Gyötrő látomások – Mi lesz a választások után?

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke már nem először pedzegette, hogy novemberi esetleges veresége után nem fogja átadni a hatalmat demokrata párti kihívójának. A liberális baloldal sem arról híres, hogy könnyedén­ belenyugodna vereségébe. Kérdés, hogyan ítélik meg az amerikaiak a koronavírus-járványban az elnök tevékenységét. Felülkerekedik-e a pártszimpátia a jelenlegi szomorú mutatókon?

Donald Trump kampányeseményre indul az Air Force One különgéppel Fotó: Joshua Roberts Forrás: Reuters

Ilyen helyzetben pedig – hacsak valamelyik jelölt nem arat lavinaszerű győzelmet – fel kell készülni elhúzódó peres eljárásokra, mégpedig minden apró ügyben. Ezeknek a végén a legfelsőbb bíróság mondja ki a döntő szót. Ezért nem mindegy, hogy a kilenc főbíró közül ki melyik tábort érzi magához közelebbinek. Ruth Bader Ginsburg, a legfelsőbb bíróság tagjának halála miatt Trump élt is ezzel a lehetőséggel, a demokraták eszeveszett próbálkozásai ellenére a konzervatív nézeteiről ismert feljebbviteli bírónőre, a 48 éves, hétgyermekes, katolikus Amy Coney Barrettre esett a választása, akit a szenátus republikánus többsége is támogat, és heteken belül megerősíti hivatalában, amely élethosszig szól. A taláros testületben, amely Amerikában alkotmánybíróság szerepét is betölti, így évtizedekre biztosítva van a konzervatív fölény, Barrett megválasztásával 6:3-ra nő a konzervatívnak tekinthető bírók aránya.

A várhatóan kialakuló jogviták miatt még hetekig, de az sem kizárt, hogy több hónapig nem lesz végeredménye a 2020-as elnökválasztásnak. Az új államfőnek Washingtonban jövő év január 20-án, pontban délben kellene letennie az elnöki esküt. Ez is csak egy szokás, ugyanis még az ötvenes években két alkalommal Dwight D. Eisenhower ebben az időpontban tette le elnöki fogadalmát. Semmi rendkívüli nem történik, ha erre más alkalomkor kerül sor. Donald Trump is arra utalt, ha január második felében is lesznek még vitás esetek, amelyek befolyásolhatják a választás végkimenetelét, akkor nem fogja átadni a központi irányítást.

A demokraták látomása az, hogy a vesztes Trump megpróbálja erőszakkal magához ragadni a hatalmat. A november 3-án kezdődő bizonytalan időben a két tábor közt véres utcai összecsapások robbannak ki. Ez benne van a közhangulatban, a BLM, a Black Lives­ Matters és az antifák akár erre is készülhettek szűnni nem akaró zavargásaikkal. A rend helyreállítása érdekében Trump kivezényli az utcákra a hadsereget és a nemzeti gárdát. Közben több demokrata irányítású állam – élén Kaliforniával – megkísérli az elszakadást Washingtontól. Az elnök több nagyvárosban rendkívüli állapotot rendel el, és kihirdeti a demokrácia időleges felfüggesztését. Erős kezű vezetés vagy egyenesen diktatúra lesz az Egyesült Államokban? Ha ilyen forgatókönyvek alapján zajlanak az események, a legrosszabb változat szerint eljuthatunk egy második polgárháborúig.

A demokratáknak létfontosságú a győzelem. A párt, mint azt láttuk az elnökjelölő kampányban, még négy évet nem bírna ki ellenzékben. Egyszerűen darabjaira hullna, a szélsőbaltól a sajátos szocialista meggyőződésűeken át egészen a mérsékelt demokratákig. Erre föl találtak egy bábot, aki igaz, hogy szenilis, azt sem tudja, hogy hol van, de legalább egyelőre minden baloldali megbékül vele. A háttérben pedig ott lesz alelnökjelöltje, Kamala Harris, a fiatal, 55 éves nő, aki ráadásul színes bőrű. Ő bármikor a helyére léphet. Jól ki van ez találva, ugyanis Joe Biden akár egy év múlva lemondhat az elnöki posztról, feltéve, ha egyáltalán elnyeri. Ez a Kártyavár című amerikai tévésorozatba illő megoldás lenne, de a liberális baloldalt semmi sem tántorítja el ilyen kétes mutatványtól, amely semmibe veszi az emberek akaratát.

Milyen esélyük van a feleknek a végső győzelemre? A balliberális médiában, amely az amerikai sajtó zömét adja, mindennap szétkürtölik, hogy országosan Joe Biden ennyi és ennyi százalékkal vezet. Tíz százalékkal kezdték, majd ez szép lassan visszacsúszott hatra.

De Amerikában az elnökválasztáskor semmi hasznuk nincs az ilyen mutatóknak. Az amerikai választási rendszer szerint itt az adott tagállamban kell nyerni, aki győz, az viszi az állam összes elektorát. Ráadásul minden államhoz eltérő nagyságú elektorcsapat tartozik, amely aránylik a lakosságszámhoz. Arról lehet vitatkozni, hogy ez mennyire igazságos, de ez a rendszer majd kétszázötven éve működik. Az egész országból összegyűlnek 538-an, és végül az ő szavazataikkal választják meg az elnököt. Ehhez 270 elektorra van szükség. Tehát országos százalékarányos összesítésnek nincs értelme, hiszen az ezt megelőző választáson is Hillary Clinton mintegy kétmillió szavazattal többet kapott Trumpnál, és mégsem lett az Egyesült Államok elnöke. Viszont hangulatkeltésre és befolyásolásra nagyok jók ezek a számok.

Az államok között vannak inkább republikánus hívők, míg mások demokraták. Ezekben csak igen ritkán történik változás, de például Trump az előző választáson több demokrata államot maga mellé állított. Ki hódítja meg a ­„billegő államokat”, amelyekből úgy hat-nyolc van? Ha bármelyik jelölt ezekben győz, megszerzi a többséget az elektorok számában. Persze ehhez az kell, hogy hozza a „saját”, bejáratott államait, akkor nagy reménye van a végső sikerre. Meg kell nézni, hogy melyik elnökjelölt áll jobban az adott billegő államban, ezeket a változásokat kell figyelni, akkor valami fogalmunk lesz a végeredményről. Bár ezen államok többsé­gében Biden vezet, de Trump már-már behozta a hátrányát: a két jelölt közt záródik az olló. És még hátra van az elnökválasztási kampányból egy hónap, arról ne feledkezzünk el, hogy a jelenlegi államfő kiváló véghajrás. Messze nem lefutott a verseny.

Vajon hogyan ítélik meg az amerikaiak a koronavírus-járványban az elnök tevékenységét? Mert ennek tragikus a mérlege. Felülkerekedik-e a pártszimpátia a jelenlegi szomorú mutatókon? – ez az igazi kérdés. Bíznak-e Trumpban annyira, hogy újból fel tudja lendíteni az amerikai gazdaságot? A BLM mozgalommal a demokraták túltolták a biciklit, ezt ma már ők maguk is érzik, a csendes többség határozottan rendre vágyik. Ám még Donald Trump győzelme sem hozhatja el a társadalmi megbékélést.