Megformálója, Kallós Ede (1866–1950) korának egyik kiemelkedő művésze volt. Az ő plasztikái díszítették a Nyitra melletti Zobor-hegyen álló Ezredévi emlékművet is – ezt 1921 februárjában lerombolták –, és az ő alkotása az ópusztaszeri emlékművön látható Árpád-szobor. Kallós részt vett a Kossuth-szobrok mintázásában. Kossuth Lajosnak már a halálának az évében, 1894-ben állítottak szobrot, amit ezután országszerte szép számú mű követett.
A nagykárolyiak 1902-ben, Kossuth századik születésnapján határozták el, hogy városukban szobrot állítanak a szabadságharc vezetőjének. A pénzt ebben az esetben is gyűjtéssel teremtették elő, ebben a Károlyi család több tagja is részt vett, jelentős összegekkel támogatva a felállítandó emlékművet. 1905-ben már elegendő pénz állt rendelkezésre, ekkor a szoborbizottság felkérte Róna Józsefet, aki az első egész alakos Kossuth-szobrot mintázta – ezt 1898-ban Miskolcon avatták fel – és Kallós Edét, hogy készítsék el a Kossuth-szobor modelljét. A felkérésben szerepet játszott Kallós kitűnő Kölcsey-szobra és a Kossuth-szobrok mintázásában való jártassága is, hiszen a hódmezővásárhelyi alkotását 1903-ban, a makóit 1905-ben avatták fel. A nagykárolyiak a két mintából végül Kallós Ede alkotását választották.
A művet 1908. május 28-án avatták fel pompás ünnepség keretében. Kossuth Lajos ércbe öntött álló alakja három egymásba olvadó mészkőoszlopon állt.
Nagykárolyba 1919-ben vonult be a román hadsereg, és a várost, amelynek népessége ekkor 98 százalékban magyar volt, az új államhoz csatolták. A megszálló új hatalom emberei előszeretettel pusztították el a Kossuth-szobrokat. Erre a sorsra jutott 1919-ben többek között a marosvásárhelyi, a nagyszalontai, a rozsnyói, a losonci. A nagykárolyi sem kerülhette el sorsát: 1921 áprilisában egy éjszaka, nyakára kötelet kötve, ledöntötték azt. A szobor nem tört el, és ezután a városi gazdahivatal bejáratánál helyezték el, ahol a pásztorok subájuk fogasaként használták. 1930-ban született meg az az ötlet, hogy az alkotást az evangélikus templomban helyezzék el. Az új román polgármester azonban ezt megtagadta, és a Kossuth-alakot fáskamrába vitette, ahol 1932-ben egy éjjel ismeretlen tettesek lefűrészelték a fejét. Nem sokkal később a polgármester részvételével hajnali négy órakor vasdorongokkal elkezdték a szobor talapzatát bontani, ami a város vezetőinek okot adott arra, hogy elrendeljék a megrongált posztamens teljes elbontását. Ezzel együtt eltüntették a Petőfi- és a Révay-emléktáblákat is. „Azóta a nagykárolyi magyarság állandó rettegésben él. […] Nagykároly városának van még egy gyönyörű emléke: a Kölcsey-szobor. […] A Kossuth-szobor lerombolása után ellenőrizhetetlen hírek keltek szárnyra, hogy rövidesen sor kerül a Kölcsey-szobor eltávolítására is” – olvashatjuk a Keleti Ujság 1933. június 3-án megjelent számában. A sejtések hamarosan igazolódtak. A következő évben ismét csak éjjel lefűrészelték a szobor fejét, amelyet az ismeretlen elkövetők magukkal vittek. Helyére levágott leveles ágakat tűztek. A szobortöredéket néhány nap múlva lebontották, elszállították, és később beolvasztották. A lefejezett szobor a kultúrát és a művészetet szimbolizálja, írta az eset után a Brassói Lapok, majd úgy folytatta, hogy „jaj annak a szellemnek, amely a kultúrától és a művészettől irtózik” – és szobrokat rombol.
