Hol van Regede?

A helynevek nemcsak a tájékozódást segítik, hanem kultúraközvetítő és identitáserősítő szerepük is van.

Egyházasdengeleg, 2012. május 5. Helységnév tábla Egyházasdengelegen. A 2012. május 5-én készült felvétel illusztráció az MTI-Press szerkesztõség anyagához. MTI Fotó: Komka Péter Fotó: Komka Péter

Gyermekkorom óta rajongok a térképekért. Nemcsak utazások közben szeretem böngészni rajtuk a helyneveket, hanem a nyelvészeti kutatómunka során is sokszor elidőzöm a legkülönfélébb atlaszlapok fölött. De tagadhatatlan, hogy a digitális kultúra fejlődésével a mindennapi életben és szakmai kérdésekben is egyre inkább a digitális térképekre támaszkodom. Ezek az eszközök szédítően felgyorsították az életünket és kitágították a lehetőségeinket, de érzékelhető, hogy az emberek térképolvasáshoz való viszonya is változóban van. Csak egy példa: az egyetemi órákon papírtérképekkel szemléltetett példákat olyasféle elnéző mosollyal nyugtázzák a diákok, mint amikor recsegő kazettákon vagy szalagos magnón őrzött nyelvjárási felvételeket mutatok nekik.

Pedig a térképek – mint a helynevek talán legfontosabb közvetítői – hatással vannak a nyelvhasználatunkra, az egyéni névismeretünkre, névvilágunkra. Egyelőre kevés idevágó alapos vizsgálattal rendelkezünk, de sejthető, hogy ezzel összefüggésben igen nagy különbségek mutatkoznak egy-egy helység idősebb és fiatalabb lakói között abban a tekintetben, hogy milyen helyeket ismernek név szerint a település határain belül és azon túl.

A kép illusztráció. MTI Fotó: Komka Péter

Hogy a helynevek nemcsak a tájékozódást segítik, hanem kultúraközvetítő és identitáserősítő szerepük is van, azt a határon túli magyarság névpolitikai küzdelmei bizonyítják a legjobban az elmúlt évtizedekben. Ezért is tartom – a fentiek fényében – rendkívül fontosnak, hogy 2015 óta a legszélesebb körben használt Google-térképeken (magyarországi doménről használva) a magyarlakta határon túli területek településnevei magyarul jelennek meg. Ezenkívül a nyelvszokáshoz igazodva az úgynevezett exonímák, külföldi helyekre utaló hagyományos magyar elnevezések is megszokott formájukban bukkannak föl a képernyőn: Bécs, Krakkó, Velence, Bákó, Lipcse és így tovább.

Ennek az eljárásnak az óriási jelentőségét nem csorbítja az a tény, hogy a nagy adattárakban, adatbázisokban hagyományosan és digitálisan is akadnak hibák. Mindenesetre legalábbis elgondolkodtató, hogy néhány esetben (történeti, névhasználati szempontból) nehezen indokolható a magyar névváltozat szerepeltetése. Az pedig különösen meghökkentő, ha olyan névvel találkozunk a virtuális valóságban, ami tulajdonképpen nem is létezik, nem is létezett sosem.

Egy ilyen példára néhány éve Ausztriából hazafelé tartva akadtam, amikor utolsó pihenőnkre a Mura partján fekvő, stájerországi Bad Radkersburg festői főterén parkoltunk le. Az útvonaltervező program a meghökkentő Kerékerősítővár névvel illette a települést, amelyről rövid nyomozással kideríthető, hogy sohasem viselte ezt a nevet. A középkortól adatolható, de még a XX. század elején is használatos volt (a nyugati határszélen élők körében) magyar Regede neve, amely a német név szláv személynévi előzményével van kapcsolatban (szlovénül a városka neve Radgona, vagyis ’Radgoj vára’).

Hogy lesz egy német nevű ausztriai városnak, amelynek a történelmi kapcsolatok miatt sok száz éve adatolt hagyományos magyar neve is van, egy új, nyakatekert magyar neve? Fogalmam sincs. Talán fordítási, adatbázis-kezelési hiba áll a háttérben, mint néhány más esetben, amelyek idővel eltűntek a Google térképéről: Rábakarmestere, Rábaakadálymentes stb. Ez a név azonban alig öt év alatt bámulatos pályát futott be: ma is megtaláljuk turisztikai, meteorológiai, szolgáltatói honlapokon, de itt-ott internetes beszélgetésekben (tehát valódi emberek társalgásaiban!) is. Nyelvészeti, térképészeti írás is említi mint ékes példát: a helynevek használatában gondosan és körültekintően kell eljárni, mert az efféle hibák könnyen kulturális és társadalmi károkat okozhatnak.