Gyülekezetplántálás

Miközben Franciaországban évszázados templomokat bontanak le ­érdeklődés hiányában – no meg a „haladó” ­istentagadók örömére –, addig a lesajnált Magyarországon templom épül. Mégpedig azért, mert a hívő közösség kinőtte addigi gyülekezeti termét. Budakeszi első evangélikus temploma építészeti szempontból is rendkívüli.

A Benczúr László építész tervezte modern istenháza. Szórványból erős közösség. Fotó: Magyar Nemzet Forrás: Bach Máté

A svábok házába részben a Felvidékről ugyancsak erőszakkal elüldözött magyar családok kerültek, de jöttek Erdélyből és máshonnan is menekültek. Az ide került vallásgyakorló evangélikusok saját közösség hiányában budapesti templomokba jártak istentiszteletre, mígnem jött az úgynevezett városrobbanás 1990 után.

Sváb házból imaház

– A miénk értelmiségi gyülekezet, amit nem valamiféle elitizmusból mondok. Többségében Budapestről az agglomerációba települő középosztálybeliek alkotják. Kezdetben Budajenővel, Páttyal és Telkivel együtt a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség szórványgyülekezete, majd ahogy gyarapodtunk, leányegyházközsége voltunk – mutat vissza a kétezres évekre Lacknerné Puskás Sára lelkész asszony, akitől megtudjuk, hogy ezt a kezdeti folyamatot nevezik egyházon belül „gyülekezetplántálásnak”.

Eleinte vasárnaponként, a református istentisztelet előtt tartottak evangélikus istentiszteleteket a testvéregyház templomában, valamint házaknál voltak bibliaórák.

– Férjemmel és öt gyermekünkkel együtt 2005-ben kerültünk Győrből Budapestre, amikor férjem, Lackner Pál tábori püspök lett – mondja Puskás Sára. – Beosztott lelkészként kapcsolódtam be a budakeszi közösség életébe, aztán amikor öt évvel ezelőtt megalakult az önálló egyházközség, a presbitérium engem választott lelkésznek. Az egyház vásárolt egy öreg sváb házat a formálódó gyülekezetnek, összenyitottunk néhány helyiséget, ahol elindulhattak nemcsak az istentiszteletek, de az ifjúsági órák, a családi délutánok, a baba-mama kör és a bibliakör is. 2008-ban még csak találgatni tudtuk, vajon hány evangélikus élhet Budakeszin, de azt láttuk, hogy miután megnyílt a gyülekezeti termünk, és elkezdődött benne az élet, megkétszereződött a létszám, és az istentiszteletek résztvevőinek száma is fokozatosan emelkedett.

A Benczúr László építész tervezte modern istenháza. Szórványból erős közösség.
Fotó: Magyar Nemzet / Bach Máté

Történetesen Budakeszin él Benczúr László­ építész, akit a kortárs evangélikus templomépítészet meghatározó alakjaként tart számon a szakirodalom. Több évtizedes álma volt, hogy templomot tervezzen a budakeszi evangélikus közösségnek, amelynek maga is tagja. Ebben a vízióban más gyülekezeti tagok is osztoztak vele, akik rendszeres pénzadománnyal próbálták előmozdítani az ügyet.

Egyházi kérésre a kormány első ízben 230 millió forintot, majd további ötvenmilliót utalt az evangélikus egyháznak a templom felépítésére. A hívek fellelkesedve láttak munkához. Elszállíttattak a kijelölt telekről nyolcvan köbméter illegálisan oda hordott sittet, elvégeztették a talajmechanikai vizsgálatokat. 2017 végére már engedélyes terveik voltak, csakhogy igyekezetükre baljós árnyként ereszkedett a felismerés: az építőipari árak drámai emelkedése és a vészesen fogyatkozó keret miatt csak csökkentett költségvetésű terv megvalósítására elég a pénz: csupán a templomra apró irodahelyiséggel. Nem valósulhattak volna meg a vágyott tágas gyülekezeti helyiségek.

