Jelzőbóják a hajóknak

Bálnákkal a légkör felmelegedése ellen?

Forrás: Pexels

A bálna szó hallatán a kalandregények kedvelőinek alighanem Herman Melville klasszikus története, a Moby Dick – valamint a címben szereplő albínó állatot megszállottan hajszoló Ahab kapitány figurája – ugrik be. A tudományos-fantasztikus filmek rajongói valószínűleg a Star Trek negyedik részére gondolnak, amelyben a bálnák képesek felvenni a kapcsolatot egy idegen szondával, így az Enterprise legénysége (ismét) megmentheti a Földet. A tengerek élővilágát bemutató természetfilmek nézői pedig már sorolják is a főbb tudnivalókat: a régies szóval cethalnak is nevezett, nagy testű lények melegvérűek, a szárazföldi emlősök leszármazottai. A törzsfejlődés során remekül alkalmazkodtak a vízi életmódhoz – mellső végtagjuk uszonnyá alakult, a hátsó eltűnt –, és mert tüdővel lélegeznek, időről időre a felszínre kell emelkedniük, hogy levegőt szippantsanak.

Azzal már jóval kevesebben lehetnek tisztában, hogy mire a tengerek óriásai meghalnak, testük gyakorlatilag hatalmas szénraktárrá alakul, úgyhogy amikor e roppant tömeg az óceán fenekére süllyed, nem csekély mennyiségű szén-dioxid távozik vele.

E vízi emlősök tehát érdemben befolyásolják a szén körforgását az óceánokban – ez olyan felismerés, amellyel a tudósok csak az utóbbi években kezdtek komolyabban foglalkozni.

Persze, a bálnák életükben is hasznos tevékenységet végeznek: amikor a mélyebb rétegekből a felszínre emelkednek levegőért, általában ürítkeznek is. Vasban gazdag salakanyaguk kiváló növekedési feltételeket kínál a fitoplanktonok számára. És e vízben lebegő, parányi élőlények fotoszintetizálnak, vagyis átalakítják a szén-dioxidot. De ami a cethalak halálát illeti: ha a fenékre merülhetnek, széncsapdaként szolgáló tetemeik különféle mélytengeri fajok táplálékforrásává, élőhelyeivé válnak, ám ha a bálnavadászok megölik, kiemelik és feldarabolják őket, az elraktározott szén ahelyett, hogy kikerülne a légkörből, visszajut bele!

Egyes becslések szerint a XX. század során összesen hetvenmillió tonna szén-dioxid szabadult fel ily módon. Ez a mennyiség 15 millió autó éves kibocsátásának felel meg. (Csak az összehasonlítás kedvéért: 2020-ban világszerte 1,4 milliárd autó futott az utakon, ebből 312 millió az Európai Unió, 273 millió az Amerikai Egyesült Államok területén.) Vagyis: ha a vízi behemótok populációit sikerülne a bálnavadászat előtti méretre növelni, ugyanakkor elérni, hogy a testük által elraktározott szén ne kerüljön vissza a légkörbe, az már érdemi segítség lenne a légkör felmelegedése ellen folytatott harcban.

A környezetvédők már javasolták, hogy a szén-dioxid-kibocsátó országok közvetlenül a bálnaállomány védelmére és gyarapítására fizessenek bizonyos összegeket ahelyett, hogy csak a kibocsátásuk csökkentésére költenének. Más elgondolások szerint a nagy testű vízi emlősök védelmét be kéne venni azon országok célkitűzései közé, amelyek aláírták a párizsi éghajlatvédelmi egyezményt. Annál is inkább, mert az óceánokban rengeteg hely van, a vizek a jelenleginél jóval több tengeri óriást is képesek lennének befogadni és eltartani. Egy latin-amerikai szervezet akusztikus bóják telepítését javasolja. Ezek figyelnék a bálnák mozgását, és az épp aktuális adatok ismeretében alternatív útvonalakat javasolnának a közelben járó hajóknak.