Magyarország megcsonkításáról a kurátorok kiemelik: az rendkívül igazságtalan volt, és ahelyett, hogy egyszerűsítette volna a nemzetiségek amúgy is szövevényes hálóját, tovább bonyolította azt. Olyan mély elégedetlenséget váltott ki, hogy a pártatlan utazók is felismerték: az elkövetett hibák jóvátétele szükségszerű, hiszen veszélybe sodorták Európa békéjét. Ezzel kapcsolatban Magyarország nagy barátját, Lord Rothermere brit sajtómágnást, politikust idézi a kiállítás: „Egy szálig ki kellene gyomlálnunk a trianoni békeszerződés száraz füvét és halott fáit, mielőtt egy véletlen szikra lángra lobbantja őket.”
A következő rész Debrecen két világháború közötti sorsába nyújt vázlatos betekintést, azokba az évtizedekbe, amikor a megyeszékhely tudományegyetemet és múzeumot kapott. Megtudjuk azt is a virtuális barangolás során, hogy Lord Rothermere két szobrot ajándékozott az országnak, az egyiket Debrecenben, a másikat Budapesten állították fel. A két kompozíciót együttesen a Magyar fájdalom szobraként emlegetik, a második világháború után mindkettőt elmozdították.
A rendszerváltás után a fővárosi nem került vissza eredeti helyére. Ám ez már a harmadik kiállítási egység tematikája. A tárlatot József Attila Nem! Nem! Soha! című verse zárja.
(Trianon, 100 emlékkiállítás. Déri Múzeum, Debrecen. A virtuális tárlat a Déri téren felfestett sárga körök egyikében lévő QR-kód leolvasásával, illetve a http://www.derimuzeum.hu/trianon-100 webhelyen tekinthető meg)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!