A század első gyermeke

A nagy élettagadók, Leopardi, Byron, Schopenhauer ekkor éltek. Vörösmarty is közéjük tartozik.

2020. 12. 02. 14:00
Forrás: Wikipedia
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Fotó: Wikipedia

Ezekben az éveiben éri el a tökély legnagyobb fokát. Olyan magasságokba emelkedik, ahol előtte még nem járt magyar költő. Vidéken dinnyét és dohányt termel a homokban. Szobájában csak egy Shakespeare-szobor áll. Szelleme is csak Shakespearere néz, mint az a hajós, aki az embereket kerülve, csalódásaiba temetkezve, csak a tenger vizét és viharait bámulja, mindaddig, amig bele nem kábul s szeme zöld nem lesz, mint a tenger s homlokát fellegek nem lepik, mint fönn az égboltot. Shakes­peare-i ború van ezen a korszakán, Lear-hez hasonlít, aki országát elvesztette s földönfutóvá lett. Megsürüsödött vérrel, kiapadó agyvelővel, vállairól lekívánkozó vén gúnyával gyakran méltatlan társaságban üldögél s adomázó urambátyámok között virrad rá a balatoni hajnal. Ekkor szakadnak ki belőle legnagyobb remekei: az „Előszó” és „A vén cigány”. Hangja – az ima és az őrület között – egyenesen a kongó égbe kiált.

Mit csodálunk ebben a költészetben? Mély szellemiségét és lelkiségét. Belülről fakadó eredetiségét. A szenvedélyt, mely fehérizzásig hévül. Magasztosságát, mely ha korszerű eseményekbe kapcsolódik is, mintegy időtlenül és légiesen nemes. Főképp pedig tág és szabad távlatát, azt, hogy mindent ösztönösen az „örökkévalóság jegyé”-be állít s ember és természet, föld és ég testvériesen összeborul. „Fürtidben tengervészes éj”

– kiáltja az úrihölgynek s a vén cigánynak ezt kiáltja: „Szemed égjen, mint az üstökös-láng”. Valami nagyobb, csillagközi törvény uralma alatt állunk. Csodáljuk egyszerűségét és bonyolultságát. Csodáljuk művésziességét és emelkedettségét, mely a porból fölfelé ragad. Csodáljuk a „Kis gyermek halálára” áttetsző tisztaságát, az epigrammák zenei és festői tömörségét, az „Emberek” dúlt nagyszerűségét. Hangütése mindig biztos. Első sorai ellenállhatatlan lendülettel indulnak, ahogy a futó bajnokok ugranak ki a célvonalból, máris a célszalagot érintve és a sikert. „Hazádnak rendületlenül…” „Szobor vagyok, de fáj minden tagom…” „Hová merült el szép szemed világa?”.

A fönség, az emberi fönség költeményei ezek. Úgy hatnak ránk, mintha valamennyi piros betűvel volna szedve, ő nekünk az ünnep.

(Kosztolányi Dezső: Vörösmarty. Pesti Hirlap, 1935. április 21. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)

Kétszázhúsz éve, 1800. december 1-jén született Vörösmarty Mihály.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.