– Ám egy újabb csoda történt velünk 2019 karácsonyán, amikor a kormány nehéz helyzetünkről értesülve további nyolcvanmillióval egészítette ki addigi támogatását azért, hogy mégis az eredeti tervet valósíthassuk meg – emlékszik vissza az építész, akit arról kérdeztünk, hogy honnan jött számára az ovális alaprajz gondolata.

Harminckét késszúrás

– A templom szándékaim szerint tele van szimbolikus jelzésekkel. A gyülekezeti termünkben, amikor úrvacsorát vettünk, soha nem tudtunk kört alkotni, csak oválisat. Ez indította el bennem, hogy a templomnak is egy ilyen formát kellene követnie alaprajzában – magyarázza Benczúr László. – A nyitott harangtornyot két pengefal alkotja, mint két felfelé irányuló imádkozó kéz, amely kéri az Úristen segítségét. E szimbolika folytatásaként a templomtetőn a toronytól a szószék irányába végigfut egy hasíték, felülvilágító fénycsík, amelynek végén üvegkupola van, alatta belül karakteres faépítmény, amely látványosan továbbviszi a fénysugarat a szószékig. Ez jelképezi azt, hogy a lelkész az Úristentől eredő gondolatokat tolmácsolja.

Közben megérkezik a lelkészházaspár férfi tagja, Lackner Pál is, aki ugyancsak fontos szerepet játszik a gyülekezet építésében. Tőle tudjuk meg, hogy a templom F hangon megszólaló, 115 kilós harangját Gombos Miklós ismert őrbottyáni harangöntő mester készítette, a beltér egyik ékessége pedig az az oldalt elhelyezett orgona lesz, amelyet az 1970-es évek óta a ­speyeri dóm oldalkápolnájában használtak, és sikerült jelképes áron megvásárolniuk a németektől. Kisebb felújítás, majd beépítés után a pünkösdre tervezett templomszentelő istentiszteleten talán már meg is szólalhat.

A templomot Fabiny Tamás püspök javaslatára a keresztény világ vértanúinak emlékére szentelik fel. A gondosan kiválasztott mártírok neve a külső oszlopokon szerepel, szám szerint 72. Azért ennyi, mert Lukács evangéliumában is 72 tanítvány van – mondja Lackner Pál hangsúlyozva, hogy rendkívül nehéz volt a válogatás. Az volt az elv, hogy a világ minél több keresztény egyházából szerepeljen név, legyenek férfiak és nők, papok és világiak is. Az egyes tetőtartó betonoszlopok egy-egy földrajzi régió mártírjainak neveit hordozzák. Az európai oszlopon szereplő magyar vértanúk között ott van például az evangélikus alesperes, Csaba Gyula neve, akit 1945-ben kommunista különítmény gyilkolt meg brutális módon Péteriben. Olvashatjuk Narancsik Imre kárpátaljai református lelkész nevét, aki a szovjetek kínvallatása okozta seblázba halt bele. Szerepel Boldog Romzsa Tódor görögkatolikus vértanú püspök neve, akit Hruscsov személyes utasítására próbáltak agyonverni, majd miután túlélte a tortúrát, a kórházban méreggel végzett vele az NKVD, valamint a szintén Boldog Brenner János római katolikus káplán, akit a forradalmat megtorló kádári hatalom máig ismeretlen bérgyilkosai 32 késszúrással mészároltak le Szentgotthárdon 1957-ben.

De hogy mennyire nem kell történelmi távlatban gondolkodni, ha keresztény vértanúkról van szó, felkerült a német evangélikus ifjúsági vezető, Elisabeth Käsemann neve is az egyik oszlopra, akit az argentin katonai junta többhetes kínzás után ölt meg 1977-ben, vagy a 2016-ban, 85 évesen meggyilkolt Jacques Hamel francia jezsuita pap is, akinek a torkát mise közben vágta el két muzulmán szélsőséges Rouenban. Még szerencse, hogy az oszlopokon megörökített vértanúk által átélt borzalmakat ellensúlyozza a nyugodt színekbe és letisztult formákba öltözött, modern evangélikus templom. Megnyugtató, hogy legalább itt és most ez a mi világunk.