Hangfürdő – Bársony Bálint élete és munkássága

A Back II Black zenekar szaxofonosaként nagy sikereket ért el. Ma már a zenével és a hangokkal nemcsak szórakoztat, hanem gyógyít is. Közben folytatja küldetését: az ősi rezgések kutatását. A Magyarságkutató Intézet közreműködésével készülő filmekhez, valamint egy magyar mitológiai történetet bemutató színházi darabhoz is felkérték zeneszerzőnek. Bársony Bálint a Pilis lábánál, az Árpád-kori templomnál várt ránk.

Bársony Bálint zenész Fotó: Mirkó István Forrás: Magyar Nemzet

Terepjáróval jön értünk, mert errefelé az utak nehezen járhatóak. Beszállunk a kocsiba, és lassan elindulunk a hegyoldalon fölfelé. Az utak mentén lovak legelésznek, és a környék egyetlen tehene, Böbe. Bársony Bálinték négy évvel ezelőtt kezdtek átalakítani egy százötven éves parasztházat. Kapujuk előtt tábla figyelmeztet vaddisznóveszélyre. Látható, hogy az állatok éjszaka is arra jártak. A hegyen elektromos áram van, de gáz és víz nincsen. Gyűjtik az esővizet, a helybeliek felhozzák vagy hozatják az ivóvizet. Az itt lakók szeretik ezt az életformát.

Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István

Mindig fölfelé

A zenész, aki a környéken nőtt fel, először a házukat mutatja meg. A kertben is felfelé megyünk egészen a most épülő teraszig, amely Kárpát-medencei szentély lesz. A magyar és a székely zászlót már kitűzték, hamarosan érkeznek a család felvidéki és délvidéki barátaitól az ideszánt zászlók és díszek. Még mindig fölfelé lépkedünk néhány lépcsőn, hogy beléphessünk Bársony Bálint házi stúdiójába. Itt tartja a zenész a hangszereit, itt rögzíti zenei ötleteit. A matrac fölött, valamint a házi készítésű rekeszekben, tálcákon fűszer- és gyógynövények száradnak. Miután megszólaltatja néhány napja érkezett tekerőlantját és kedvenc hangszerét, a szaxofont, ismét autóba ülünk, és jó néhány utcával odébb megyünk. Természetesen fölfelé.

Bársony Bálint 33 éves korában nagy változás történt. Érezte, hogy a show-bizniszben már nem azonos önmagával. Mint mondja, belső hangja azt súgta, nézzen magába és fogalmazza meg, mit szeretne valójában. Barátja javaslatára beutazta a Székelyföldet, másfél hónapot töltött Csíkban, Csobotfalván. Útközben beleszeretett a lovakba és a természetközeli életmódba. Lassan kezdett összeállni a kép: vissza kell térnie a természethez, új színtéren, új lappal kell indulnia – ősi gyökerekkel megerősítve. Lovagolni tanult. A környéken talált lovasmestert, aki először elküldte a csudába. Hosszabb rábeszélés után csak úgy vállalta el a tanítását, ha egy éven keresztül mindennap – esőben, hóban, betegen – mennek terepre lovagolni. Így is történt.

Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István

Lovaglás közben Bársony Bálint úgy érezte, különleges helyen járnak. Idehúzta a szíve, itt talált tanyát magának, ahová két jurtát és egy jurtakonyhát épített. Utóbbiban a fabútorokat és a mennyezetet a barátjával készítették el. Tőle és a szomszédoktól tanulta meg, hogyan kell kővel, fával dolgozni. A kis közösségi térben elvonulásokat, csapatépítő tréningeket, a helybéli férfiakkal gyűléseket tartanak. A tanyavilágban fontos, hogy az emberek figyeljenek, támaszkodjanak egymásra. Ha valakihez betörnek a vaddisznók, ha elpusztul egy ló vagy elszökik egy állat, akkor mindenki mozdul, megy segíteni.

A kapuhoz közelebb eső, kisebb jurta Bálint öccséé, Bencéé, aki fotós, filmes ember, szintén szívesen töltődik ezen a különleges helyen. Belépünk a zenész ötven négyzetméteres jurtájába – amelyet a zalaegerszegi mester, Lisztes Attila készített –, és levesszük a cipőnket. A jurta őseink szentélye és lakhelye, úgy tartják, hogy összeköti a földet az éggel, amit a középen található két istenfa jelképez. Fenn a piros karika, azaz a tündök színe a Napot és a tüzet szimbolizálja. Nyáron kinyitható, régen ott távozott a füst. Körben fut a kerege, a farácsszerkezet, amelyet a lélekkötél tart, s mindig natúr színű marad, mert a Földet jelképezi. Mivel harmonikaszerűen össze lehet csukni, a jurta négy-öt óra alatt szétbontható, és könnyen szállítható. A faszerkezetre különböző magyar viseleteket, Nepálból származó imazászlókat és sámándobokat akasztottak. A keregéhez rögzített tetőrudak színei a nap sugarait, az eget és az életet jelképezik.

