalom, az Egyesült Államok és Oroszország vezetőjét tegezte, neki csak Donald és Vlagyimir volt a Fehér Ház és a Kreml ura, baráti viszonyt alakított ki mindkettővel. Ilyen előremutató változások régen történtek Japánban, mint Abe Sinzó második kormányzása alatt. Utóda, Szuga elégedett lenne, ha csak úgy emlékeznének meg róla, mint Abe munkásságának méltó folytatójáról.