Már csak pár tíz kilométert kellene lefektetni az Oroszországból induló és Németországba érkező, 1200 kilométeres, a Balti-tenger fenekén futó gázvezetékből, az Északi Áramlat–2-ből, ám a különböző táborok – sohasem látott erőket felvonultatva – fújják a harci kürtöket. A tíz éve tartó építkezés diplomáciai okok miatt többször is leállt, legutóbb tavaly év végén folytathatták az orosz munkások a gázvezeték utolsó száz kilométerének lefektetését. Az egész munka végösszege úgy tízmilliárd euró, a Gazprom a „magánvállalkozás” feje, négy nagy nyugati energetikai tröszttel. A jelek szerint megéri a közvetlen kapcsolat a gáztermelő Oroszország és a legnagyobb nyugat-európai felhasználó, Németország között, kikerülve számos országot. Már van egy Balti-tenger mélyén futó gázvezeték, az Északi Áramlat–1, amellyel párhuzamosan halad a kettes számú. Az újon évente 55 milliárd köbméter orosz gáz érkezik majd német földre, de valójában ebből részesülnek a szomszédos nyugat-európai államok is. A tervezett átadási határidő után két évvel, talán idén ősszel már áramolhat az orosz gáz.
Hogyan állnak fel a csapatok? Oroszország és Németország természetesen érdekelt abban, hogy a gázvezeték üzemszerűen működjön. Egyrészt ez pluszbevételt hozhat Moszkva számára, másrészt pedig geopolitikailag sem mindegy, hogy Oroszország milyen szerepet játszik Nyugat-Európa energiaellátásában. Az elmúlt tíz évben a gázvezeték ügye kiállta azokat a diplomáciai viharokat, amelyek az orosz–nyugati diplomáciai kapcsolatokat jellemezték, a legfontosabb ezek közül a Krím félsziget orosz annektálása. A Kreml számára ez az üzlet fontos, de nem elengedhetetlen. Jelenleg az orosz gázexport 80 százaléka európai piacokra megy. Ha sikerülne megfúrni a vezetéket, akkor inkább annak politikai vonatkozásai hiányoznának Moszkvának. A fő célja kikerülni Ukrajnát mint tranzitországot, meggátolni Kijevet abban, hogy lecsípjen egy kis mennyiséget. És megosztani az Európai Uniót. Ez viszont már bejött.

Fotó: Getty Images
Berlinben sem véletlenül ragaszkodnak a vezetékhez, húsba vágóan fontos minél több energiahordozó megszerzése. A tervek szerint Németországban 2022-ben leáll az utolsó atomerőmű. Eddig többnyire szénnel és megújuló energiával igyekeztek behozni a kiesést. A megújulók aránya nem akarja meghaladni a negyven százalékot az ország energia-összetételében. Környezetvédelmi szempontokból a szénnél jobb a gáz. A szenet Németország vállalásai szerint 2038-ig ki kell vezetni az energiatermelésből. Angela Merkel német kancellár e gondolatmenetet osztja. Ezért az idén szeptemberben tartandó németországi parlamenti választások előtt üzemben szeretné látni az Északi Áramlat–2-t.