Tűzszünetet és együttműködési szerződést kötöttek a felkelők a katonákkal: előbbiek visszatértek korábbi működési helyükre, de közösen kellett járőrözniük a néphadsereggel. Emellett a felek a metróépítéshez használt felvonó kiürítéséről, a valótlan sajtóhírek közlésétől való tartózkodástól, az államvédelmi alakulatokat kivéve a fegyveres alakulatok szabad elvonulásáról, a Vöröskereszt szállítmányainak az átvételéről, valamint a fegyverek egymástól való eltulajdonításának a tilalmáról is megállapodtak. Október 29-én a Bem téri laktanyában megalakult a Forradalmi Katonai Tanács, innentől a katonák együtt járőröztek a felkelőkkel. November 1-jén a kiegészítő parancsnokság káderanyagát megsemmisítették a Bem téren. Ugyanezen a napon a Széna tériek a Maros utcai laktanya elfoglalásához is kértek katonákat, így az objektum átvétele végül békésen lezajlott. A Bem-laktanyában szolgáló nyolc katona még a november 4-i szovjet támadás előtt csatlakozott a felkelőkhöz.
A forradalom leverése után Ekrem Kemált és Szabó Jánost kivégezték, Kővágó Sándor másfél évig ült börtönben. A laktanyát az MSZMP párthadserege, a munkásőrség kapta meg – a testület II. kerületi parancsnoksága használta az épületet a rendszerváltozásig. Az MDF 1989. október 23-án a Bem téren tartott megemlékezést. A munkásőrség feloszlatását követően, október 20-a után még mindig munkásőrök őrizték az objektumot, így több MDF-tag követelte minél előbbi felváltásukat katonákkal, ami 23-ára meg is történt. Az épület aztán az MDF székháza lett. Állaga azt követően kezdett el romlani, miután az MDF túladott rajta.
