Az a kép ott, a falon a csángó Csernik Anti bácsi és Maric néni lujzikalagori esküvőjén készült. A napokban volt ötvenhat éve, hogy összeházasodtak. Velük is tartottam a kapcsolatot, amíg nem járhattunk Moldvába. De a szabófalvi Szászka Erdő Péterrel, Lakatos Demeter északi csángó költő barátjával is kapcsolatban álltam – magyarázza Harangozó Imre néprajzkutató az általa létrehozott Ipolyi Arnold Népfőiskola újkígyósi székházában, miközben bejárjuk a csángó szobát. Lakatos Demeter életművét az teszi kiemelkedővé, jegyzi meg az etnográfus, hogy hatszáz éves nyelvállapot szerint írt a XX. században.
Bármerre tekintek, mindenütt a szertefoszlott paraszti életmód értékes emlékeit, a példás kutatómunka eredményét látom. A kiállítást saját gyűjtésű tárgyaiból rendezte be a múzeumalapító a felújított paraszti portán. Terepmunkája során főként a perifériákat kereste, azokat a helységeket, ahol kallódik a magyar szó. Moldvában közel százötvenszer fordult meg. Az a tapasztalata, hogy amennyiben Romániában nem válik szélsőségessé a kommunista diktatúra, ma hatvanezer helyett kétszázötvenezer moldvai csángó beszélne magyarul.

Az etnográfus az Újkígyóshoz közeli Bánságban is többször járt gyűjtőúton. Ez a tájegység azért izgalmas a néprajzos számára, mondja Harangozó Imre a régiónak szentelt teremben, mert a Monarchia idején tíznél is több nemzetiség lakta. Néhány éve még olyan klisszurai cseh asszonyokkal is találkozott Orsova mellett, akik egyetlen szót sem tudtak románul. De a bolgárok „csángóiról”, a krassovánokról is elmondhatná ugyanezt.
A megtekinthető tárgyak között sváb eredetű öltöztetős Mária-szobrot, máriaradnai kegyemlékeket, református lelkésztől ajándékba kapott Arad megyei román mellest éppúgy láthatunk, mint bánsági bolgár kötényt. Az is tisztázódik, hogy míg az itt élő katolikus fiatal nők házasságkötésük után menyasszonyi pártájukat Szűz Mária-képekre applikálták, addig a reformátusok a saját magukról készült fotográfiára. Ez a szokás a református szórványfalvakban élt.