Szegedi régészszerencse

A műhely létének két időbeli fázisát sikerült elkülöníteniük szeptember végén.

A kiásott cserzőmedence az egykori vár területén. Rétegek Fotó: MTI–Rosta Tibor

Többször kutatták már Szegeden az 1879-es nagy árvíz által lerombolt vár falait, a 2000-es évek elején a középkori gótikus templom maradványait is kiásták, de azt máig nem tudták, hogy a nagy barokk átépítések mekkora mértékben pusztították el az erőd területén álló korábbi épületeket. Amikor nemrég ismét nekiláttak a Móra Ferenc Múzeum körüli ásatásoknak, tartottak attól, hogy a barokk anyagot leszámítva nem is fognak találni mást. A török kori tímárműhely előkerülése ezért nagy meglepetést okozott a szakembereknek.

A műhely létének két időbeli fázisát sikerült elkülöníteniük szeptember végén. A korábbi egy földbe vájt nagy cserzőmedence, amelyet – a benne talált leletanyag alapján – vélhetően a török kor elején használtak Szeged akkori lakói. A későbbit a korszak végén hozták létre úgy, hogy épített falú medencévé alakították át a meglévőt. Arra, hogy a létesítmény milyen célt szolgált, a benne talált régészeti anyag alapján következtettek. A bőrcserzés itteni folytatására utalt például az, hogy a gödör csertölgykéreggel volt kibélelve. Ennek mintázatát, a kéreglenyomatokat a vájat alján fedezték fel, jóllehet az időközben eleredt eső nem használt a felfedezés konzerválásának. Ugyanitt a cserzőlétől elszíneződött rétegek is megmutatták magukat, de olyan növényi maradványok is felbukkantak, amelyeket a régi idők embere a bőrcserzéshez használt. A medence épített falán megtalálták azoknak a gerendáknak az ágyait, amelyekről a cserzésre szánt bőröket lógatták be a medencébe, de a bőrök kikészítéséhez szükséges csonteszközök is előkerültek. A kormeghatározást a nagy mennyiségben kiásott kerámia segítette.

A műhely alatt régebbi idők maradványaival szembesülhettek a szegedi archeológusok. Nagyon kis felületen, de középkori gödröket is azonosíthattak, majd egy feltételezhetően kelta árok maradványait, és egy sírt, amelyet még nem tártak fel teljesen. Mivel a temetkezési helyet átvágta az árok, kevés csont maradt meg. Lehetségesnek tartják, hogy ezek egy gyermek tetemének megőrződött részei, amelyek között egy bronz karperec is volt. Amennyiben ezt megtisztítják, a korszakolást is elvégezhetik.

A kiásott cserzőmedence az egykori vár területén. Rétegek
Fotó: MTI–Rosta Tibor

Két éve a Móra-múzeum előterében, a parkban kutatták, merre húzódott a vár fala, merre volt ennek déli kapuja. Ekkor sikerült megtalálniuk a bejáratot, és kibontaniuk a török és a barokk kor útszakaszait, valamint a kapuhoz oldalirányban csatlakozó, a Tisza felé futó járdákat. Az ásatáson tárgyi emlékek is előkerültek, köztük középkori faragványok a XIII. századból és egy kisebb cserépanyag az Árpád-kortól az újkorig. Egy nagyon ritka leletet is találtak az egyik gerendaágyban: szarvasmarhaszaruból készült íjászgyűrűt. A feltárás eredményeit feldolgozták, és beépítették az augusztusban újranyitott várostörténeti állandó kiállításba.

A Tisza-parti település IV. Bélától kapta erős kővárát, amely végső formáját a XV–XVI. század fordulójára érte el. Kilencszáz méter hosszú falai ekkor már három méter szélesek és nyolc méter magasak voltak. Az erődöt bástyák és tornyok erősítették, vizesárok vette körül. Mivel jól védhető, biztonságos erődítménynek számított, a XVI. század elején királyi pénzverő műhelyt létesítettek a területén. Palotája volt itt Zsigmondnak, V. Lászlónak és Mátyásnak is, a Hunyadiak innen szervezték és indították számos hadjáratukat a törökök ellen, akik 1543-ban foglalták el a várat. A többnyire balkáni eredetű török polgári lakosság a XVI. század második felében jelent meg tömegesen Szegeden. A budai szandzsákhoz tartozó szegedi náhije 1553–1554-es török adóösszeírásában ugyan még előfordulnak magyar személy- és utcanevek az úgynevezett Palánk területén, 1560 után viszont átveszik helyüket a török elnevezések. A hódítók és a helyi lakosság között általában békés volt a viszony, és a vár is meg tudta védeni a lakosságot a császári adóbehajtók túlkapásaival szemben.

A több mint 140 éves török uralom alól Szeged 1686-ban szabadult fel. A vármaradvány körül 1999-ben kezdődtek meg a több éven át tartó ásatások. Ekkor találták meg az erőd északi saroktornyának helyét, majd 2010-ben a déli falat is. Az előkerült leletanyag bőséges török kori tárgyi emléket tartalmazott a középkori mellett.