Látogatás a magharoknál

A jurta szélben, viharban is biztonságos, jókat lehet itt aludni. Nemcsak a házigazdák szeretik nagyon, hanem azok is, akik hangfürdőre látogatnak ide. Mielőtt öt évvel ezelőtt fölépítették, a zenész Nepálban járt, ahol közel három hónapig a hangrezgések működését és a hangtálak felhasználási lehetőségeit tanulmányozta. A hangtálak nyugtató és harmonizáló hatásával élete mélypontján találkozott. Miközben erről mesél, megüti a különböző nagyságú tálakat, amelyek eltérő hangokat adnak ki. Engem is beleállít egy lábhangtálba, és tálakat emel föl-le mellettem. A hangok a testbe áramolva harmonizálják a belső energiát,­ oldják a feszültséget, az érzelmi problémákat.

Fotó: Wesniczky Zsófia

Amikor Bálint először járt terápián, mindene megfájdult, annyi blokk volt benne, de a végére sikerült sok mindent elengednie. Több mestert felkeresett Magyarországon, hangfürdőkre járt, és egyre nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érezte magát. Elkezdett hangtálakat vásárolni, majd 2014-ben utat szervezett Nepálba, ahol két komoly mestertől tanulhatott. Az utazásról Indulj el! – A hangtálexpedíció címmel film is készült, amelyben a hangtálak készítését, hagyományos használatát, illetve a kultúráinkban található közös dolgokat mutatták be. Eljutottak Katmandutól, Nepál fővárosától az ezer kilométerre fekvő maghar faluba, Takaserába, ahová két hétig tartott az út folyókon, köveken, életveszélyes sziklaszirteken át. Részt vettek hétórás sámánszertartáson, láttak faragott kopjafákat, az Alföldön is látható ablakkereteket és a Székelyföldön is megtalálható virágmintákat.

A zenész a gyerekkorában tanult zenei harmóniákat ötvözi a hangtálas tudással. Szülei iparművészek, akik azt akarták, hogy a gyerekeik találják meg, miben tehetségesek. Bálint félős gyerek volt, de a muzsika hallatán felszabadult. Ének-zene tagozatos általános iskolába járt, kórusban énekelt, különböző hangszereken tanult játszani. A szaxofonnal 15 éves korában találkozott, s amint belefújt, érezte, hogy ez a fő hangszere. A Back II Black zenekarban tíz évig játszott, majd több örömzenei koncerten is fellépett a szakma legnagyobbjaival. De egy idő után úgy érezte, valami nem jó, valami mást szeretne…

Vízben születni

A feleségével, Rebekával fél évig a jurtában élt. A szaxofonos négy évvel ezelőtt találkozott a zalai lánnyal, aki gyerekkora óta a természet közelében élt, íjászattal, állatokkal foglalkozott. Két éve házasodtak össze abban a kis templomban, ahol Bálint az imént ránk várt. Az esküvőre a menyasszony és édesapja lovas kocsin, a férfiak lóháton érkeztek. A pár palóc népviseletben fogadott örök hűséget egymásnak. A szertartás után mindenki felzarándokolt a jurtához, ahol az újdonsült férj és zenekara hajnalig játszott. A százhatvan vendég közül többen megjegyezték, hogy nem is hagyományőrző, inkább -megújító lakodalomban vettek részt.

Azóta megszületett Bársony Bodza Büvellő, két és fél hónapja pedig Bársony Bejke Bíbor. Mindkét kislány otthon jött a világra bába és dúla segítségével. Bejke vízben született. Bálint tartotta a feleségét, miközben énekelt nekik. Hónapokon keresztül írt „kicsalogató” dalokat és a fájdalmat enyhítő meditatív zenéket.

Sok barátjuk irigyli a családot az életmódjáért, de azt már nem tudják elképzelni, hogy ők is fát vágjanak, vizet hordjanak, az állatokkal foglalkozzanak. A tanyán dolgosnak kell lenni. Bársony Bálint, a családja és a környezete nagyon büszkék arra, hogy magyarok. Ázsiai útjuk során néhány napig a nepáli lámánál laktak a Fehér Királyi Kolostorban, aki miután megtudta, honnan jöttek, „örömtáncot lejtett”. A láma évente többször jár a Kárpát-medencébe feltöltődni.

Bársony Bálint Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István

A zenész búcsúzóul megmutatja a jurtakonyha tetején található „gondolkodóteraszt”. Úgy látja, egyre több ember számára vált fontossá a nemzeti identitás. Az elmúlt ötven évben nem volt ennyi hagyományőrző csoport, népzenekedvelő, néptáncos fiatal, mint most.

– Én ide születtem, nekem itt van dolgom. Van ennél szebb? – mutat körbe. Hosszan, csöndben gyönyörködünk a tájban.

Névjegy

Bársony Bálint 1980-ban született Budapesten. Húszévesen lett a Back II Black zenekar tagja. 2010-ben Juhász Attilával elkészítették a Sunshine Jazz című lemezt, amelyért megkapták az év dzsesszlemezéért járó Fonogram díjat. Zsuráfszky Zoltán koreo­gráfussal és Bognár Szilvia népdalénekessel közösen hozták létre a TűzTánc című nagy világ­zenei táncműsort. Hat éve kezdett el dolgozni az Operettszínházban. Először az Amerikai komédia című darabhoz szerzett a kornak megfelelő szvinges, dzsesszes dallamokat, és zenekarával maga is színpadra lépett. Hangszersimogató néven gyerekeknek tart zenei foglalkozásokat Korzenszky Klári gyermekpszichológus-énekessel és együttesével. Az általa vezetett szextett, a Magyar Rhapsody Projekt klasszikus zeneszerzők műveit dolgozza fel modern és ősi magyar hangszereken előadva. Második albumuk tavasszal jelenik meg.