Kérelem Petreanu úrhoz

Mindössze tíz kilométerre található a magyar határtól Nagyszentmiklós, amely két kincset is adott a magyar és az egyetemes művelődéstörténetnek. 1799-ben itt találták meg a városról elnevezett titokzatos aranyleletet, amelyet sokan Attila hun királyhoz kötnek, és ugyanitt látta meg a napvilágot Bartók Béla. A zeneszerző halálának 75. évfordulóján a település maroknyi magyar közössége már a jövő évi kerek születési évfordulóra ­készül. A száznegyvenedikre.

A zeneszerzőt ábrázoló szobor a Nákó-kastély előtt, a bánsági Nagyszentmiklós belvárosában. Feltűnnek a hajdani magyar világ nyomai Fotó: MTI–Rosta Tibor

Változatos ősz közeledik legendává nemesedő nagyszentmiklósi történetekkel, amikor Temesváron felülök a legalább fél évszázados vonatra, és elfoglalom helyemet az éjszakai műszaktól kimerült ingázók között, hogy megnézhessem Bartók Béla szülőhelyét, életének emléktáblákkal megjelölt helyszíneit, a családi sírokat. Nagyszentmiklóson, ezen a határszéli, csinos kis településen nyugszik Bartók János, a nagyapa és az idősebb Bartók Béla, az édesapa. A Fekete Sas szállót, ahol a zenetudós élete első zongoraestjét adta, már nem láthatom. 1988-ban szó nélkül lebontották. Az évtizedekkel korábbi állapotot Zenzer Jakab parasztgazda jellemezte a legtalálóbban, amikor így fogalmazott: „Furcsa dolog […] Itt született közöttünk, bátyáinkkal gyerekeskedett, ült a Fekete Sasban, sétált az Aranka partján, s mi nem tudunk róla szinte semmit. […] Suttyó legény koromban jártam nála, de nem tudtam, hogy muzsikus.”

Ma már más a helyzet, Bartók Béla félig-meddig hazatalált. A vasútállomástól gyalog indulok a városközpont felé. Itt-ott meg-megállok, nézelődöm, fotózok, bár nem igazán van már mit, legalábbis a településnek ezen a részén. Meg is kérdezi egy idősebb úriember: „Ugyan mi fényképezni való van ezen a lepusztult helyen, hölgyem?” Majd megemeli a szalmakalapját, elmosolyodik, és egy jó napottal továbbáll. A városközpont szerénységében is rendezettnek tűnik, sok a virág, és még több a kerthelyiség. A hajdani magyar világ nyomai is fel-feltűnnek, belevegyülnek a nagy eklektikába. Merthogy vasbetonból is van itt bőven. Talán Nagyszalontára, Arany János szülővárosára emlékeztet leginkább a hely, no nem a beton miatt, hanem az egyszerűségében rejlő nagyság teszi ezt. Ám azt is be kell látnom, itt is már csak az a szép, az időtálló, ami az Osztrák–Magyar Monarchiából öröklődött ránk, minden más felejthető.

A nagyszentmiklósi aranykincsre, amelyet a Bécsi Szépművészeti Múzeumban őriznek, és amelyet sokan Attila királyhoz kötnek, szerb parasztgazda lelt rá kertásás közben 1799-ben.

A középkorban szerbek lakták a falut. Bartók keresztlevelében is Rácz-Nagyszentmiklós szerepel. 1988 áprilisától a község nevét csak így volt szabad leírni Romániában: Sînnicolau Mare. Az idegengyűlölet azonban már jóval korábban, a Trianon utáni években megfogant a soknemzetiségű településen. 1936-ban egy kolozsvári román zenetanár felháborodottan kötött bele Bartókba, amiért az általa gyűjtött román népzenében itt-ott magyar hatásokat mutatott ki. Bartók vallomása Válasz Petreanuék támadására címmel József Attila lapjában, a Szép Szóban jelent meg: „Arra kérem Petreanu urat, adja meg nekem, mint nem románnak csak a negyedrészét annak a szabadságnak, amelyet egy románnak engedélyez. De addig is, míg ezt meg nem kapom: ahhoz az ezer meg ezer órához, amelyet a román népzene gyűjtésére, leírására, rendszerezésére és tanulmányozására fordítottam, még ezret meg ezret teszek hozzá a további kutatásra, nem azért, hogy köszönetét elnyerjem és jutalmat arassak […], hanem azért, hogy állandóan előbbre vigyem a kelet-európai népzene-kutatás ügyét.”

