Az egyetemi csapat elképzelései szerint a közeli jövőben valahogy úgy fog kinézni a csúcstechnológiába beruházó tenyésztők egy napja, hogy miután kihajtották a csordát legelni, megfigyelő drónt küldenek a mező fölé. Ez a központi egység szemmel tartja a területet, és ha észleli, hogy valamelyik állat hiányzik, riasztást küld a több szektorban cirkáló járőr drónoknak. Ezek aztán ellenőrzik a számukra kijelölt területet – repülés közben folyamatosan rögzítik a képeket, s elemzik az így szerzett adatokat. Amint észlelik az elkóborolt vagy beteg állatot, az objektum GPS-koordinátáinak megjelölésével riasztást küldenek a tulajdonosnak, aki aztán vagy maga intézkedik, vagy munkatársai telefonjaira, táblagépeire továbbítja a jelzést.
Ahhoz, hogy alkalmazni lehessen e megoldást, legelsőként azt kellett tisztázni, hogy az állatok hogyan reagálnak a közelükben repkedő, surrogó légi szerkezetekre. Az eredmények megnyugtatóak voltak: az egyetemi kísérlet munkatársai pulzusmérőket és GPS-szel ellátott nyakörveket erősítettek a kiválasztott gulya példányaira, és a műszerek jelzései alapján úgy találták, az állatok ügyet sem vetnek a húsz-harminc méteres magasságban járőröző drónokra. A jelenleg zajló kutatások eredményeinek egy része két-három éven belül megjelenhet a gyakorlatban. Hogy az új megoldások mikorra válnak általánosan elterjedtté, az több tényezőtől függ, mint például az előállítás költségei, a drónok használatával kapcsolatos jogi szabályozás vagy épp a gyártók reakciójának sebessége. Annyi mindenesetre valószínű: a jövő westernjeiben akár drónok is vigyázhatják a szarvasmarhákat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!