További címszók: Védő Ligák Szövetsége, velencei egyezmény, versailles-i béke, Vesszen Trianon!; vitézi rend; Vix-jegyzék, vörös térkép, Vérző Magyarország. Az utolsó szószerkezet a trianoni irodalomra utal, a magyar irodalom jelentős alakjai sorra örökítették meg műveikben az országot ért súlyos csapás miatti sokkot. A Vérző Magyarország a Kosztolányi Dezső szerkesztette antológia címe, amelynek 1928-as kiadásához Horthy Miklós írt előszót. Az ebben a kötetben megjelent versek egy része szerepel a most megjelent Trianon 1920–2020 Irodalmi-történelmi olvasókönyvben. Fehér József sátoraljaújhelyi irodalomtörténész, muzeológus, a kötet összeállítója egyrészt az ismert verseket teszi közzé, így József Attila Nem, nem, soha! költeményét: „Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, / nem lehet, nem soha! Oláhország éke! / Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret / Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!” Szerepel benne Juhász Gyula Trianon, Babits Mihály Áldás a magyarra, Csoóri Sándor Verődöm, vonszolódom, Reményik Sándor Petőfihez című műve többek között. Azonban ugyanilyen fontosak a helyi, „kisebb” szerzők írásai, például Zemplén vármegye tudós alispánjának, Dókus Gyulának a visszaemlékezései, akinek a kastélya a trianoni határ mellett van, mindennap odalát, s „nem tud beletörődni a szegény csonka haza csonka erkölcseibe, csonka lelkű embereibe”. Sáfáry László kárpátaljai tanár mindössze 33 évet élt, az idegen országban írja az elnyomatás idején, hogy „sorsom fel van írva és magyarul van felírva / a földemen, a fiatal fák levelén”.
