Utolsó mentsvár?

Amerika fegyverkezik. Világbirodalom részéről ez érthető. De a polgárok is. Már rég nem igaz, hogy a 320 milliós­ lakosság kezében körülbelül ugyanannyi fegyver van. Ma bőven meghaladja a 400 milliót az engedéllyel tartott fegyverek száma. Az utóbbi hónapokban látványosan meglódult a kereslet. Ennek több oka is van.

A koronavírus-járvány miatt kisöpört fegyverbolt egy minnesotai településen. „Filozófiailag nem értek egyet ezekkel a dolgokkal” Fotó: Star Tribune via Getty Images Forrás: Getty Images

Csehov, a nagy orosz drámaíró mondásából tudjuk, ha egy színdarab első felvonásában valahol egy puska lóg, annak a harmadik játékrészben el kell sülnie. Az amerikai állampolgárok közérzete valamit sugall: soha ilyen nagy számban nem keresték fel az üzleteket fegyver- és lőszervásárlás céljából. Mint az egyikük, egy nyugdíjas hölgy az egyik tévécsatornának nyilatkozott: „Biztonságra vágyunk, semmi másra. A világ felfordult körülöttünk, mindenhol erőszak. Ezért utolsó mentsvárként én is vettem ezt a fegyvert. Remélem, nem bonyolult, és ha ne adj isten szükség lesz rá, tudom használni.”

Ahhoz, hogy valaki megkapja az engedélyt a Szövetségi Nyomozó Irodától, az FBI-tól, eddig néhány napot kellett várni. Most az „erkölcsi bizonyítvány” kézhezvétele akár több hétig is eltarthat, nyilván azért, mert az iroda sem bírja a rázúduló kérvények elbírálását. Tavaly ez a mutató havonta 2,3 millió volt, ami az idén júliusra felszökött 3,9 millióra. Ez az első fegyvervásárlókat érinti, de mellettük szép számmal vannak, akik többedik pisztolyukat, gépkarabélyukat veszik meg, nem árt, ha minden szobában kéznél van egy. A fegyverek ára is szépen meglódult, egy korábban ötszáz dollárba kerülő félautomata puskáért ma nyolcszáz dollárt kell adni. A lőszereket is érinti a felvásárlási láz, van, aki telepakolt terepjáróval távozik a fegyverboltból.

A koronavírus-járvány miatt kisöpört fegyverbolt egy minnesotai településen. „Filozófiailag nem értek egyet ezekkel a dolgokkal”
Fotó: Getty Images

A lövészklubok még talán sohasem éltek meg ilyen helyzetet, sorban állnak a jelentkezők, hogy szabad pályához jussanak. Közöttük rengeteg a kezdő lövész, háziasszonyok, a középiskolából épphogy kikerült fiatalok, de még matrónák is próbálkoznak a céltábla eltalálásával. Minden társadalmi rétegből jönnek, kukásautó vezetőjétől nagy bank felső irányítójáig.

A fegyverpiaci elemzők három okkal magyarázzák ezt a hatalmas felvásárlást. Az első a koronavírus-járvány, amely a világon a legjobban Amerikát sújtja; több mint nyolcmillió a megbetegedettek száma és 220 ezer a halott. Márciusban lódultak meg a fegyvereladások. A polgárok azt látták, hogy rengeteg alkalmazott elveszíti a munkáját, és igazuk is lett, hiszen a kezdetekben a munkanélküliség tíz- és tízmilliókat érintett. Az attól való félelem, hogy az elszegényedett rétegek erőszakkal elveszik a tulajdonukat, esetleg az életüket is, elhatalmasodott az embereken. „Fegyverrel is megvédem azt, ami az enyém” – így vélekednek a polgárok. Az amerikai háztartások többségében nincs fegyver, a felfegyverkezett otthonok számát úgy 30 százalékra teszik. De ott, ahol van tűzfegyver, egyesek olyan hatalmas arzenált halmoznak fel, hogy gerillacsapatokat el tudnának látni hadianyag-utánpótlással.

Júniusban a rendőrök egy letartóztatás során megölték a fekete George Floydot. A Black Lives Matter, a Fekete életek is számítanak tünteté­sein a résztvevők fajgyűlölet-ellenes meggyőződésből nem egy városban törtek-zúztak. Szobrok dőltek le, nagyáruházak maradtak utánuk kifosztva, így joggal merült fel az egyébként békés polgárokban, hogy nekik is sürgősen fegyvert kell beszerezniük, ha kedves az életük. Ha ez tovább folytatódik, akár még hozzájuk is elérhetnek. A saját létbiztonságuk kérdőjeleződött meg. Mindezzel együtt a bűnügyek száma csak növekszik, hiszen „a rasszista rendőrségtől” a demokrata irányítású államokban és városokban forrásokat vontak meg, sőt egyes helyeken fel is oszlatták a testületeket.

