Súgópéldány a hason

Sok-sok évvel ezelőtt a Kiscelli Múzeum ódon, regényes falai között zajlott egy zárt körű, exkluzív rendezvény.

Szerényi Gábor rajza

A háromrészes, gigantikus családtörténet rettenetes bűnöket, kegyetlen gyilkosságokat, ördögien ádáz cselszövéseket jelenít meg, miközben hatalmas társadalmi tablót is láthatunk a hajdani szegény Itáliából a remény Amerikájába érkező sorsok fordulatain át. A hatalmi harc mellett a trilógia gyönyörű érzékletességgel mesél szerelemről, boldogtalanságról. Mondhatni, mindezektől még lehetne csupán egy, illetve három jó mozifilm. De mitől olyan nagy szám ez, hogy idő múltán sem tűnik elavultnak, kopottnak, a kor diktálta pörgő ritmustól lemaradtnak? A dialógusok kiállják az idő próbáját, az epikai hitelesség sehol nem sérül.

A forgatás háttér-információinak ínyencfalata, hogy Brando külön csináltatott protézist és még vattát is tett a szájába, hogy úgy hozza szerepének sajátos mimikáját. Nem végzett előtanulmányokat, hogy viselkednek az igazi keresztapák, de a film berobbanása után hódoló, valódi maffiafőnökök hívták meg vendégségbe, hogy stílust tanulhassanak tőle. (Brando egy invitálást sem fogadott el.) Amúgy a próbafelvételek előtt a stúdió nagyon tartott Brando fegyelmezetlenségeitől, fizetni sem akartak neki. A nyitójelenetben cirógatott cica improvizáció, de ennél is nagyobbat szól egy werkfotó, amelyen látszik, hogy a zseniális színésznek tényleg komoly gondjai voltak a szövegtanulással, a súgópéldányt az egyik drámai jelenetben ragasztószalaggal egy másik színész hasára erősítették, Brando onnan olvasta fel szerepét! Ami a döbbenet, a felvett jelenetben semmi nem érződik ebből a kényszeres beállításból. Mondhatni igazolódik a reneszánsz zseni, Leonardo da Vinci mondása, aki szerint a remekműveknek nem a tökéletesség a legfőbb ismérvük. Maga Coppola utólag bevallotta, hogy jószerivel semmit sem tudott a maffia világáról, csak az amerikai olasz családok miliője volt ismerős, ugye leginkább otthonról. Ezzel együtt úgy vágott bele az első részbe, hogy biztosra vette a bukást. Testvérétől kezdve (Talia Shire) rengeteg családtagjának, rokonának adott szerepet, feladatot filmjeiben, az is igaz, hogy nem fizette őket túl. A tengerentúli filmgyártást a rendezőn kívül a pénzügyi megállapodások is dirigálják, a sok érdekesség közül egyik, hogy a harmadik részben azért nem szerepel a kitűnő Robert Duvall (Tom Hagen, a consigliere, a tanácsadó alakítója), mert nem tudtak megegyezni a gázsiban (egymillió dollárt kért!), így végül inkább kiírták a forgatókönyvből.

„Mindig is költészetnek gondoltam a filmet, nem lineárisan elbeszélt prózának” – nyilatkozta Coppola a 2007-ben forgatott, egyébként mérsékelt sikert aratott filmje, a Youth Without Youth (Csalóka ifjúság címen forgalmazott) műve kapcsán. Ezzel az érveléssel voltaképp kitérhetne azon vádló kritikák elől, amelyek az 1990-ben forgatott Keresztapa 3. részének szerkesztési hibáit róják fel. A film utolsó negyedórájában zajlik ugyanis az elképesztően izgalmas küzdelem Don Altobello (Eli Wallach) bérgyilkosai és ­Michael Corleone (Al Pacino) emberei között. A palermói Teatro Massimo páholyaiban zajlik a hihetetlen feszültségű gyilkos párharc, miközben a színpadon Mascagni operája, a Cavalleria rusticana (Parasztbecsület) zajlik. A cselekmény izgalmát tovább fokozza, hogy Coppola párhuzamosan bevágja a további helyszíneken történő véres leszámolások képeit. Miközben az utolsó drámai szakasz kibontakozik – ahogy az avatott operaismerők észreveszik –, a virtuóz rendező elvéti a kronológiai sorrendet. Az opera felhasznált részletei felcserélődnek, miközben ez a fő történet szempontjából valójában nem számít, az átlagnéző valószínűleg nem is veszi észre.

Coppola mindenesetre a hajdani premier harmincadik évfordulójára a forgalmazó Para­mount egyetértésével újravágja legendás filmjét. A tervek szerint 2020 decemberére kerül ki limitált, streamelt elérhetőségben az átszerkesztett, új változat. A nyilatkozatok szerint módosul a nyitójelenet, amely nézői nemzedékek memóriájába rögzülhetett mint Al Pacino monológja, s a végét is másként láthatjuk, mint ahogy megszokhattuk. Változhatnak jelenetsorrendek, aláfestő zenék (Nino Rota mellett Carmine Coppola, a rendező édesapja is jegyzi a világot meghódító Keresztapa-muzsikát). A retusált, feljavított képek, finomhangolások, nüanszok tökéletesítése mellett a film fő üzenetét sűrítő mottó a már biztosan klasszicizálódott jelmondat lesz, amely szerint: „All the power on earth can’t change destiny”, vagyis: a világ összes hatalma sem tudja a végzetet megváltoztatni. Francis Ford Coppola minket úgy segéljen.