Az uralkodóábrázolások közül az egyik legjelentősebb a Pozsonyban felállított Mária Terézia-emlékmű, az újkori magyar szobrászat első lovas ábrázolása, a pozsonyi születésű Fadrusz János műve. A háromrészes kompozíció a honfoglalás ezeréves évfordulójára készült, erre a talapzatán levő felirat is felhívta a figyelmet, valamint a nevezetes 1741-es országgyűlésnek is emléket állított, amikor a magyar rendek az osztrák örökösödési háborúban a szorongatott királynő mellé álltak.
„Hol most új bánat árvul a ligetben / S a márványszép királynő téli estben / Magyarjaira vár a Duna mellett” – így ír a szoborról Juhász Gyula Magyar Straszburgok című versében nem sokkal Pozsony megszállása után. Már nem sokáig állt és várt ott a mű, mert 1921. október 26-án elkezdték a bontását. „Szemtanúk erősítik meg a példátlan vandalizmus hihetetlennek tetsző hírét, amely világgá kiáltja a cseh kultúrfölény gyalázatos hazugságát. Vésővel, hajókötéllel, kalapáccsal estek neki a »művészetbarát« cseh légionáriusok a remek szobornak s barbár módon megsemmisítették” – írta a rombolás után néhány nappal a Pesti Napló. A márványból faragott szobrokat összezúzták, fejüket letörték. Két év múlva, 1923. december 8-án a Pesti Napló újságírója arról számolt be, hogy „Pozsonyban ma már sajnálják a szép szobor elmúlását. Kár érte – mondják –, Fadrusz szlovák művész volt.” (A szobor másolatát 2018-ban felállították.)
Nemcsak a Felvidéken, hanem a többi elcsatolt területen is elszántan törekedtek a múlt szellemi és tárgyi emlékeinek megsemmisítésére. A partiumi Nagykároly 1920-ig Szatmár vármegye központja, amely vármegyének egykoron a Himnusz szerzője, Kölcsey Ferenc volt a főjegyzője és országgyűlési képviselője. A város szoborral szeretett volna tisztelegni a nagy magyar költő emléke előtt. A szoborállítás kezdeményezője, Károlyi István gróf 1890-ben, a költő születésének centenáriumán körlevelet bocsátott ki. Az alkotásra rövid idő alatt tekintélyes adomány gyűlt össze. Kölcsey szobrát a Károlyi-kastély parkjában állították fel, és 1897-ben leplezték le. Talapzata szabálytalan alakú sziklaforma, azon elöl a Kölcsey név, a hátsó oldalon a Himnusz kezdősora volt olvasható. A költőt karosszékben ülve, a reformkort idéző ruhában jelenítette meg a szobrász. A figura alakja két méternél kicsit magasabb volt, és a talapzatával együtt ötméteres mű és a körülötte levő fák, valamint a távolabbi kastély épülete között harmonikus térkapcsolat alakult ki. A nagykárolyi Kölcsey-szobor még hosszú évtizedekig az egyetlen köztéri emlékműve volt a Himnusz költőjének.