Vér, verejték, könnyek

Magnus von Horn filmje képes ítélkezés nélkül felmutatni lelkeket és közegeket, glamúrt és szeretet­éhséget.

Hegyi Zoltán
2020. 11. 06. 11:59
Magnus von Horn filmje ítélkezés nélkül mutat fel lelkeket és közegeket
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Rövid szünet, majd következett az aznapi második betevő, a színekben viszont igencsak bővelkedő lengyel film, a Sweat. Azaz verejték vagy éppen veríték. Na, ha van rövid műleírás, ami meg engem taszajt minél távolabb egy mozitól, az a Sweaté. El kell ismernem ugyanis, hogy ha van ezen a Földön valami, ami iszonyatosan távol áll az érdeklődési körömtől, az a fitneszedző-influencerek világa. Tart is mindez egy darabig, és még a gyönyörű és tehetséges lengyel színésznők sorát gyarapító Magdalena Koleśnik szűnni nem akaró látványa sem enyhít az állapotomon, holott azt gyorsan felmérem, hogy ez a nő vagy magát hozza, és tényleg ilyen, vagy egy zseni. Ám az események hirtelen és valóban váratlan fordulatot vesznek. A valódi világ egyszer csak durván beleszáll hősnőnkbe, Magnus von Horn filmjéről meg kiderül, hogy képes ítélkezés nélkül felmutatni lelkeket és közegeket, glamúrt és szeretet­éhséget, és ezáltal közel hozni a mégoly távolit is.

Magnus von Horn filmje ítélkezés nélkül mutat
fel lelkeket és közegeket

Másnap a Wendy (rendezte A messzi dél vadjait is jegyző Benh Zeitlin, a történet a Peter Panra emlékeztet) kópiája hosszas szenvedés után, úgy a harmincadik perc táján végleg feladja, A beszéd című francia filmvígjáték pedig a váratlannak szánt vizuális megoldások ellenére totális unalomba fullad. Oké, nem lehet mindig nyerni, de harmadnap a Berlin, Alexanderplatz mindenért kárpótol. A kétely persze itt is felmerül, mit lehet még kihozni Döblin 1929-es regényéből, Fassbinder után meg pláne, értjük, tudjuk, ez van, a világ, ami ugye hol színes, hol meg nem, már megint a vesztébe rohan, válság, drogok, perverziók, most meg még ez a járvány is, ülünk a moziban talpig maszkban, a saját sci-finkben és jelen idejű disztópiánkban, ráadásul azt olvasom a kis félrevezető brosúrámban, hogy az aktualizált verzió főhőse hajón menekült Afrikából Európába, és ezt sem akarom már olyan nagyon száznegyvenedszer, de aztán minden jóra, illetve ugyanakkor rendkívül súlyosra és ütősre fordul. Először is fekete hősünk nem menekült, hanem embercsempész, ez némi odafigyeléssel elég hamar kiderül, és azonnal más megvilágításba helyezi a dolgokat, másrészt Burhan Qurbani rendező és elképesztő színészei olyan feszültséget teremtenek három röpkének tűnő órán át, hogy Fassbinder alighanem elégedetten mosolyog valahol a menny­ és a pokol között félúton.

A negyedik napról meg majd legközelebb.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.