Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Szinte színpadiasan-jelképesen születik meg 1800-ban, a század első évében, mint a XIX. század első gyermeke. Valóban az is marad véralkatánál, gondolkozásánál fogva, holta napjáig. Ez a század lázasan bizakodó, építő, reménykedő, de egyben először döbben rá világosan az élet teljes céltalanságára, semmiségére is.
A nagy élettagadók, Leopardi, Byron, Schopenhauer ekkor éltek. Vörösmarty is közéjük tartozik. Arcán az önkívület tűzrózsáival dobban elénk, lelkesen, szemében hittel. A pusztanyéki gazdatiszt fia a nagykorúság határán, huszonnégy éves korában, alig tizenegy hónap alatt papírra veti a „Zalán futásá”-nak tíz énekét s néhány történelmi adatból, források és alakok nélkül hőskölteményt és mítoszt teremt, a tulajdon lírai gazdagságából, aztán az egészet odadobja ajándékul ezeréves nemzetének. Harminckét éves korában már az ország ünnepelt költője s tagja a tudós társaságnak is. Ha hisz a részletekben, a férfimunkában, melyet mulatságul vállalt s egy megálmodott „végtelen” emberiségben, melyet szabadelvű világnézete gyakran szólogat, a végcélban már nem hisz. Ellentétek között hánykolódik, mint regényes kora, ég és pokol között. Életvágya akkora, mint halálvágya. Semmiféle szilárd alapra nem támaszkodhat a zűrzavarban.
[…] Aztán pályája végén leírja azt a sort, melynél megrázóbbat egy élettagadó se hagyott hátra: „Az ember fáj a földnek.”
Csodagyermek volt. Édes Gergely egyszer fölolvasta neki a maga ügyefogyott leoninusait s ő elámult azon, milyen hajlékonyan törnek be a magyar szavak a görög mértékbe. Az ő hexaméterei azonban már úgy zúgnak, mint a szél, úgy lobognak, mint a láng. Fejlődése merőben ellenkezik azzal, amit a tapasztalat és irodalomtörténet szokott mutatni. Ifjúkorában elbeszélő, férfikorában drámaíró, öregkorában lírikus. […] Aztán, amikor a szabadságharc leveretése után, fején a halálos ítélettel, Bajzával bujdosik, hirtelen megöregszik és összeroppan s immár nem lát maga előtt semmiféle hivatást, vagy föladatot, az egykori csodagyermekből csodaaggastyán lesz, aki az elmúlás közelében egyszerre fék és gátlás nélkül dalolni kezd, mint a halál éneklő gyermeke.
Ezekben az éveiben éri el a tökély legnagyobb fokát. Olyan magasságokba emelkedik, ahol előtte még nem járt magyar költő. Vidéken dinnyét és dohányt termel a homokban. Szobájában csak egy Shakespeare-szobor áll. Szelleme is csak Shakespearere néz, mint az a hajós, aki az embereket kerülve, csalódásaiba temetkezve, csak a tenger vizét és viharait bámulja, mindaddig, amig bele nem kábul s szeme zöld nem lesz, mint a tenger s homlokát fellegek nem lepik, mint fönn az égboltot. Shakespeare-i ború van ezen a korszakán, Lear-hez hasonlít, aki országát elvesztette s földönfutóvá lett. Megsürüsödött vérrel, kiapadó agyvelővel, vállairól lekívánkozó vén gúnyával gyakran méltatlan társaságban üldögél s adomázó urambátyámok között virrad rá a balatoni hajnal. Ekkor szakadnak ki belőle legnagyobb remekei: az „Előszó” és „A vén cigány”. Hangja – az ima és az őrület között – egyenesen a kongó égbe kiált.
