Makacs csobánok

Román történészek szerint Trianon a magyarországi román elit számára is rossz napokat hozott.

Alexandru C. Cuza szélsőjobboldali politikus és Octavian Goga 1938-ban Fotó: ullstein bild Dtl. Forrás: Getty Images

Utcai és parlamenti verekedések, illegális szervezkedések jellemezték a trianoni Magyarország románságának közéletét. Neves költő-politikusuk, Octavian Goga például attól féltette nemzettársait, hogy a magyar iskolákban janicsárokat nevelnek belőlük. Ennél még az sem tűnt számukra nagyobb csapásnak, hogy vallási központjaik a határon túlra kerültek.

Román történészek szerint Trianon a magyarországi román elit számára is rossz napokat hozott. A magyar kormány üldözni kezdte lelkészeiket, hazaárulás vádjával többüket bebörtönözte. Így például Simeon Cornea battonyai pópát, akit felségárulás vádjával zártak vizsgálati fogságba Szegeden. De megfigyelték Ungureán Tamást is, akiről 1925. július 30-án a gyulai rendőrség kapitánya a következőket jelentette a Békés vármegyei főispánnak: a pópa folyamatosan arról egyeztet a Csonka-Magyarországon működő 24 görögkeleti lelkésszel, miként és mikor állítsák fel papnevelő intézetüket és püspökségüket Gyulán. A beszámoló szerint ehhez többek között a Gozsdu Alapítványtól kaptak volna pénzt.

Ungureanu ténykedése a magyarországi románok ügyeivel megbízott kormánybiztos, ­Siegescu József figyelmét se kerülte el. 1925. február 28-án így számolt be az egyik vele kapcsolatos gyulai esetről: „Most kaptam az értesítést, hogy február hó 14-én az olvasókör helyiségében Ungureán Tamás összeszólalkozott Miscutia János egyháztanácsi taggal, és az összeszólalkozásban annyira mentek, hogy verekedtek.”

Az persze tagadhatatlan, hogy Trianon a román szórványt is megviselte. Az új magyar államhatár keretein belül 18 olyan ortodox egyházközség maradt, amely korábban az aradi és a nagyváradi egyházmegyéhez tartozott. A békediktátum után ezek hivatalosan már nem tarthattak fenn kapcsolatot a romániai egyházi főhatóságokkal. A rendelkezés sokakat érintett, hiszen az 1920-as népszámláláson csaknem 51 ezren vallották magukat görögkeletinek: ezek 35,7 százaléka román anyanyelvű volt, 26,8 százaléka magyar.

Alexandru C. Cuza szélsőjobboldali politikus és Octavian Goga 1938-ban
Fotó: Getty Images

A kisebbségi ügyek intézésére 1919 őszén hozták létre a Nemzetiségi Minisztériumot, amely másfél évig működött. Megszűnése után feladatkörét a Külügyminisztérium vette át. Ezt követően kormánybiztosi rendszer állt fel Bethlen István kezdeményezésére. Siegescu József pápai prelátust 1921. május 16-án nevezték ki a románok ügyeinek rendezésére. Ezzel szinte egy időben egyetemi tanári státust is kapott.

A radikális költő-politikus, Octavian Goga ezt már nem nézhette tétlenül, azonnal sajtókampányt indított Siegescu ellen, sőt fellázította a teljes budapesti román egyetemi ifjúságot. Így fogalmazott: „Ha egyetemistáink öntudatos és határozott ifjak volnának, megakadályoznák, hogy a románság gyalázója és megsemmisítője megtarthassa egyetemi nyitóelőadását.”

Felhívása értő fülekre talált. Miron Cristea, a későbbi Nagy-Románia első ortodox érseke erről értesítette lelkendezve: „fiaink, lehettek vagy százan, megakadályozták, hogy [Siegescu] megtarthassa nyitóelőadását. Szinnyei [József] dékán kíséretében vonult ki [Siegescu] a teremből, de valakinek még így is sikerült egyet behúzni neki.”

Az ökölharc még jobban felbátorította Gogát. Provokációját ezzel folytatta: „Annak ellenére, hogy fiaink idegen hullámok örvényeiben vergődnek, és kénytelenek magyar iskolákba járni, ahol janicsárokat akarnak belőlük nevelni, ők mégis megőrizték egészséges lelküket, amelybe nem férkőzhetett be a mindent elöntő betegség. Budapest mérgezett nyilai nem hatolhatnak be ezekbe a derék lelkekbe, melyek híven őrzik a józan paraszti észt és a csobáni makacsságot.”

Bármennyire is megpróbálták rossz hírét kelteni, Siegescu József nem volt névtelen a korában, sőt a magyar tudományos élet megbecsült részvevőjeként tartották számon. Legfontosabb művében az Erdélyi Iskola néven ismert felvilágosodás kori román kulturális mozgalom azon nézetét cáfolta meg, mely szerint a firenzei zsinatig (1437) a románok latin betűkkel írtak és latin rítusú katolikusok voltak. Véget vetett tehát a dákoromán kontinuitás elméletének. Ezzel szemben azt állította, a bolgárok hatására a románok már a XII. században felvették az ortodox kereszténységet, rátértek a cirill betűs írásra, és ezzel hosszú időre elszakadtak a nyugati kultúrától. A latin íráshoz a lengyelek és az olaszok, de főként a magyarok vezették vissza őket.

Románul mindössze három műve jelent meg. Az egyik imádságoskönyv katonák számára.

A másik válogatás a románok legnagyobb ellenségének tekintett Tisza István parlamenti beszédei­ből, a harmadik az 1917. február 28-i parlamenti felszólalása. Ebben arra kérte képviselőtársait, hogy ne etnikai alapon alapítsanak pártot (ilyen volt például a Román Nemzeti Párt), hanem mindegyikük valamelyik magyar politikai alakulatban fejtse ki tevékenységét.

Siegescu József kormánybiztosként is kiverte a biztosítékot nemzettársai körében. Első intézkedéseként memorandumot készített a magyarországi románok helyzetéről, amelyben megállapította: erdélyi testvéreikkel egyetemben jól élnek, Magyarországon sosem voltak elnyomásnak kitéve. Annak hirdetése, hogy itt rosszul bánnak velük, csak ürügy arra, hogy bizonyos erők a magyarok ellen izgassák a külföldet. Romániában nem sokan hittek neki. Jóllehet konszenzusra törekedett, a megegyezésnek volt a híve, máig szürke eminenciásként, nemzetárulóként tartja számon a román történetírás. Személyét a magyarosító törekvések egyik leghatékonyabb végrehajtójának tekintik.