Gyermekkorom óta rajongok a térképekért. Nemcsak utazások közben szeretem böngészni rajtuk a helyneveket, hanem a nyelvészeti kutatómunka során is sokszor elidőzöm a legkülönfélébb atlaszlapok fölött. De tagadhatatlan, hogy a digitális kultúra fejlődésével a mindennapi életben és szakmai kérdésekben is egyre inkább a digitális térképekre támaszkodom. Ezek az eszközök szédítően felgyorsították az életünket és kitágították a lehetőségeinket, de érzékelhető, hogy az emberek térképolvasáshoz való viszonya is változóban van. Csak egy példa: az egyetemi órákon papírtérképekkel szemléltetett példákat olyasféle elnéző mosollyal nyugtázzák a diákok, mint amikor recsegő kazettákon vagy szalagos magnón őrzött nyelvjárási felvételeket mutatok nekik.
Pedig a térképek – mint a helynevek talán legfontosabb közvetítői – hatással vannak a nyelvhasználatunkra, az egyéni névismeretünkre, névvilágunkra. Egyelőre kevés idevágó alapos vizsgálattal rendelkezünk, de sejthető, hogy ezzel összefüggésben igen nagy különbségek mutatkoznak egy-egy helység idősebb és fiatalabb lakói között abban a tekintetben, hogy milyen helyeket ismernek név szerint a település határain belül és azon túl.
Hogy a helynevek nemcsak a tájékozódást segítik, hanem kultúraközvetítő és identitáserősítő szerepük is van, azt a határon túli magyarság névpolitikai küzdelmei bizonyítják a legjobban az elmúlt évtizedekben. Ezért is tartom – a fentiek fényében – rendkívül fontosnak, hogy 2015 óta a legszélesebb körben használt Google-térképeken (magyarországi doménről használva) a magyarlakta határon túli területek településnevei magyarul jelennek meg. Ezenkívül a nyelvszokáshoz igazodva az úgynevezett exonímák, külföldi helyekre utaló hagyományos magyar elnevezések is megszokott formájukban bukkannak föl a képernyőn: Bécs, Krakkó, Velence, Bákó, Lipcse és így tovább.
Ennek az eljárásnak az óriási jelentőségét nem csorbítja az a tény, hogy a nagy adattárakban, adatbázisokban hagyományosan és digitálisan is akadnak hibák. Mindenesetre legalábbis elgondolkodtató, hogy néhány esetben (történeti, névhasználati szempontból) nehezen indokolható a magyar névváltozat szerepeltetése. Az pedig különösen meghökkentő, ha olyan névvel találkozunk a virtuális valóságban, ami tulajdonképpen nem is létezik, nem is létezett sosem.