Elsőként a Szarvas utca 3. szám alatti családi háznál állok meg. Itt dacolt az idővel Bartók Béla szülőháza. Innen az egykori gazdasági iskola épületéhez megyek, amelynek idősebb Bartók Béla volt az igazgatója, s ahol a család is lakott. A sarokingatlanban magánvállalkozás működik, semmi sem utal arra, milyen funkciója volt egykoron. Sétám során a római katolikus templomot is útba ejtem. Hűvös előterében emléktábla hirdeti, hogy 1749. február 24-én itt született a magyar filológia megalapítója, a kiváló nyelvtudós, Révai Miklós író, a pesti egyetem magyar nyelv és irodalom tanára, aki először alkalmazta a nyelvtudományban a nyelvtörténeti módszert, megelőzve ezzel a világ összes nyelvészét.

A Halotti beszédet is ő elemezte elsőként. Révainak szobra is állt a helyi elemi iskolában, ahol tanult, Bartók Bélához és a tehetséges portré- és tájképfestő Herman Lipóthoz hasonlóan.

A hajdani piacon, a jelenlegi főtéren emlékoszlopa volt, amelyet 1925-ben ledöntöttek. Ezt pótolja a 2014-ben felavatott bronz mellszobor, amelyen román, német és angol ismertető szöveg olvasható – magyar nem.

A zeneszerzőt ábrázoló szobor a Nákó-kastély előtt, a bánsági Nagyszentmiklós belvárosában. Feltűnnek a hajdani magyar világ nyomai
Fotó: MTI–Rosta Tibor

Ahová bárki leülhet

Azokban az esztendőkben, amikor még tudták a városban, ki volt Révai Miklós, Nagyszentmiklós kiskirályai a Nákó család tagjai voltak: Kristóf, az első földesúr, Sándor, aki jó pénzért grófi címet szerzett, Kálmán, aki országgyűlési képviselő, császári és királyi kamarás lett, valamint az „utolsó” Sándor, képviselő és főrendiházi tag, katonatiszt és világcsavargó, belső titkos tanácsos és Fiume kormányzója. A macedón származású família mesébe illő gazdagsága dacára Nagyszentmiklós sokáig csak egy isten háta mögötti por- és sárfészeknek számított.

A Nákók kastélya ma is a városka éke, művelődési ház és múzeum. Belső tereiben Bartóknak állított emléket a település már a kommunizmusban. A grófi rezidencia közvetlen szomszédságában található a zeneszerző ülő térplasztikája, amelyet a muzsikus halálának hetvenedik évfordulóján, 2015-ben lepleztek le egy hozzá komponált asztal, gramofon és üres szék társaságában, hogy bárki leülhessen, és lefényképezze magát a város híres szülöttét ábrázoló műalkotással.

A településvezetés ezzel a gesztussal mutatta meg, hogy ebben a városban nem viseltetnek ellenszenvvel a magyarok iránt. A lakosság nagy része azonban nem honorálta, hogy a kátyúk betömésére nincs pénz, de arra igen, hogy „egy Bélának” szobrot állítsanak, immár a másodikat.

Glück Jenő nyomdokain haladva a Bartók család történetének feltárására Szőcs Gyula történelem szakos tanár vállalkozott elsőként. A szentmiklósi római katolikus anyakönyvet 1948-ban nyitotta fel, a népzenekutató zenetudós születési bejegyzését keresve. A továbbiakban minden apró mozzanatát feltárta Nagyszentmiklós és Bartók Béla kapcsolatának. Személyesen is ismerte, hiszen tízesztendős korában, 1936-ban Szőcs ott volt Bartók temesvári hangversenyén. Hosszú kutatómunkájának egyik eredménye a tényleges szülőház azonosítása. Szintén neki köszönhető azon családi szájhagyomány átörökítése, mely szerint Bartók János kapcsolatban állt Rózsa Sándorral és betyárjaival, akiket alkalmanként elbújtatott a pandúrok elől a földmívesiskolában. Ez akkoriban három kilométerre állott a községközponttól mocsaras, süppedékes határrészben, ahol senki sem kereste a bajkeverőket.

Szintén Szőcs Gyula utánajárásának köszönhetően tudjuk: Bartók János, a nagyapa kora legműveltebb, legfelkészültebb mezőgazdászai közé tartozott, és megbecsült, szorgos munkatársa volt a Magyar Gazda című szaklapnak. A zene is nagy becsben állt a famíliában. A kemény akaratú, erélyes nagymama kitűnően zongorázott, idős Bartók Béla hegedűn és csellón játszott, emellett kisebb táncdarabokat szerzett és dirigált, megszervezte a nagyszentmiklósi zene- és dalegyletet. A helyi műkedvelő zenekart az igényesebb zenekultúra szolgálatába kívánta állítani, köréje csoportosítva a község értelmiségét, amelyet abban az időben jórészt az Aranka-szabályozási Társaság mérnökei alkottak. A koncertekre a gyermek Bartókot is elvitték. Miután az édesapa korai halála miatt a családnak el kellett hagynia Nagyszentmiklóst, az ifjú Bartók 1903-ban tért vissza először egy hangversenyre. Fellépését gyermekkori játszópajtása, Jurkovits Irmi szervezte meg, akinek Bartók éveken át hosszú levelekben számolt be külföldi koncertjeiről. Sajnos ezek a levelek elkallódtak a személyes emlékekkel és a közös emlékezettel együtt.

