Határeset

Egy idős asszony váratlan halála értette meg Kübekháza polgármesterével, hogy építhet utakat, iskolát, bármit, de ha nem tudjuk menteni az emberi életet, az összes tette hiábavaló. Molnár Róbert a mai napig eljár a szegedi 2-es kórházba, a geriátrián fekvő haldoklókhoz, hogy beszéljen nekik az Úr Jézusról, a mentő kegyelemről. És reménykedik, hogy a szerb és a román határ közelsége a járvány után pótolja az elmaradt lehetőségeket.

A falu főterén a járványügyi szabályok betartásával pezseg a piac. A jövő aggodalmai Fotó: Bach Máté

A hármas asztal mindig a kübeki kisgazdáké – mondja Ilonka néni, s megtudván, hogy városról érkeztem, a kezembe nyom egy gyümölcsökkel teli szatyrot. A csongrádi falu főterének egyik sarkán állunk, a régi korokat idéző szatócsbolt előtt, ahol minden tipp-topp, a település apraja-nagyja itt szokott összetalálkozni. Vietnami papucsért, de savanyúságért is jönnek, sőt a tér túloldalán mórahalmi krumpliból is bevásárolhatnak. Ennek kilóját mindössze 73 forintért, termelői áron vehetik meg az akciós vásárokon. Jelentős kedvezményt kínálva fokhagymát, gyümölcsöt és dísznövényt is árultak már így. Krizantémok pompáznak a Mézeskalács Háznál, ahol pirosló almák közül is válogathat az érdeklődő. Nagy a sürgés-forgás, valamennyien a legszebb portékára vadásznak. Most, járvány idején is, a megfelelő óvintézkedéseket betartva.

Aki szívesen letelepedne…

Bár Kübeken másfél ezer négyzetméteres kertek is tartoznak a házakhoz, hiszen sváb gyökerű településről van szó, nincs már erő ezek megművelésére. A falusi ember is elkényelmesedett, jegyzi meg a Kübecker Manufaktur felszolgálója, aki helyi specialitásokat kínál: hagymás speclit füstölt szalonnával, sajttal és fokhagymás tejföllel, házi fűszerezésű, ropogósra sült csülköt burgonyával és dinsztelt káposztával, kübeki gyűrűnek nevezett kolbászszeleteket paradicsomszósszal és sajttal, smarnit mazsolával, lekvárral. Süteményeikről nagyanyám linzerei jutnak eszembe. Fejem felett régi fotók, körülöttem rusztikus tárgyak sokasága teremt hangulatot.

Kübekházára busszal érkeztem Szegedről. Félórás út vezet ide a megyeszékhelyről. A település bejáratánál igényesen kialakított pajtamúzeum hirdeti, hogy jó helyen járok. A falutól négyszáz méterre található a romániai Óbéba (Beba Veche) és alig ezer méterre a szerbiai Rábé (Rabe) település. Ide kerültek a kübekházi gazdák földjei Trianon után. Az 1920. június 4-én meghúzott határvonalat egy hármashatár-kő jelzi, oldalain az adott országok címereivel. Egy ideig kettős birtokos igazolvánnyal dolgozhattak elcsatolt földjeiken a parasztok, aztán ennek is vége lett. Kübekháza Jugoszláviából átkerült Magyarországra.

Bár több tekintetben is határeset, nem tűnik világvégi helynek, inkább a közeli nagyváros kertvárosának. Központi parkjában mesterséges tavacskában csobog a víz, amely fölött mesebeli kis híd ível át. Színpad is van itt, ahol nyaranta vendégelőadók szórakoztatják a helyieket, de egy játszóparkot és egy krokettpályát is idevarázsoltak. Mindkettő olyan jól tartja magát, mintha soha senki nem használná. A közösségi kertben zenepavilon is áll, az utak szélén molinók, amelyek szerint Kübeken szeretettel várják, akik házat vennének, letelepednének. A kör alakú teret díszes oszlopok veszik körbe, ezeken színes zászlócskák, minden kétnyelvű: magyar és német.

Ezen a helyszínen rendezték meg 1999-től tizenkét éven át az Operettfalu dalestjeit. Olyat akartak csinálni, ami másutt nincs. De ráfizettek. Hiába jött buszokkal a közönség Németországból és Ausztriából, hiába ültek a nézőtéren akár tizenötezren, köztük az 1968-as tokiói olimpia zeneszerzője, s hiába koccinthatott az előadások VIP-vendége a fellépőkkel, a kiadásokat nem fedezte a bevétel.

