Simon Judit A komáromi hős című ismeretterjesztő filmje az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legkarakteresebb hadvezére, Klapka György élettörténetét dolgozza fel. Visszanyúl a gyökerekig, a XVIII. század végéig, amikor a nagyapa, Klapka Károly megérkezik a Temesi Bánság fővárosába, Temesvárra. Fia, József már tevékenyen részt vesz a település gazdasági, társadalmi életében. Vállalkozásokat alapít, városi tisztségeket visel. 1819-től tizennégy évig polgármester, több rendi országgyűlésen városi követ – mi több, alkalmazottja az osztrák titkosrendőrségnek.
A szemléletes korrajz után a későbbi komáromi hős, Klapka György felfelé ívelő karrierjére helyeződik a hangsúly. A néző megtudhatja, hogy bár Klapka 1847-ben már főhadnagy, mégis kilép a császári-királyi hadseregből. Indiába készül, de beköszönt 1848 tavasza s a forradalom, ezért itthon marad, politikai missziót vállal. Batthyány Lajos miniszterelnök Erdélybe küldi a székely katonai segítség megszervezésére. A mozgékony, törekvő fiatalemberre, a kiváló katonára, aki hisz a polgári átalakulásban, itt figyelnek fel.
Fotó: A komáromi hős című magyar dokumentumfilm
A korabeli harcmodorokat, taktikákat, csapatmozgásokat, a hadvezér nevéhez fűződő ütközeteket, hadászati újításokat katonai hagyományőrök közreműködésével rekonstruálja a produkció, hosszabban időzve Klapka komáromi tevékenységénél, hiszen ezen a helyszínen bizonyíthatott leginkább, itt alakult ki a nevéhez fűződő kultusz. A töretlenül sikeres életutat az emigrációig követi nyomon a film. Az 1850-es évektől a tábornok Svájcban élt, megkapta az állampolgárságot, tagja lett a parlamentnek, katonai szakértelmét új hazája szolgálatába állította. A távollétet azonban nehezen viselte, idős korára hazatért.
Az ismeretterjesztő film számos művelődéstörténeti vonatkozást is felvillant. Szóba hozza a Klapka-indulót, amely Komáromban csendült fel először Egressy Béni zeneszerzőnek köszönhetően, aki épp honvéd főhadnagyként szolgált a második hadtestben, vezette a katonazenekart.
A Föl, föl, vitézek a csatára! kezdetű szöveget évekkel később, 1861-ben Thaly Kálmán írta meg a dalhoz. Elhangzik az is, hogy Klapka emlékiratainak első változata német nyelvű, ám angolra és svédre is lefordították, a második magyar kiadásból pedig saját kezűleg szerkesztette ki a szerző a dehonesztáló részeket, sőt az eredeti szöveget maga által készített hamis iratokkal egészítette ki. Ennek ellenére hasznos munka, hiszen a Görgeihez és a Kossuthoz fűződő kapcsolata ebből az anyagból ismerhető meg.
