A forgatás háttér-információinak ínyencfalata, hogy Brando külön csináltatott protézist és még vattát is tett a szájába, hogy úgy hozza szerepének sajátos mimikáját. Nem végzett előtanulmányokat, hogy viselkednek az igazi keresztapák, de a film berobbanása után hódoló, valódi maffiafőnökök hívták meg vendégségbe, hogy stílust tanulhassanak tőle. (Brando egy invitálást sem fogadott el.) Amúgy a próbafelvételek előtt a stúdió nagyon tartott Brando fegyelmezetlenségeitől, fizetni sem akartak neki. A nyitójelenetben cirógatott cica improvizáció, de ennél is nagyobbat szól egy werkfotó, amelyen látszik, hogy a zseniális színésznek tényleg komoly gondjai voltak a szövegtanulással, a súgópéldányt az egyik drámai jelenetben ragasztószalaggal egy másik színész hasára erősítették, Brando onnan olvasta fel szerepét! Ami a döbbenet, a felvett jelenetben semmi nem érződik ebből a kényszeres beállításból. Mondhatni igazolódik a reneszánsz zseni, Leonardo da Vinci mondása, aki szerint a remekműveknek nem a tökéletesség a legfőbb ismérvük. Maga Coppola utólag bevallotta, hogy jószerivel semmit sem tudott a maffia világáról, csak az amerikai olasz családok miliője volt ismerős, ugye leginkább otthonról. Ezzel együtt úgy vágott bele az első részbe, hogy biztosra vette a bukást. Testvérétől kezdve (Talia Shire) rengeteg családtagjának, rokonának adott szerepet, feladatot filmjeiben, az is igaz, hogy nem fizette őket túl. A tengerentúli filmgyártást a rendezőn kívül a pénzügyi megállapodások is dirigálják, a sok érdekesség közül egyik, hogy a harmadik részben azért nem szerepel a kitűnő Robert Duvall (Tom Hagen, a consigliere, a tanácsadó alakítója), mert nem tudtak megegyezni a gázsiban (egymillió dollárt kért!), így végül inkább kiírták a forgatókönyvből.
