(Petőfi-album, 1907)
*
P. Zoltán a veleszületett könnyelmű hajlamát követve, csakhamar összeütközésbe jutott az iskolai törvényekkel. S bár nagybátyja kérlelte, később szigorral kívánt hatni rá, de mindez hasztalan volt. Különös kedvvel látogatta a paraszt lakodalmakat, hol igen szívesen látott vendég volt s deli alkata, ügyes tánca, behízelgő modora mindenki tetszését megnyerte. Sötétkékszínű fekete zsinórral sujtásozott magyar nadrágban és fekete attilában, fényes, magassarkú és sokráncos csizmában járt és amerre ment, áhítattal kísérték minden lépését. Nemsokára nyűgnek tekintette a fegyelmezett iskolai életet s amint az első vándorszínészcsapat beállított Szarvasra, azonnal színésznek akart felcsapni. De a színigazgató, Csaby Imre, okosabb volt, semhogy Petőfi nagyreményű fiát befogadta volna társulatához, sőt merő jóakaratból azonnal besúgta a dolgot a gimnázium igazgatójának, Tatay Istvánnak, ki Zoltán sorsát szívén hordva, szigorúan megleckéztette őt.
