A fájdalom pártja

Kormányzási potenciál nélküli győztes, semmiből felbukkanó, mégis nagy tortaszeletet hasító szélsőséges párt, a megszokott eredmények ellenére lehangoló tanulságok levonására kényszerülő RMDSZ – címszavakban az elmúlt hét végi romániai parlamenti választások „termése”. Mi történik most Romániában?

BUCHAREST, ROMANIA - NOVEMBER 24: A woman exists a voting booth during the second round of Romanian presidential elections, in Bucharest, Romania, on November 24, 2019. (Photo by Mihai Barbu/Anadolu Agency via Getty Images) Fotó: Anadolu Agency Forrás: Mihai Barbu/Anadolu Agency via Getty Images

A PSD úgy nyert, hogy elveszítette négy éve szerzett mandátumainak egyharmadát. Marcel Ciolacu elnök lecserélte a börtönben lévő, a párt imázsát erőteljesen megrongáló korábbi pártvezér, Liviu Dragnea által favorizált garnitúrát, a hivatalban lévő képviselők és szenátorok kétharmadát. Közben meg „leválasztotta” a pártról a korábbi partnereket, illetve nem egyezett ki a hozzájuk dörgölőzőkkel. Egyértelműen ellenzéki szerepre készülnek, illetve máris a 2024-es parlamenti választásokra.

A román társadalomnak is érdeke lenne a szélsőségek kiszorítása Fotó: Getty Images

A liberálisok abszolút értelemben jobban szerepeltek, mint négy évvel korábban, a saját elvárásaikhoz képest azonban gyengébben. A folyamatos hanyatlást jelentős mértékben előidézte a vírusjárvány kaotikus kormányzati kezelése is. Ennek esett áldozatul Ludovic Orban is, akit a választások előtt Iohannis még az egyetlen lehetséges kormányfőjelöltként emlegetett. Sikerült viszont az utolsó pillanatban megrendezni a választást, amikor még kormányalakító tényezőként jelenhettek meg. Egy esetleges tavaszi voksolásig aligha futotta volna már a rohamosan apadó népszerűségi tőkéből.

A legnagyobb dilemmát természetesen az AUR – magyarul aranyat jelent a román betűszó – felbukkanása jelenti. A közvélemény-kutatók által előzetesen nem is mért pártnak sikerült összekötnie az elmúlt két-három év rendszerellenes, EU-ellenes, globalizációellenes, vírusellenes csoportosulásait.

Székely István politológus, az RMDSZ ügyvezető alelnöke felhívja a figyelmet arra a sajtóközleményre, amelyben a párt vezetői „a román fájdalom pártja”-ként határozzák meg alakulatukat. A román diaszpóra szavazatainak közel egynegyedét besöprő alakulat azoknak a frusztrációit vállalja, akik kénytelenek elviselni a nyugat-európai lét minden megaláztatását. Fontos mozgósító elemként érdemes kezelni az úgynevezett dakopata mozgalommal való azonosulást is, amely a dák felsőbbrendűségre vezeti vissza az emberiség valamennyi nagy teljesítményét. Ezeket a mozgalmakat kötötték össze mindössze két-három hónap alatt a világháló segítségével. Vajon ki adta hozzá a tudást, illetve biztosította a finanszírozást? Egyes elszólások szerint a Facebook-mozgósítást kiszervezték egy moszkvai cégnek.

Ez a nacionalista, deklaráltan magyarellenes párt várhatóan megkeseríti majd a magyar képviselők életét – és talán nem csak az övéket. Olyan négy év várható ugyanis a román parlamentben, amely igencsak emelkedettnek ígérkezik nemcsak a hangnem, de a hangerő tekintetében is, és ez hasonló irányba terelheti a többieket is. A szélsőséges szurkolói közegben nevelkedő, arra jelentős mértékben alapozó párt mindenesetre néhány tankönyvbe kívánkozó lépést is tett. A választás másnapján például tagtoborzó felhívást tett közzé, amelyre huszonnégy óra alatt 15 ezren jelentkeztek.

Ebbe a sorba kívánkozik az a keddi interjú is, amelyben a párt egyik társelnöke, Claudiu Târziu – miközben tompította jó néhány korábbi meredek állásfoglalását – új témákat is igyekezett felvetni. Ilyen volt például, hogy a továbbiakban a pártok ne részesüljenek költségvetési támogatásban, a polgármesterek legfeljebb két ciklusra lehessenek választhatók. Csupa olyan népi „felhorgadás”, amely aligha megvalósítható, de meglovagolja bizonyos rétegek hatalommal szembeni frusztrációját.

Milyen jövő vár ilyen körülmények között az RMDSZ-re? Érdemes Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, a szövetség egyik erős emberének véleményét idézni: „Az erdélyi magyar közösség hatalmas lehetőséget szalasztott el, hiszen a kalkulálhatóan alacsony részvétel hatalmas esélyt kínált akár arra is, hogy az RMDSZ akár tízszázalékos eredményt érjen el. Hogy nem így történt, azért elsősorban mi, politikusok vagyunk a hibásak, mert nem tudtunk elég jól mozgósítani, az erdélyi magyar közösség közel fele nem érezte ennek a választásnak a súlyát.”

Még olyan körülmények között sem, tesszük hozzá, hogy ezúttal megvalósult a sokat hiányolt magyar–magyar összefogás. Csakhogy megváltozni látszik a képlet, és a megoldási kulcsot sürgősen meg kellene találni. Ebben segíthet a kormányzati részvétel is, amellyel olyan irányba lehet módosítani a körülményeket, hogy az AUR-jelenség megmaradjon a konjunkturális baleset szintjén. És ez talán a román társadalom túlnyomó részének is elemi érdeke.