Ilyen körülmények közt hát persze, hogy mindenki siet a legközelebbi fegyverboltba. Egyrészt azért, hogy ne adja olcsón a bőrét. A fehérek és feketék közti bizalmatlanság csak nő. Egy korosabb fehér asszony Jackson lövészpályáján a Fox News tévécsatornának a következőket mondta: „A harminchatodik házassági évfordulónkra kaptam ezt a fegyvert a férjemtől. Ha velem van, kissé nagyobb biztonságban érzem magam attól az erőszaktól, amely a hírekből naponta árad felénk. Finoman szólva filozófiailag nem értek egyet ezekkel a dolgokkal.” Elég elrettentőek azok a fehér és fekete fegyveres szervezetek által végrehajtott erődemonstrációk, amelyeken ezek a csoportok a különböző városokban teljes arzenáljukban vonulnak fel. A legmodernebb kézifegyverek, géppisztolyok, sőt géppuskák, fekete egyenruhák, sötét szemüveg, golyóálló mellény. Ebből arra lehet következtetni, hogy az első felvonásban a falon lógó puska mégiscsak elsül a harmadikban.

És van egy harmadik ok is, amiért Amerikában mielőbb fegyverhez akarnak jutni az emberek,ez a hamarosan sorra kerülő elnökválasztás. „De hát a választások előtt mindig is ez volt a jellemző – mesélte egy fegyverkereskedő Minnesotában. – Ha jön egy új elnök, az a fegyvertartás szigorításával lép a porondra. Aztán, mint láttuk Obama nyolc évig tartó próbálkozásait, csalódottan távozik, mert nem tud mit kezdeni az alkotmány második módosításával.” Sok ezer ember fejében valóban ott csenghet a Joe Biden által beharangozott kemény fegyvertartási reform. A polgárok zöme úgy véli, hogy ez nem vonatkozhat a törvény meghozatala előtt birtokolt fegyverekre. Így ők biztonságban lesznek, még ha egy demokrata párti győzelem alaposan megnyirbálná is az eddig élvezett jogokat. A megfigyelők szerint az NRA, a Nemzeti Fegyverszövetség korábbi ötmilliós tagságával igencsak vesztett befolyásolási képességéből, de azért még az amerikai törvényhozásban elegendő lobbierővel bír, hogy történjen bármilyen borzalmas mészárlás az Egyesült Államokban, az ezt követő felháborodást törvénymódosítások nélkül ki tudja bekkelni.

A Donald Trump és Joe Biden részvételével november 3-án lejátszandó elnökválasztásnak azonban más kockázatai is vannak. Ezek a nagyobbak. Számos elemző úgy tartja, hogy az Egyesült Államok ezt a választást nem úszhatja meg vérfürdő nélkül. Győzzön akár Trump, akár Biden. November 4-re virradóra nem lesz végeredmény, ez csak tovább csigázza a két jelölt táborának idegeit, egyetlen lövés elegendő ahhoz, hogy sohasem látott veszélyhelyzet álljon elő Amerikában. A fegyvervásárlásokkal az amerikai polgárok is fel akarnak készülni a legrosszabbra, amit polgárháborúnak hívnak. Isten, óvd meg Amerikát!

A káosz kapuja

Talán egy esélye lehet Amerikának, ha az egyik elnökjelölt kimagasló fölénnyel nyer, amelyet már nem lehet vitatni. Ha csekély a különbség, az könnyen utcai összecsapásokhoz vezethet. Miért állítjuk ezt? Mert mindkét fél – a republikánusok és a demokraták – sorsdöntő harcra készülnek. Lehetnek soraikban megfontolt politikusok, ám az utca eseményei felülírhatják az egymás tiszteletén alapuló politikai küzdelmet. Fegyveres milíciák jelenleg is léteznek Amerikában, ők bátran érezhetik úgy, hogy egy kibontakozó diktatúra ellen harcolnak. A Black Lives Matter mozgalomnak volt egy fél éve, hogy felkészüljön a jobboldallal vívandó harcra, amelynek zöme fehér, tehát eleve fajgyűlölő. Elég meggyőző volt a feketébe öltözött fegyveres fekete harcosok menete, sugárzott az erőtől és a pénztől, amelyet rááldoztak. A zavargásokban részt vevő tömegben egyre több a fehér fiatal, korukból ítélve egyetemisták. Közülük is kiemelkednek az antifák, az antifasiszta harcosok, akik kiképzettségük révén vihetik a prímet, csak az a kérdés, hogy a feketéknek szükségük lesz-e rájuk.

Ha jobboldali fegyveres csoportot kell megemlíteni, akkor itt van a Proud Boys, a Büszke Srácok csapata. A Bidennel folytatott első vitáján Trump még üzent is nekik: „Húzódjatok vissza, de álljatok készen.” Mire? – a baloldali sajtó azonnal valami összeesküvést szimatolt az elnök és a fehér felsőbbrendűséget valló csoport között. Az FBI is „a fehér nacionalizmust támogató” szervezkedések közt tartja számon a Proud Boyst, amely azokhoz a „modern” emberekhez akar szólni, akik támogatják a szabad fegyverviselést, az „asszony helye a konyhában van” elvet, és rühellik a politikailag korrekt beszédet. A hawaii inges Boogaloo Boys is rajonganak a fegyverekért. Őket csak káoszteremtőknek hívják. A bűnügyi elemzők szerint valójában se nem jobb-, se nem baloldali eszméket vallanak, az a céljuk, hogy összeugrasszák a két oldalt, és ebből kialakulhat egy jó kis polgárháború. Ezeket a milíciákat kellene jó messzire távol tartani egymástól, de félő, nekik már vannak terveik ennek kijátszására.