Nevén nevezni

Ki a hős? Számomra az, aki gondolkodás nélkül kész feláldozni az életét másokért. Arnaud Beltrame francia csendőr ezredes ilyen volt. Két évvel ezelőtti halála mégis a napokban váltott ki újabb hullámokat. És a közelmúlt francia terrorista cselekményei csak erősítettek a dolgon.

PARIS, FRANCE - MARCH 28: French President Emmanuel Macron walks towards the flag-draped coffin of the Gendarme Colonel Arnaud Beltrame during a solemn funeral ceremony, in the courtyard of the Invalides on March 28, 2018 in Paris, France. The French police officer traded his place with a woman during a hostage situation in a Trebes Supermarket on March 23rd but was killed by Radouane Lakdim, who declared his allegiance to Islamic State. (Photo by Chesnot/Getty Images) Fotó: Chesnot

Miről szól az eset, amely a közelmúltban felbolygatta a francia közvéleményt? Még februárban történt, hogy a párizsi polgármester, Anne Hidalgo jelenlétében a Vosges térhez közeli volt kaszárnya mellett felavatták az Arnaud Beltrame-kertet. Ez dicséretes tett, különösen, hogy a főváros egyik központi és elegáns helyén neveztek el az ezredesről egy területet. Aztán teltek-múltak a hetek-hónapok, a koronavírus-járvány miatt kijárási tilalommal fűszerezve, és valakinek egyszer csak feltűnt az a piciny tábla, amely azt hirdette, hogy kinek a nevét viseli ez a kert, ha múlik az idő, a következő nemzedékek is tisztában legyenek ezzel. Ez a szöveg olvasható rajta:

Arnaud Beltrame-kert

1975–2018

Csendőr ezredes

Meggyilkolták 2018. március 23-án

Trèbes-ben (Aude megye) elkövetett

terrorista akcióban

A hősiessége áldozata

Az utolsó mondat verte ki a biztosítékot számtalan egyszerű embernél, politikusnál, közírónál, de még nyelvészeknél is, akik számára tettével Beltrame igazi francia hős volt. Valóságos sértésként fogták fel az odabiggyesztett utolsó szavakat. Mintha ezzel a megjegyzéssel lefokozták volna bátor és önfeláldozó cselekedetét. Mi az, hogy hősiessége áldozata? Hősködött, aztán kicsit rosszul sült el? A párizsi polgármesteri hivatal azzal védekezik, hogy minden szót egyeztettek a családdal, ráadásul Hidalgo polgármester asszony is részt vett az eseményen. Ez valóban így volt, az elhunyt ezredes idős édesanyja járt bent a hivatalban, aki annyira meg volt hatódva a meghívástól, hogy mindenre rábólintott, amit elé tettek. Ez csak most derült ki, amikor erről tájékoztatta a Le Figaro napilapot Cédric Beltrame, az elhunyt csendőr bátyja. Korábban arról állapodtak meg az édesanyjával, hogy két zárómondat közül választják ki, hogy melyik szerepeljen majd a táblán: „Meghalt az iszlám terrorizmus ellen küzdve” vagy pedig „Az iszlám terrorizmus áldozata”. Aztán egyik sem lett.

Miért lovagolunk két szón, hát ilyen kicsinyesek vagyunk? Azért, mert ez rávilágít Franciaország jelenlegi állapotára. Lehet tekergetni így és úgy, de az iszlamizmus és a nyugati kultúra most vívja háborúját, mégpedig Európában. A Nyugat még magát a tényt sem akarja elismerni. Ezért tesz meg mindent Párizs kulturális főosztálya, nyilván felsőbb utasításra, hogy mindenféleképpen kerülje el az „iszlám terrorizmus” kifejezést. Nehogy már megsértsék az érzékeny muzulmán lakosságot, ráadásul közeleg a helyhatósági választás. A szavak szintjén kezdődik minden benyomulás. Aki uralja a közbeszédet, és olyan cikornyás kifejezéseket használ, mint a megemlékező tábla kiagyalói, eleve feladja a küzdelmet.

