Felkelők a kaszárnyában

Újra előtérbe került a Radetzky-laktanya sorsa, miután ősz óta előkészítő munkálatok folynak Budán, a Bem téren.

Tüntetés 1956. október 23-án a Bem szobornál. Háttérben az egykori Radetzky-laktanya Forrás: Fortepan/Faragó György

Újra előtérbe került a Radetzky-laktanya sorsa, miután ősz óta előkészítő munkálatok folynak Budán, a Bem téren. Már a tulajdonos tervei is nyilvánossá váltak: a műemlékvédelmi szempontból védett Bem téri épülettömeg utcai homlokzatait megtartja és felújítja a WS Buda Project Kft., az épület többi részére azonban lebontás vár. A Bem téri épülettömbben hotel kap majd helyet, a többi területen irodaépületet húznak fel.

A Radetzky-laktanya sorsa az Országgyűlésben is téma volt. A fokozott érdeklődésre tekintettel Kiss Dávid történész a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár honlapján felelevenítette, hányféle szerepet töltött be az épület a XX. században. A Radetzky-laktanya története egy klasszicista stílusú gabonatároló raktárépülettel kezdődött még 1840-ben, majd 1897-ben ­Benedicty József tervei alapján átépítették az épületet kaszárnyává. Az első világháborúban hadikórházként működött, majd kommunistákat is tartottak itt fogva. A második világháborúban a nyilasok használták. 1946 és 1948 között a hadifogságból hazatért, külön­eljárás alá vont katonákat igazolták az objektumban, amely a következő évtől az ÁVH-é lett.

Tüntetés 1956. október 23-án a Bem szobornál. Háttérben az egykori Radetzky-laktanya
Fotó: Fortepan/Faragó György

Az 1956. október 23-i tüntetés a Petőfi téren kezdődött, azután a tömeg a Margit hídon át a Bem térre vonult. A mintegy ötvenezer ember elénekelte a Himnuszt és a Szózatot, majd beszédet mondott Veres Péter, Bessenyei Ferenc pedig elszavalta a Szózatot. Ekkor vágták ki a címert a zászló közepéből, itt született meg a forradalom jelképe, a lyukas zászló. 1956. október 25-én a Radetzky „utódjának”, a Bem-laktanyának a tisztjei fegyverletételre szólították fel a Széna téri felkelőcsoport tagjait – mindhiába. Október 26-án és 27-én Kővágó Sándor alezredes, az objektum parancsnoka is sikertelen tárgyalást folytatott a felkelőkkel, akik a szovjetek távozásához kötötték a fegyverletételt. Október 28-án a szovjetek a rendőrökkel karöltve megtámadták és kiszorították a forradalmárokat a Széna térről. A műveletben a Bem-laktanya 110 katonája is részt vett, s a terület ellenőrzésére a fegyveres szervek a helyszínen hagytak harminc-negyven főt. Ekkor a megmaradt felkelők egyik vezetője, Ekrem Kemál a Bem-laktanyába ment tárgyalni. A megbeszélések nehezen haladtak, végül Kovács István vezérőrnagy utasította Kővágót a megegyezésre.

Tűzszünetet és együttműködési szerződést kötöttek a felkelők a katonákkal: előbbiek visszatértek korábbi működési helyükre, de közösen kellett járőrözniük a néphadsereggel. Emellett a felek a metróépítéshez használt felvonó kiürítéséről, a valótlan sajtóhírek közlésétől való tartózkodástól, az államvédelmi alakulatokat kivéve a fegyveres alakulatok szabad elvonulásáról, a Vöröskereszt szállítmányainak az átvételéről, valamint a fegyverek egymástól való eltulajdonításának a tilalmáról is megállapodtak. Október 29-én a Bem téri laktanyában megalakult a Forradalmi Katonai Tanács, innentől a katonák együtt járőröztek a felkelőkkel. November 1-jén a kiegészítő parancsnokság káderanyagát megsemmisítették a Bem téren. Ugyanezen a napon a Széna tériek a Maros utcai laktanya elfoglalásához is kértek katonákat, így az objektum átvétele végül békésen lezajlott. A Bem-laktanyában szolgáló nyolc katona még a november 4-i szovjet támadás előtt csatlakozott a felkelőkhöz.

A forradalom leverése után Ekrem Kemált és Szabó Jánost kivégezték, Kővágó Sándor másfél évig ült börtönben. A laktanyát az MSZMP párthadserege, a munkásőrség kapta meg – a testület II. kerületi parancsnoksága használta az épületet a rendszerváltozásig. Az MDF 1989. október 23-án a Bem téren tartott megemlékezést. A munkásőrség feloszlatását követően, október 20-a után még mindig munkásőrök őrizték az objektumot, így több MDF-tag követelte minél előbbi felváltásukat katonákkal, ami 23-ára meg is történt. Az épület aztán az MDF székháza lett. Állaga azt követően kezdett el romlani, miután az MDF túladott rajta.