– Váratlan helyzet volt. És nagyon érdekes. Biztosan maga is emlékszik rá, hogy 2019 karácsonya környékén láttuk a tévében az első olyan zugfelvételeket, amelyek arról adtak hírt, hogy Kínában zsákokba csomagolják a halottakat. Mondom a feleségemnek, te, Ágim, mi ezt nem fogjuk megúszni. De senki nem foglalkozott vele. Januárban már azt is hallottuk, hogy Olaszországban is elkezdődött. Gyorsan vettem gumikesztyűt és fertőtlenítőt az önkormányzatnak, biztos, ami biztos alapon. Úgy gondolom, nyitott szemmel kell járnunk a világban, nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, bár lehet, hogy vannak. Mint ahogyan vírustagadók is élnek köztünk, és olyanok is, akik rettegnek a járványtól. Nekünk, településvezetőknek az a feladatunk, hogy biztonságot teremtsünk a helyben élőknek – nyomatékosítja Kübekháza polgármestere, Molnár Róbert, akivel irodájában beszélgetek egy forró tea mellett. A háttérben relaxációs zene szól. A falon oklevelek sokasága, köztük az, amelyet akkor vehetett át, amikor Óbéba díszpolgárrá avatta. Az elismerést a testvértelepülési kapcsolat megerősítéséért kapta, kollégájával, Ioan Bohancanu óbébai polgármesterrel, akit munkájában a helyi magyar közösség képviselői is segítenek. Egy ipari park megnyitását is tervezték, ám ez végül nem valósult meg. Sajnos a határátkelő megnyitásából sem lett semmi, pedig ezt már mindkét fél, sőt a mögöttük álló két megye, Csongrád-Csanád és Temes is nagyon várta. A megvalósítására vonatkozó törvény ellen Klaus Iohannis román államfő idén nyáron emelt alkotmányossági óvást. Arra hivatkozott, hogy ez sértené a román alaptörvényt, hiszen megengedné, hogy a parlament beavatkozzon az államfő és a kormány hatáskörébe. A régóta tervezett nyitás így szertefoszlott, számos fejlesztési lehetőségtől fosztva meg a határ menti térséget.

Szerbia együttműködőbbnek mutatkozott, a Kübekháza–Rábé határátkelőt 2019. október 12-én adták át, és ezzel megszűnt Kübekháza zsákfalu volta. Sajnos a járvány miatt a szomszédos falvak és országok polgárai nem sokáig élvezhették ennek gyakorlati hasznát. Most azt tervezik, hogy amennyiben nyernek majd rá pályázati pénzt, a helyzet normalizálódása után megépítik a Kübekházát Rábéval és Magyarmajdánnyal összekötő nyolc kilométeres kerékpárutat.

A falu főterén a járványügyi szabályok betartásával pezseg a piac. A jövő aggodalmai
Fotó: Bach Máté

Erősítve a helyi identitást

Az iroda falán függő diplomák Boldizsár József helyi festő tájképeivel egészülnek ki, amelyekhez stílusban egy kübeki asztalos bútorai igazodnak. Az elöljáró szerint erősíteni kell a falusi identitást, ezért elsősorban helyi mesterekkel dolgoztat.

A hivatalba csak maszkban és kézfertőtlenítő használata után lehet belépni. Csongrád-Csanád a legfertőzöttebb megyék egyike, a települések közül Szeged viszi a prímet. Ennek tulajdonítható, hogy a tél elején beszerzett fertőtlenítő nagyon hamar elfogyott Kübeken, ahonnan sokan ingáznak a megyeszékhelyre. Különösképpen azután ürültek ki a fertőtlenítős flakonok, hogy hírét vették, a vírus tőlük 18 kilométerre is felütötte fejét. Az esemény összefügg azzal a kisfiúval, akit a „koronás” szegedi rektor műtött. A legénynek Kübekházán is vannak családi kapcsolatai, így a polgármester is érintett lett, hiszen közvetetten a fertőzött fül-orr-gégésszel is érintkezett. Az elöljáró és családja ezért az elsők között ment karanténba, jóllehet egyikük sem kapta el a betegséget.

Ezt követően kezdték fertőtleníteni a falut, amit naponta megtesznek. A hétköznap reggeli fertőtlenítés a piac, a buszmegálló és a játszótér bútorzatát érinti. Két alkalommal ULV-generátoros, melegködös (a vírusirtó vegyszert porlasztott cseppekben, generátorral juttatják a levegőbe, ahol tejfehér köd formájában hosszan lebeg és párolog) végeztek a tisztiorvosi hivatal által jóváhagyott hatóanyaggal. Létrehoztak segélyhívó vonalat is, egy munkatárs a szociális központban a nap 24 órájában hívható, de online is elérhető. Munkáját egy aktivista segíti, aki mellé, ha szükséges, közmunkás csatlakozik. Ha valakinek gondja-baja van, akkor az önkormányzat megbízott alkalmazottai intézik helyette a bevásárlást. Az érintettnek azt követően kell kiegyenlítenie a számlát, ha túljutott a krízishelyzeten.