Emmanuel Macron francia elnök Arnaud Beltrame temetésén 2018 márciusában. Lefokozott tettek
Fotó: Getty Images

De mi is történt két és fél éve abban a trèbes-i élelmiszerboltban? A francia–marokkói állampolgárságú terrorista, Radouane Lakdim 10 óra 38 perckor vette be magát az üzletbe. Előtte a szomszédos városban, Carcassonne-ban megölt egy férfit, és két katonát megsebesített, akiket aztán hidegvérrel meggyilkolt. A hírek szerint Trèbes-ben egy túszt – egy alkalmazottat – ejtett rabul. A Julie nevű fiatal nőt azzal fenyegette, hogy megöli. 11 óra 20 perckor a rendőrök behatoltak az üzletbe, hogy szorosabbra vonják a gyűrűt a terrorista körül. Ehhez a csapathoz csatlakozott a 43 éves Arnaud Beltrame alezredes is, halála után léptették elő.

„Hallgassatok – mondta Beltrame a társainak. – Én vagyok a tárgyaló.”

A fedezékét otthagyva felállt, és lassan közeledett a terrorista búvóhelye felé. „Engedd el a túszt, itt vagyok én helyette” – vetette oda a terroristának. Ezzel minden létező eljárási szabályt megsértett. Lakdim elgondolkodott, nyilván úton vannak a terroristaellenes egységek, percek kérdése, hogy ideérjenek. Ha megérkeznek, semmi esélye sincs. Hát nem jobb egy ilyen délceg csendőrtisztet magával vinnie, mint ezt a sikoltozó nőszemélyt?

A túszcsere lezajlott. A terrorista és új túsza behúzódtak egy hátsó helyiségbe.

A GIGN, a francia csendőrség terroristaegységének kommandósai meg is érkeztek, átvették az irányítást a helyi erőktől, elvégre ez az ő feladatuk. A tárgyalótisztjük elkezdett egyezkedni a terroristával. Kiderült, akciójának célja az, hogy kiszabadítsa börtönéből a 2015. novemberi párizsi mészárlás egyik szervezőjét, Szalah Abdeszlamot. Erre nulla volt az esély. Ám 14 óra 20 perckor gyanús zajok hallatszottak ki a teremből, és egy kiáltás: „Támadás…, roham, roham!” A fegyvertelen Beltrame megpróbálta ártalmatlanítani a terroristát, ám három golyót kapott. Nem a lövésekbe, hanem a torkát érő kés­szúrásokba halt bele aznap este a carcassonne-i kórházban. A GIGN-nek tíz perc kellett ahhoz, hogy a terroristát lelőjék. Ők betartottak minden szabályt, nem érdekelte őket, hogy egy társuk bent az életéért küzd.

Arnaud Beltrame Ferrals-les-Corbières-ben található sírja zarándokhely. Jönnek aktív és nyugalmazott csendőrök, hogy egy tisztelgéssel leróják kegyeletüket. Egyszerű turisták is érkeznek, akik valahol a környéken jártak, de nekik megér egy kis kerülőt ez a gesztus.

A múlt pénteki brutális tanárlefejezéssel a hatalmon lévő francia politikusok szerint az iszlám terrorizmus átlépett egy határt. A decemberben elfogadandó szigorításoktól – három évig finomították a törvény szövegét, nehogy megsértsen bárkit is – várják a fordulatot. A franciák zöme nem ilyen derűlátó: szigorításokkal teli a padlás, mondják, először nevükön kellene nevezni a dolgokat. Ma már Emmanuel Macron elnök is iszlám terrorizmusról beszél, ugyanis erre igazán nem jut eszébe más megfogalmazás. Egyes vélemények szerint nemcsak a külföldi imámokat kellene kiutasítani az országból, hanem Franciaországban az összes mecsetet be kellene zárni. De ezzel már rég elkéstek. Minden ott kezdődött, amikor nem lehetett kimondani, hogy ez fehér, az meg fekete, hanem mismásolni kellett, de aki ezt észrevette, azt el is hallgattatták.

A szocialista színekből zölddé változott párizsi polgármesteri hivatal ígéri, gyorsan kijavítják a Beltrame-emlékhelyen elkövetett hibát, kitesznek egy új táblát. Így kicsúszhatnak a felelősség alól, amelyet az ország jelenlegi helyzetéért legalább részben nekik is viselniük kellene. De kit érdekel ez, hiszen már besöpörték a muzulmán szavazatokat.