Ez a kiállítás azonban nem csupán a képeket jelenti. Amint a Keresztény Múzeum igazgatója, a tárlat kurátora, Kontsek Ildikó elmondta, ellátogatott Ráczné Kalányos Gyöngyi pécsi otthonába, megnézte a képeit, amelyek egy belső alkotói érlelődés eredményeként egyéni látásmódot mutattak. A múzeum szabályos megrendelést készített a festményekre, amelyeket elkészültük után megvásároltak és állományba helyeztek.
Kalányos Gyöngyi nehéz sorból küzdötte föl magát, az élet számtalan olyan megpróbáltatás elé állította, amely a többségi társadalom számára ismeretlen. Még általános iskolában kezdett festeni – ahogyan maga fogalmazott, menekült a festészethez. A technikai tudnivalókat főként a maga kísérletezéséből sajátította el. Később eltávolodott az alkotástól, családi körülményei nem tették lehetővé. Továbbtanulni sem sikerült, el kellett tartania magát. Dolgozott tejüzemben, ahol az öltözőben töltötte az éjszakákat, bányában lett meddő- és palaválogató. Az érettségit végül az ötödik gyerek után sikerült megszereznie, legnagyobb lányával együtt tanultak. Ellátta a családját: bölcsődében dolgozott, beiratkozott a főiskolára. Ha elfáradt, elővette az ecsetet, hogy kifesse magából a bánatát. Az alkotásai iránt lassacskán műtárgypiaci érdeklődés is mutatkozott. A múzeum igazgatónője szándékosan nem akart vele egyeztetni a megrendelt művek ábrázolásvilágáról, hogy ne befolyásolja az alkotói látásmódot. Inkább azt kérte, a festőnő Versegi Beáta Máriával, az adaptáció vagy parafrázis szövegeinek készítőjével közösen érlelje ki a koncepciót. A Nyolc Boldogság Közösséghez tartozó nővér nem cigánypasztorációval foglalkozott korábban, hanem keresztény antropológiával.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!