Csehov, a nagy orosz drámaíró mondásából tudjuk, ha egy színdarab első felvonásában valahol egy puska lóg, annak a harmadik játékrészben el kell sülnie. Az amerikai állampolgárok közérzete valamit sugall: soha ilyen nagy számban nem keresték fel az üzleteket fegyver- és lőszervásárlás céljából. Mint az egyikük, egy nyugdíjas hölgy az egyik tévécsatornának nyilatkozott: „Biztonságra vágyunk, semmi másra. A világ felfordult körülöttünk, mindenhol erőszak. Ezért utolsó mentsvárként én is vettem ezt a fegyvert. Remélem, nem bonyolult, és ha ne adj isten szükség lesz rá, tudom használni.”
Ahhoz, hogy valaki megkapja az engedélyt a Szövetségi Nyomozó Irodától, az FBI-tól, eddig néhány napot kellett várni. Most az „erkölcsi bizonyítvány” kézhezvétele akár több hétig is eltarthat, nyilván azért, mert az iroda sem bírja a rázúduló kérvények elbírálását. Tavaly ez a mutató havonta 2,3 millió volt, ami az idén júliusra felszökött 3,9 millióra. Ez az első fegyvervásárlókat érinti, de mellettük szép számmal vannak, akik többedik pisztolyukat, gépkarabélyukat veszik meg, nem árt, ha minden szobában kéznél van egy. A fegyverek ára is szépen meglódult, egy korábban ötszáz dollárba kerülő félautomata puskáért ma nyolcszáz dollárt kell adni. A lőszereket is érinti a felvásárlási láz, van, aki telepakolt terepjáróval távozik a fegyverboltból.

Fotó: Getty Images
A lövészklubok még talán sohasem éltek meg ilyen helyzetet, sorban állnak a jelentkezők, hogy szabad pályához jussanak. Közöttük rengeteg a kezdő lövész, háziasszonyok, a középiskolából épphogy kikerült fiatalok, de még matrónák is próbálkoznak a céltábla eltalálásával. Minden társadalmi rétegből jönnek, kukásautó vezetőjétől nagy bank felső irányítójáig.
A fegyverpiaci elemzők három okkal magyarázzák ezt a hatalmas felvásárlást. Az első a koronavírus-járvány, amely a világon a legjobban Amerikát sújtja; több mint nyolcmillió a megbetegedettek száma és 220 ezer a halott. Márciusban lódultak meg a fegyvereladások. A polgárok azt látták, hogy rengeteg alkalmazott elveszíti a munkáját, és igazuk is lett, hiszen a kezdetekben a munkanélküliség tíz- és tízmilliókat érintett. Az attól való félelem, hogy az elszegényedett rétegek erőszakkal elveszik a tulajdonukat, esetleg az életüket is, elhatalmasodott az embereken. „Fegyverrel is megvédem azt, ami az enyém” – így vélekednek a polgárok. Az amerikai háztartások többségében nincs fegyver, a felfegyverkezett otthonok számát úgy 30 százalékra teszik. De ott, ahol van tűzfegyver, egyesek olyan hatalmas arzenált halmoznak fel, hogy gerillacsapatokat el tudnának látni hadianyag-utánpótlással.