Az óvintézkedések ellenére a baj mégsem kerülte el a falut. Augusztus végén az egyik óvónő is lebetegedett. A hírre mindenki nagyon megijedt, mivel előtte családi pikniket tartottak, amelyen az ovisok is felléptek. A kicsiknek négy napig kellett otthon maradniuk, amíg az óvodát fertőtlenítették. Viszont nem teszteltek mindenkit, és a szülők is mehettek dolgozni. Szeptember derekán a katolikus általános iskola hitoktatója lett koronavírusos, ezért a kormányhivatal népegészségügyi osztálya megfigyelés alá helyezte a tanintézményt. A diákok – csaknem ötvenen – és a pedagógusok tíz napig maradtak karanténban.

A feszültség mára csillapodott. A teszteket Szegeden végzik el, de a helyszínre is kijönnek, ha valaki úgy érzi, beteg. A helyi egészségügyi központban jelenleg csak akkor fogadnak idősebb személyeket, ha nagyon muszáj. A kübeki egészségcentrum egyébként az egyik legkorszerűbb a környéken. Egy helyen van minden: az idősek nappali ellátása és klubja, a védőnői és a háziorvosi szolgálat, valamint a fogászat. Immár 17 éve olyan preventív vizsgálatokat is végeznek, amelyeket nem lenne kötelező, hiszen járóbeteg-ellátás keretében az érintett elmehetne a szegedi ortopédiára, nőgyógyászatra, az önkormányzat pedig megbízási szerződést kötne az ottani orvossal.

Bár mindenük megvan, a polgármester aggodalommal említi, hogy a járvány elleni védekezés miatt elveszítették a gépjárműadót, és jelentősen csökkent az iparűzésiadó-bevételük is, s így 26 millió forintos rés keletkezett a büdzséjükben. A falu nagyságához mérten ez nagyon sok. Éves költségvetésük hozzávetőleg 240 millió forint.

– Imádkoztunk, hogy Isten védőgyűrűt vonjon körénk. A betegség új, nem ismerjük, nem tudjuk, mire képes, bár a tavaszi hullámhoz viszonyítva most már mintha lazábban vennék az emberek. Talán azért, mert nem találkoztak közvetlenül a súlyos következményekkel – részletezi, és gumicsizmáját betolja az íróasztal alá. Mivel nincs arra pénzük, hogy szakképzett kertészt alkalmazzanak, elvégzett egy OKJ-s kertépítész-tanfolyamot, és szabadidejében részt vesz a falu parkosításában. Pedig végzettsége szerint jogász és anyakönyvvezető, vasárnaponként igét is hirdet. Állítja, a Biblia szerint, amit kaptunk, azzal szolgálnunk kell. Hogy ezt jobban megértsem, leveszi a polcról egyik könyvét. Szívesen ír, több kötetet jelentetett már meg.

Vallás és politika

Aztán elmeséli: 2004. október végén idősek napi ünnepséget tartottak. Egy néni kiesett az asztal mellől, és meghalt. Az eset annyira sokkolta, hogy bele se tudta írni a mentők számát a telefonba. Ma azt állítja, ennek az asszonynak a halála értette meg vele, hogy építhet utakat, iskolát, csatornát, bármit, de ha nem tudjuk menteni az emberi életet, az összes tette hiábavaló. Molnár Róbert a mai napig eljár a szegedi 2-es kórházba, a geriátrián fekvő haldoklókhoz, hogy beszéljen nekik az Úr Jézusról, a mentő kegyelemről, és arról, hogy a halál előtti percekben még számot lehet vetni a cselekedeteinkkel.

– Ha ennyire vallásos, miért lett politikus?

– kérdezem.

– Van ilyen az életben… vagy nincs? – kérdez vissza, és kifejti, a politika és Isten szolgálata nem zárja ki egymást. Mindkettő közszolgálat.

A polgármester sajátos módját választotta a promóciónak. Egy időben olyasmit plakátozott ki, hogy: „Tudta? Kübekháza egy jó kis falu. Se kisvasútja, se stadionja, de itt él Sumák, a világ legjobb festője és Miksi Piroska, aki férjet keres.”

Csak a véletlen műve, hogy Sumákkal, aki nem festőművész, hanem szobafestő, és akinek Kovács András a becsületes neve, összetalálkozom a főtéren. Illetve nem is vele, hanem a hasonmásával. Épp az egykori kocsmába tart, amely ma szatócsbolt. Nem pálinkáért, hanem festékért siet, a polgármester lakását szépítgeti. Védőmaszkja alól köszön rám, mint mindenki más Kübeken. Egyszerűen és érthetően: Szia!