A motiváció egyértelmű, hiszen az egyik szerző első felesége gyógyszerész volt, és egyébként is, Dlusztus Imre szülővárosában, Szegeden a patikák különös szerepet vittek, visznek. Egyetemistaként, csoportosan flangálva a Kárász utcán mindenféle ok nélkül olykor mi is betértünk a Kígyó patikába, mert oda jó volt bemenni. Egészségesen pláne.
Ha behunyom a szemem, gyerekkorom patikáiban szépen faragott faszekrényekben sorakoztak a különleges összetevők. Sok minden azonban hátul volt, a szemek elől rejtve.
Ha kinyitom a szemem, ma egyenpatikákat látok. Elnézem, hogy melyik gyógyszerészből lehet az új Örkény István, Tömörkény István vagy éppen Csontváry Kosztka Tivadar és Rippl-Rónai József.
Igen, ők mindannyian gyógyszerészként indultak.
Rippl-Rónai a pécsi Arany Sas patikában és Kaposváron az Arany Oroszlán Gyógyszertárban volt patikussegéd, majd Budapesten gyógyszerész-mesteroklevelet szerzett. (Szakemberként öntötte le kénsavval a bal kézfejét, nyoma élete végéig megmaradt.) Örkény István 1949-ben, Sztálin születésnapja előtt két héttel hosszú, ironikus szövegben felajánlotta a néphatalomnak a családi patikát. Így lett a Csillaghoz gyógyszertár Vörös Csillag Patika.
Zipernowsky Károlyról sem az jut eszünkbe, hogy gyógyszerészként szerzett diplomát, és egy ideig Kecskeméten gyakorolta szakmáját, hanem az, hogy Déri Miksával és Bláthy Ottóval közösen kifundálták a transzformátort. Görgei Artúrt tábornoktársai Patikáriusnak nevezték, mivel komoly érzéke volt a vegyészethez. Kossuth Lajos a méregkeverőt látta benne.
Én pedig egy mosolygós professzort láttam az 1994-ben közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett Harsányi Jánosban, aki a szintén abban az évben kémiai Nobel-díjjal elismert Oláh Györggyel 1995-ben járt Magyarországon. Utóbbi a Műegyetemen kémiát tanult, előbbi a Pázmány Péter-tudományegyetemen gyógyszerészet szakon végzett.
A kikeresztelkedett zsidó családból származó Harsányit a német megszállást követően munkaszolgálatra hívták be.
Budapest környékén keresztény-zsidó században dolgozott.
„Szálasi hatalomra jutása után bekövetkezett, amitől a legjobban félt: bevagonírozták a századot – idézte fel a Harsányi család egykori patikája helyén ma gyógyszertárat működtető Gaál Emese. – A pályaudvaron álltak, és készültek a felszállásra, ám János gondolt egyet, letette a poggyászát a karszalaggal együtt, és elvegyült az őket körülvevő kereskedők forgatagában. Ezt könnyedén megtehette, hiszen jól menő patikuscsalád sarja volt, így megjelenése nem különbözött az üzletemberekétől. Egész egyszerűen kisétált a pályaudvarról, és a jezsuiták Mária utcai rendházában kért menedéket.”
Különös történetek, államosított patikák, kettétört sorsok a nemrégiben megjelent könyv lapjain.