Mit csodálunk ebben a költészetben? Mély szellemiségét és lelkiségét. Belülről fakadó eredetiségét. A szenvedélyt, mely fehérizzásig hévül. Magasztosságát, mely ha korszerű eseményekbe kapcsolódik is, mintegy időtlenül és légiesen nemes. Főképp pedig tág és szabad távlatát, azt, hogy mindent ösztönösen az „örökkévalóság jegyé”-be állít s ember és természet, föld és ég testvériesen összeborul. „Fürtidben tengervészes éj”
– kiáltja az úrihölgynek s a vén cigánynak ezt kiáltja: „Szemed égjen, mint az üstökös-láng”. Valami nagyobb, csillagközi törvény uralma alatt állunk. Csodáljuk egyszerűségét és bonyolultságát. Csodáljuk művésziességét és emelkedettségét, mely a porból fölfelé ragad. Csodáljuk a „Kis gyermek halálára” áttetsző tisztaságát, az epigrammák zenei és festői tömörségét, az „Emberek” dúlt nagyszerűségét. Hangütése mindig biztos. Első sorai ellenállhatatlan lendülettel indulnak, ahogy a futó bajnokok ugranak ki a célvonalból, máris a célszalagot érintve és a sikert. „Hazádnak rendületlenül…” „Szobor vagyok, de fáj minden tagom…” „Hová merült el szép szemed világa?”.
A fönség, az emberi fönség költeményei ezek. Úgy hatnak ránk, mintha valamennyi piros betűvel volna szedve, ő nekünk az ünnep.
(Kosztolányi Dezső: Vörösmarty. Pesti Hirlap, 1935. április 21. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)
Kétszázhúsz éve, 1800. december 1-jén született Vörösmarty Mihály.
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész ember maradt a pokol közepén is.
Advent jámbor lelkisége és Jézus-várása a népéletben is megjelent.
A vad teóriák előre viszik, ám a legvadabbak hátráltatják a tudományt – állítja Kiss László csillagász.
A szűrővizsgálatok sem tesznek csodát, a minőségi élet kulcsa a saját kezünkben van.
Dömötör Csaba: Magyar Péter engem kérdezett, válaszoltam - videó
Egyértelműen kiderült, Magyar Péteréket csak a politikai haszon érdekli, nem a gyermekotthonokban lakó gyerekek
Megszületett a döntés, Szoboszlai nyomdokaiba lépett Kerkez
Schmidt Mária váratlan karácsonyi ajándékát Magyar Péter nem teszi majd a fa alá
Szoboszlai egykori edzője leégett, máris kirúgták
Óriási siker az Államkincstár nyereményjátéka: rengetegen jelentkeztek a sorsolásra
Schäfer András titokban megnősült - képek
Ungár Klárától szabadulna az újpesti Gyurcsány-párti vezetés
Rejtély, Szoboszlai miért nem vállalta a felkérést, amit Szalah és Van Dijk igen
Az osztrák kancellár belátta, hogy Orbán Viktornak igaza volt
Az orosz–ukrán háború menetéről kérdezik Putyint – itt követheti élőben + videó
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész ember maradt a pokol közepén is.
Advent jámbor lelkisége és Jézus-várása a népéletben is megjelent.
A vad teóriák előre viszik, ám a legvadabbak hátráltatják a tudományt – állítja Kiss László csillagász.
A szűrővizsgálatok sem tesznek csodát, a minőségi élet kulcsa a saját kezünkben van.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész ember maradt a pokol közepén is.
Advent jámbor lelkisége és Jézus-várása a népéletben is megjelent.
A vad teóriák előre viszik, ám a legvadabbak hátráltatják a tudományt – állítja Kiss László csillagász.
A szűrővizsgálatok sem tesznek csodát, a minőségi élet kulcsa a saját kezünkben van.
A Nemzetközi Világbéke Egyesület Jászi Oszkárt delegálná Magyarország nervében. Károlyi Mihály vagyonelkobzásáról dönt hazaárulás miatt a Kúria.
Czakó Julianna színésznőt a vidéki és pesti létről is kérdeztük.
Tisza Istvánról, a kálvinista „vasgrófról” él még a régi vélekedés, amelyet ellenfelei alakítottak ki. Könyvrecenziónk.
A támadás az ellenzék és a kormány közötti feszült politikai légkörben történt.
A Tűzfalcsoport utánajárt, milyen körülmények között él a rendszerkritikus publicista.
Kuruzslás miatt kihallgatták.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
