Régi és soha véget nem érő „nóta” a könnyűzenéről szóló közbeszédben, hogy vannak komplett műfajok, amelyeket a magyar rádiós szerkesztők módszeresen száműznek az éterből. És hogy fordított arány tapasztalható a kereskedelmi rádióállomások száma és a zenei sokszínűség között. Miközben klubokban, kis színpadokon, a derengő félhomályban ma is léteznek briliáns előadók, klasszisok, akiknek esélyük sincs arra, hogy eljussanak a széles nyilvánossághoz. Nekünk, a közönségnek pedig esélyünk sincs arra, hogy tudomást szerezzünk a létezésükről – pláne ha tőlünk távoli, számunkra egzotikus országban élnek és alkotnak.

„Sok ezer jogász él az országban, mégsem foglalkoznak a vizsgálatért kiáltó sztorikkal” – mondja Tényi István, aki nem csak feljelent
Tényi István közéleti ősélménye Antall József halála volt, amiről a Kacsamesék ominózus epizódja alatt értesült.