Makacs csobánok

Román történészek szerint Trianon a magyarországi román elit számára is rossz napokat hozott.

Alexandru C. Cuza szélsőjobboldali politikus és Octavian Goga 1938-ban Fotó: ullstein bild Dtl. Forrás: Getty Images

A radikális költő-politikus, Octavian Goga ezt már nem nézhette tétlenül, azonnal sajtókampányt indított Siegescu ellen, sőt fellázította a teljes budapesti román egyetemi ifjúságot. Így fogalmazott: „Ha egyetemistáink öntudatos és határozott ifjak volnának, megakadályoznák, hogy a románság gyalázója és megsemmisítője megtarthassa egyetemi nyitóelőadását.”

Felhívása értő fülekre talált. Miron Cristea, a későbbi Nagy-Románia első ortodox érseke erről értesítette lelkendezve: „fiaink, lehettek vagy százan, megakadályozták, hogy [Siegescu] megtarthassa nyitóelőadását. Szinnyei [József] dékán kíséretében vonult ki [Siegescu] a teremből, de valakinek még így is sikerült egyet behúzni neki.”

Az ökölharc még jobban felbátorította Gogát. Provokációját ezzel folytatta: „Annak ellenére, hogy fiaink idegen hullámok örvényeiben vergődnek, és kénytelenek magyar iskolákba járni, ahol janicsárokat akarnak belőlük nevelni, ők mégis megőrizték egészséges lelküket, amelybe nem férkőzhetett be a mindent elöntő betegség. Budapest mérgezett nyilai nem hatolhatnak be ezekbe a derék lelkekbe, melyek híven őrzik a józan paraszti észt és a csobáni makacsságot.”

Bármennyire is megpróbálták rossz hírét kelteni, Siegescu József nem volt névtelen a korában, sőt a magyar tudományos élet megbecsült részvevőjeként tartották számon. Legfontosabb művében az Erdélyi Iskola néven ismert felvilágosodás kori román kulturális mozgalom azon nézetét cáfolta meg, mely szerint a firenzei zsinatig (1437) a románok latin betűkkel írtak és latin rítusú katolikusok voltak. Véget vetett tehát a dákoromán kontinuitás elméletének. Ezzel szemben azt állította, a bolgárok hatására a románok már a XII. században felvették az ortodox kereszténységet, rátértek a cirill betűs írásra, és ezzel hosszú időre elszakadtak a nyugati kultúrától. A latin íráshoz a lengyelek és az olaszok, de főként a magyarok vezették vissza őket.

Románul mindössze három műve jelent meg. Az egyik imádságoskönyv katonák számára.

A másik válogatás a románok legnagyobb ellenségének tekintett Tisza István parlamenti beszédei­ből, a harmadik az 1917. február 28-i parlamenti felszólalása. Ebben arra kérte képviselőtársait, hogy ne etnikai alapon alapítsanak pártot (ilyen volt például a Román Nemzeti Párt), hanem mindegyikük valamelyik magyar politikai alakulatban fejtse ki tevékenységét.

Siegescu József kormánybiztosként is kiverte a biztosítékot nemzettársai körében. Első intézkedéseként memorandumot készített a magyarországi románok helyzetéről, amelyben megállapította: erdélyi testvéreikkel egyetemben jól élnek, Magyarországon sosem voltak elnyomásnak kitéve. Annak hirdetése, hogy itt rosszul bánnak velük, csak ürügy arra, hogy bizonyos erők a magyarok ellen izgassák a külföldet. Romániában nem sokan hittek neki. Jóllehet konszenzusra törekedett, a megegyezésnek volt a híve, máig szürke eminenciásként, nemzetárulóként tartja számon a román történetírás. Személyét a magyarosító törekvések egyik leghatékonyabb végrehajtójának tekintik.