Ma tizenkétezren lakják a várost, közülük hozzávetőleg hatszáz fő magyar származású, szerbek már félszázan sincsenek, tősgyökeres nagyszentmiklósi családok pedig szinte már egyáltalán nem élnek itt. Bartók 1926 februárjában járt utoljára Nagyszentmiklóson, ekkor vett végső búcsút szülővárosától, miután felkereste rokonait, felmenőinek sírját. Korábban népdalokat gyűjtött itt és a környéken, magyart és románt egyaránt. Ennek ma már semmi nyoma. Ha szól is valami a városban, az vagy műdal, vagy a török zenével összemixelt balkáni pop, a manele. A közeli nagyvárosok közül leginkább Temesvár ápolja a nagy zeneszerző emlékét: a magyar tannyelvű líceumot róla nevezték el, Bartók kapott szobrot a hírességek sétányán, és a helyi magyar vegyes kórus is az ő nevét viseli.

A szülőház helyén álló parasztházra 1970-ben került kétnyelvű felirat. Hányatott sors
Fotó: MTI–Ilovszky Béla

Burkolt etnikai tisztogatás

Nagyszentmiklóson már régóta nincs önálló magyar iskola. Ez csak részben függ össze azzal, hogy az újkori időkben a magyarok sosem alkottak itt többséget. Az 1980-as években a lakosság húsz százalékát kitevő sváb közösség megszűnt létezni. Felszámolódásukkal párhuzamosan a kisvárosba jelentős számú román telepedett be Moldvából, illetve Erdélyből. A magyarok aránya ezt követően kezdett csökkenni. Míg 1992-ben a lakosságnak még 10,6 százaléka vallotta magát magyarnak, ma már csak az öt százaléka. Mivel a nyelvi romlás súlyosabb az identitásvesztésnél, a magyar anyanyelvűek száma ennél is kevesebb.

Az általános iskola magyar tagozatának gondjai a burkolt etnikai tisztogatás után, az 1990-es évek közepén mutatkoztak meg. Az ezredfordulót követően a gyermeklétszám a kilencvenes évek közepét jellemző húsz főről tíz alá esett, ami egy összevont osztály létét is veszélybe sodorta. A diákhiánnyal küzdő magyar tagozat ezért cigány gyerekeket kezdett rekrutálni, derül ki Kapitány Balázs és Kiss Tamás kolozsvári szociológus elemzéséből.

A középosztálybeli magyar szülők többsége ezt követően inkább a román vagy a német tagozatra íratja be gyermekét, kisebb arányban a közeli Makón taníttatja. A magyar óvoda ettől eltérő képet mutat. Mivel felújított, jól felszerelt intézményről van szó, az idejáró gyermekek többsége román nemzetiségű, ami miatt az óvodai foglalkozás többnyire román nyelven folyik. Innen nincs továbblépés a magyar nyelvű elemi osztályokba. A szülő úgy van ezzel, hogy ha a nebuló a „németbe” megy, legalább elsajátítja a város mindhárom „történelmi” nyelvét. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy mire a gyermek felnő, elfelejti az óvodában tanultakat, főként, ha odahaza is románul beszélnek vele. Az említett okok miatt a nagyszentmiklósi lehetőség a közeli falvakban élő magyar szülők számára sem jelent reális alternatívát.

Végigsimogatom tekintetemmel a kecses kastély mellett álló öreg fenyőt, a bokros tiszafát, a vastag törzsű tölgyet, a japán akácot. A főúri lakban a Pro Bartók Társaság szokott hangversenyeket rendezni Bartók Béla születésének vagy elhunytának évfordulóin. Ezekre az alkalmakra többnyire a Szegedi Egyetemről hívnak előadókat, hiszen a 2001-ben létrehozott társaság művészeti vezetője, Kerek Ferenc Liszt-díjas zongoraművész a Bartók Béla Művészeti Kar Zongora Tanszékének professor emeritusa. A rendszerváltás óta a városvezetőség sosem akadályozta meg, hogy a helyi magyarok Bartók-megemlékezéseket tartsanak. Sőt úgy tűnik, támogatja a rendezvények megvalósítását. Makóval is jó kapcsolatot ápolnak, így például rendszeresen részt vesznek a Szent István-napi ünnepségeken, ahol a román, a szerb és a német tánccsoportjuk mellett a magyar Kékibolya is fellép. Ezt a munkát főként az egyetlen magyar nemzetiségű önkormányzati képviselő, a kultúráért, oktatásért, szociális ügyekért és sporteseményekért felelős Mezei Károly egyengeti a pedagógusok és a szülők közreműködésével. Szép gesztus volt az is, hogy 2015-ben posztumusz díszpolgári címet adományoztak Bartók Bélának.

