Újra előtérbe került a Radetzky-laktanya sorsa, miután ősz óta előkészítő munkálatok folynak Budán, a Bem téren. Már a tulajdonos tervei is nyilvánossá váltak: a műemlékvédelmi szempontból védett Bem téri épülettömeg utcai homlokzatait megtartja és felújítja a WS Buda Project Kft., az épület többi részére azonban lebontás vár. A Bem téri épülettömbben hotel kap majd helyet, a többi területen irodaépületet húznak fel.
A Radetzky-laktanya sorsa az Országgyűlésben is téma volt. A fokozott érdeklődésre tekintettel Kiss Dávid történész a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár honlapján felelevenítette, hányféle szerepet töltött be az épület a XX. században. A Radetzky-laktanya története egy klasszicista stílusú gabonatároló raktárépülettel kezdődött még 1840-ben, majd 1897-ben Benedicty József tervei alapján átépítették az épületet kaszárnyává. Az első világháborúban hadikórházként működött, majd kommunistákat is tartottak itt fogva. A második világháborúban a nyilasok használták. 1946 és 1948 között a hadifogságból hazatért, különeljárás alá vont katonákat igazolták az objektumban, amely a következő évtől az ÁVH-é lett.

Fotó: Fortepan/Faragó György
Az 1956. október 23-i tüntetés a Petőfi téren kezdődött, azután a tömeg a Margit hídon át a Bem térre vonult. A mintegy ötvenezer ember elénekelte a Himnuszt és a Szózatot, majd beszédet mondott Veres Péter, Bessenyei Ferenc pedig elszavalta a Szózatot. Ekkor vágták ki a címert a zászló közepéből, itt született meg a forradalom jelképe, a lyukas zászló. 1956. október 25-én a Radetzky „utódjának”, a Bem-laktanyának a tisztjei fegyverletételre szólították fel a Széna téri felkelőcsoport tagjait – mindhiába. Október 26-án és 27-én Kővágó Sándor alezredes, az objektum parancsnoka is sikertelen tárgyalást folytatott a felkelőkkel, akik a szovjetek távozásához kötötték a fegyverletételt. Október 28-án a szovjetek a rendőrökkel karöltve megtámadták és kiszorították a forradalmárokat a Széna térről. A műveletben a Bem-laktanya 110 katonája is részt vett, s a terület ellenőrzésére a fegyveres szervek a helyszínen hagytak harminc-negyven főt. Ekkor a megmaradt felkelők egyik vezetője, Ekrem Kemál a Bem-laktanyába ment tárgyalni. A megbeszélések nehezen haladtak, végül Kovács István vezérőrnagy utasította Kővágót a megegyezésre.