Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Szinte színpadiasan-jelképesen születik meg 1800-ban, a század első évében, mint a XIX. század első gyermeke. Valóban az is marad véralkatánál, gondolkozásánál fogva, holta napjáig. Ez a század lázasan bizakodó, építő, reménykedő, de egyben először döbben rá világosan az élet teljes céltalanságára, semmiségére is.
A nagy élettagadók, Leopardi, Byron, Schopenhauer ekkor éltek. Vörösmarty is közéjük tartozik. Arcán az önkívület tűzrózsáival dobban elénk, lelkesen, szemében hittel. A pusztanyéki gazdatiszt fia a nagykorúság határán, huszonnégy éves korában, alig tizenegy hónap alatt papírra veti a „Zalán futásá”-nak tíz énekét s néhány történelmi adatból, források és alakok nélkül hőskölteményt és mítoszt teremt, a tulajdon lírai gazdagságából, aztán az egészet odadobja ajándékul ezeréves nemzetének. Harminckét éves korában már az ország ünnepelt költője s tagja a tudós társaságnak is. Ha hisz a részletekben, a férfimunkában, melyet mulatságul vállalt s egy megálmodott „végtelen” emberiségben, melyet szabadelvű világnézete gyakran szólogat, a végcélban már nem hisz. Ellentétek között hánykolódik, mint regényes kora, ég és pokol között. Életvágya akkora, mint halálvágya. Semmiféle szilárd alapra nem támaszkodhat a zűrzavarban.
[…] Aztán pályája végén leírja azt a sort, melynél megrázóbbat egy élettagadó se hagyott hátra: „Az ember fáj a földnek.”
Csodagyermek volt. Édes Gergely egyszer fölolvasta neki a maga ügyefogyott leoninusait s ő elámult azon, milyen hajlékonyan törnek be a magyar szavak a görög mértékbe. Az ő hexaméterei azonban már úgy zúgnak, mint a szél, úgy lobognak, mint a láng. Fejlődése merőben ellenkezik azzal, amit a tapasztalat és irodalomtörténet szokott mutatni. Ifjúkorában elbeszélő, férfikorában drámaíró, öregkorában lírikus. […] Aztán, amikor a szabadságharc leveretése után, fején a halálos ítélettel, Bajzával bujdosik, hirtelen megöregszik és összeroppan s immár nem lát maga előtt semmiféle hivatást, vagy föladatot, az egykori csodagyermekből csodaaggastyán lesz, aki az elmúlás közelében egyszerre fék és gátlás nélkül dalolni kezd, mint a halál éneklő gyermeke.
Ezekben az éveiben éri el a tökély legnagyobb fokát. Olyan magasságokba emelkedik, ahol előtte még nem járt magyar költő. Vidéken dinnyét és dohányt termel a homokban. Szobájában csak egy Shakespeare-szobor áll. Szelleme is csak Shakespearere néz, mint az a hajós, aki az embereket kerülve, csalódásaiba temetkezve, csak a tenger vizét és viharait bámulja, mindaddig, amig bele nem kábul s szeme zöld nem lesz, mint a tenger s homlokát fellegek nem lepik, mint fönn az égboltot. Shakespeare-i ború van ezen a korszakán, Lear-hez hasonlít, aki országát elvesztette s földönfutóvá lett. Megsürüsödött vérrel, kiapadó agyvelővel, vállairól lekívánkozó vén gúnyával gyakran méltatlan társaságban üldögél s adomázó urambátyámok között virrad rá a balatoni hajnal. Ekkor szakadnak ki belőle legnagyobb remekei: az „Előszó” és „A vén cigány”. Hangja – az ima és az őrület között – egyenesen a kongó égbe kiált.
Mit csodálunk ebben a költészetben? Mély szellemiségét és lelkiségét. Belülről fakadó eredetiségét. A szenvedélyt, mely fehérizzásig hévül. Magasztosságát, mely ha korszerű eseményekbe kapcsolódik is, mintegy időtlenül és légiesen nemes. Főképp pedig tág és szabad távlatát, azt, hogy mindent ösztönösen az „örökkévalóság jegyé”-be állít s ember és természet, föld és ég testvériesen összeborul. „Fürtidben tengervészes éj”
– kiáltja az úrihölgynek s a vén cigánynak ezt kiáltja: „Szemed égjen, mint az üstökös-láng”. Valami nagyobb, csillagközi törvény uralma alatt állunk. Csodáljuk egyszerűségét és bonyolultságát. Csodáljuk művésziességét és emelkedettségét, mely a porból fölfelé ragad. Csodáljuk a „Kis gyermek halálára” áttetsző tisztaságát, az epigrammák zenei és festői tömörségét, az „Emberek” dúlt nagyszerűségét. Hangütése mindig biztos. Első sorai ellenállhatatlan lendülettel indulnak, ahogy a futó bajnokok ugranak ki a célvonalból, máris a célszalagot érintve és a sikert. „Hazádnak rendületlenül…” „Szobor vagyok, de fáj minden tagom…” „Hová merült el szép szemed világa?”.
A fönség, az emberi fönség költeményei ezek. Úgy hatnak ránk, mintha valamennyi piros betűvel volna szedve, ő nekünk az ünnep.
(Kosztolányi Dezső: Vörösmarty. Pesti Hirlap, 1935. április 21. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)
Kétszázhúsz éve, 1800. december 1-jén született Vörösmarty Mihály.
Hibát hibára halmoz az amerikai repülőgépgyár, de lehet számára visszaút.
Dunaújvárosban a Rockmaraton igazi családias fesztivál képét nyújtotta.
Amiről pedig beszélünk, az a rántott borjúmáj szarvasgombás burgonyapürével.
Franciaország újra börtönt akar építeni dél-amerikai külbirtokán.
Hibát hibára halmoz az amerikai repülőgépgyár, de lehet számára visszaút.
Dunaújvárosban a Rockmaraton igazi családias fesztivál képét nyújtotta.
Amiről pedig beszélünk, az a rántott borjúmáj szarvasgombás burgonyapürével.
Franciaország újra börtönt akar építeni dél-amerikai külbirtokán.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Hibát hibára halmoz az amerikai repülőgépgyár, de lehet számára visszaút.
Dunaújvárosban a Rockmaraton igazi családias fesztivál képét nyújtotta.
Amiről pedig beszélünk, az a rántott borjúmáj szarvasgombás burgonyapürével.
Franciaország újra börtönt akar építeni dél-amerikai külbirtokán.
Kapu Tibor előtt már két magyar járt a világűrben, megalapozva az űrjáró jövőt.
Mint egy Twin Peaks film: szürreális éjszaka és időutazás a vidéki Mongólia egyik falujában.
Az új főpolgármester, Ripka Ferenc székfoglaló beszédében kijelenti: a nemzetnek ma nagyobb szüksége van Budapestre, mint bármikor, mert régi egységének ez az egyetlen hatalmas, életerős emléke.
Ahhoz, hogy egy háború után újjáépítsünk egy országot, legalább annyi pénz kell, mint a fegyverekre.
A nemzetpolitikáért felelős államtitkár közösségi oldalán tett bejelentést arról, hogy további segítséget nyújtanak az ukrán toborzók által halálra vert Sebestyén József családjának.
A Szélesvásznú történelem következő adásában az 1935-ös Budai cukrászda című nagy sikerű romantikus filmvígjátékot elemzik.
A Barcelona titokban már egyeztet a családdal, a részletek egy része pedig kiszivárgott.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