A nagyszentmiklósi aranykincsből származó bikafejes ivócsanak másolata
Fotó: MTI–Kelemen Zoltán Gergely

A Tiszáig tartó Románia

Nagyszentmiklós magyar vonatkozásait azonban ki is merítettük a fentiek ismertetésével. Mert például magyar nevű utca csak egy van az egész városban, a Bartók Béla utca. Heim Péter mérnököt, a magyar posta- és telefonhálózat létrehozóját, valamint Kóra-Korber Nándor grafikust és festőművészt nem tartják nyilván a példás életpályájú személyiségek között, pedig mindketten innen indultak. A reformátusok – jobb híján – az evangélikus templomban gyűlnek össze néhányan, amikor a gondnok megforgatja a kulcsot a megviselt zárban. Sajnos itt már ezeknek a ritka alkalmaknak is örülni kell, és hálát adni a jóistennek, hogy a magyarfaló Gheorghe Funar, az egykori hírhedt kolozsvári polgármester, aki szintén itt született, nem kapott még szobrot. Kapott ellenben Eminescu, a román költészet géniusza nem sokkal Trianon után, 1925-ben, jóllehet nem sok köze van a városhoz. Sőt egyáltalán semmi köze nincs. De azokban az években, amikor ez megtörtént, nagy támogatottságot élvezett a Dnyesztertől a Tiszáig terjedő Nagy-Románia megvalósításának gondolata, amelyet többek között a költőóriás alapozott meg Doina című versével. Révai Miklós emlékoszlopát is Eminescu miatt döntötték le.

Bartók Bélának sokáig csak emléktábla járt, amelyet a Romániai Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetsége 1951-ben leplezett le a földműves­iskola utcafrontján, de mivel ezen hibásan tüntették fel a születési évét, 1970-ben leszerelték. Ugyanebben az évben a szülőháza helyén álló parasztházra került fel román és magyar nyelvű tábla a zeneszerző fia, ifj. Bartók Béla követelésére. Az állandó Bartók-kiállításnak is eléggé hányatott lett a sorsa. Az elsőt a hajdani földművesiskola két osztálytermében nyitották meg 1969 augusztusában. Innen átvitték az egykori Fekete Sas szálló épületébe. Amikor ezt néhány év múlva lebontották, hogy a valamikor hangulatos főutcán helyet teremtsenek egy tömbházsornak, a zenetudós születésének centenáriumára felújított Nákó-kastély egyik termébe zsúfolták be az anyagot. A megnyitó azonban elmaradt, mert Bukarest úgy ítélte meg, hogy Románia és Magyarország között elmérgesedett a diplomáciai kapcsolat, ezért lefújta a vernisszázst. Az első jelentősebb Bartók-szobrot, Jecza Péter alkotását 1993. november 20-án leleplezték le. Ekkor kezdett enyhülni a város szülöttével szemben tanúsított ellenállás…

Újabb változást hozhat 2021. Ekkor lesz Bartók Béla születésének 140. évfordulója, amihez több lehetőséget ad, hogy Temesvár is készül az Európa Kulturális Fővárosa cím viselésére.

A Pro Bartók Társaság leginkább új koncertzongorát szeretne beszerezni az ünnepségre. A társaság elnöke, a Bartók-kultusz ápolója, Tamás Sándor úgy véli, az lenne a legjobb, ha a világhírű zeneszerző szülővárosában mindent felújítanának, ami Bartók Bélával kapcsolatos, legfőképpen az állandó kiállítást. A budapesti Bartók Archívum és a magyar kormány támogatásával ennek helyére korszerű Bartók-emlékszobát terveznek, ahol audiovizuális megoldások tennék elérhetővé a világhírű magyar zeneszerző muzsikáját. Arra számítanak, hogy a Temesvárra látogatók Nagyszentmiklós iránt is érdeklődést mutatnak majd. Miután mindezzel elkészülnek, a város bejárataihoz több nyelven is kiírnák, de elsősorban magyarul: Isten hozta Bartók Béla szülővárosában!