A 450 millió dollárból megvalósuló, nagyszabású művelet végén durván hatszázötven kilométernyi, egybefüggő folyószakasz jön létre, amely zavartalan élő- és ívóhelyet kínál a lazacoknak, ahogy más fajoknak, például az acélfejű pisztrángnak is. Minderre az eddigi tapasztalatok alapján lehet következtetni: az Egyesült Államokban eddig ezerhétszáz gátat távolítottak el – közülük kilencvenet tavaly –, egyre több példa mutatja meg, hogy egy ilyen mértékű beavatkozás hogyan hat a környék ökoszisztémájára. (A Maine államban futó Penobscot folyón 2016-ban nagyjából háromezer-kétszáz kilométernyi, egybefüggő élőhelyet alakítottak ki.)
A hat államot ellátó áramszolgáltató társaság azért is ment bele a végső soron munkaeszközeinek számító gátak elbontásába, mert a gátak fennmaradási engedélyének megújítása csaknem 400 millió dollárba kerülne – ennyi pénz kellene ahhoz, hogy mindenben megfeleljenek az egyre szigorodó előírásoknak. A szabályok például kimondják, hogy valamennyi gátnak úgynevezett hallépcsővel vagy hallétrával kell rendelkeznie. Ez nem más, mint vízzel töltött, apró medencék lépcsőszerűen kialakított sora a folyó mentén, amely lehetővé teszi az ívásra vonuló halak számára, hogy leküzdjék a betonelemek jelentette akadályt. Az első torlasz eltávolítását 2022-re tervezik, bár a végleges dátumot még nem tűzték ki. De a juroki törzs már építtetett egy üzemet, amelyben mind a kereskedelmi, mind a saját célra folytatott horgászat zsákmányát tárolhatják és feldolgozhatják majd.
