2020 képekben

Nem számítottunk rá, hogy a 2020-as év olyan különleges lesz, amilyennel egy évszázada nézett szembe az emberiség.

Szemgolyókat formázó gömbökkel emlékeztetnek az októberi chilei tiltakozások során szemsérülést szenvedő tüntetőkre Fotó: Ivan Alvarado

Milyen év volt a tavalyi? Az egy esztendővel ezelőtti jókívánságok megfogalmazásakor nem számítottunk arra, hogy olyan különleges lesz, amilyennel egy évszázada nézett szembe az emberiség. A Távol-Keletről érkező kór, amelyről akkor még csak egzotikumként számoltunk be, ennyire meghatározta az egész világ sorsának alakulását. Mert 2020 a koronavírus-világjárvány éve volt. Ezt nem vitatja senki sem. Egyelőre csak bízhatunk abban, hogy a 2021-es esztendő a pandémia leküzdésének esztendeje lesz. Visszatér minden a rendes kerékvágásba, a gazdaság visszaáll a régi szintre, az embereknek sem kell ismételten elviselniük a járvány miatt hozott korlátozó intézkedéseket, a bezártságot, a tehetetlenséget a láthatatlan betegséggel szemben.

Ha ez nem ütött volna be, tulajdonképpen minden ugyanúgy zajlik, mint ahogy eddig. Olyan világtörténelmi esemény, mint a rendszerváltás, többnyire csak egyszer adódik az ember életében. Tavaly is voltak a világ folyásában felemelő, lesújtó, borzalmas események, erőt és kitartást sugalló jelenetek és persze örömre okot adó pillanatok is. Az ezen a két oldalon megjelent kilenc kép közül – bár szerkesztőnk gondosan úgy válogatta, hogy ne emeljük ki az előző év minden fájdalmát – négy fotó áttételesen kapcsolatos a koronavírus-járvánnyal. Áthelyezik az olaszországi Tarantóban a Krisztus-szobrot, hogy a pandémia idején is – kültéren – meg tudják tartani a nagypénteki istentiszteletet. Nagy-Britanniában százéves veterán katona kezdett a kertjében négykerekű kis járgányára támaszkodva sétálni, hogy ezzel is serkentse a polgárokat adományozásra, az egészségügyben dolgozók megsegítésére. Míg rótta a köröket, tízezer fontra számított, aztán tízmilliók jöttek össze. Ki a hős, ha ő nem, aki tettével felrázta a szigetországot? II. Erzsébet brit királynő a kinyújtott karddal nem a társadalmi távolságtartás kötelező betartására akarja figyelmeztetni Tom Moore­ századost, hanem egy egész nemzet megelégedésére lovaggá üti őt.

Salvadorban valószínűleg még hírből sem hallottak azokról az Európában dívó bírósági ítéletekről, amelyek meghatározzák az egy elítéltre jutó légköbméter-mennyiséget. A börtönökben uralkodó embertelen zsúfoltsághoz azt azért hozzá kell fűznünk, hogy a világon Salvadorban ölik meg a legtöbb embert, évente több mint harmincezret. A salvadori börtönhatóságok mindenesetre biztosítottak az elítélteknek szájmaszkot. Az egészségvédelem az első. Chilében viszont már elkéstek ezzel, installációval tiltakoznak az ellen, hogy egy tavaly őszi tüntetésen, amelyet a kormány intézkedései ellen rendeztek, a rendőrök szemeket lőttek ki. Erről nekünk is lenne mit mesélnünk 2006 kapcsán…

A legelgondolkodtatóbb fotó a szíriai ramadánról készült kép. Nem kell olyan messze visszamennünk az időben, tíz évvel ezelőtt Szíria tűnt a Közel-Kelet legstabilabb arab országának. Arab tavasz? Hagyjuk már, ide nem érhet el! De elért. A polgárháború olyan pusztítást hagyott hátra, mint a képen láthatjuk. Kő kövön nem maradt. A romok közt egy sávot eltakarítottak, ott terítették meg a hatalmas asztalt, amelyen a ramadánt lezáró étkezést tartják. Ilyen körülmények között is ragaszkodnak vallásukhoz, hagyományaikhoz, előírásaikhoz a szíriaiak. Ők azok, akik otthon maradtak, a nyugati világ hamis ígéreteivel őket nem vonzza, inkább vállalják az ország talpra állítását. Vajon mi történne, ha ilyen borzalmas háború Európát tépázná meg? Ugyan, ide nem érhet el. De ha mégis?

A múlt őszön a labdarúgó-válogatott és a Ferencváros olyan eredményekkel kápráztatott el mindannyiunkat, amelyek nagyban hozzájárultak az egészségügyi helyzetből eredő nehézségek elviseléséhez. Öröm ezekben a szürke napokban – ezt jelentette sok százezer futballszurkolónak a két csapat sikere. Hosszú évek után az alagút végén feldereng a fény.