időjárás 2°C Rajmund, Zelma 2022. January 23.
logo

Konyhakés

Jancsó Orsolya – Terján Nóra
2021.02.20. 11:00
Konyhakés

Mi használjuk a technológiát, vagy az minket? Mennyire vagyunk tudatos közösségimédia-felhasználók? Szükséges-e állami védelem az óriás­ techcégek ellen, vagy a szólásszabadság mindenekfelett áll? A lehetséges válaszokról Bartóki-Gönczy Balázs jogásszal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem­ adjunktusával, Forgács Mariann-nal, a Be Social digitális ügynökség társalapítójával és társügyvezetőjével, Soós Eszter Petronella politológussal, a Milton Friedman Egyetem adjunktusával, Szűts Zoltán média- és digitálispedagógia-kutatóval és Villányi Gergő pszichológussal beszélgettünk a Lugas kerekasztalánál.

Lugas: A Társadalmi dilemma című, közösségi oldalakról szóló dokumentumfilmben hangzott el, hogy amiért az ember nem fizet, annak igénybevételéért valójában maga válik termékké. Feltétlenül így kell ennek lennie?

Szűts Zoltán: Olyan új világban élünk, amelyben már nem államok szerzik be a polgáraikról az alapvető információkat, hanem vállalatok gyűjtik és elemzik őket. Olyan multinacio­nális számítástechnikai cégek, amelyek a világ bármely pontjáról bárki adataihoz hozzáférnek, és ezekből a felhasználó viselkedésével kapcsolatos következtetéseket vonhatnak le. A közösségi média kétszintű. A platform látható felülete mindennapi időtöltésre, tájékozódásra, vitákra szolgál, a mélyben azonban adatgyűjtés folyik. A közösségi média, bár a felhasználók számára egyszerűnek tűnik, valójában a hagyományos médiánál sokkal összetettebb.

Soós Eszter Petronella: Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a zene- és a filmletöltés kérdésén vitáztunk, mára normálissá vált fizetni a fogyasztott termékért. Átalakult az üzleti modell, ami sok szempontból szabályozási kérdés. Most is számos ország próbálja arra kényszeríteni a megosztó oldalakat, hogy a hagyományos médiának fizessenek hozzájárulást a megjelenített tartalmakért cserébe. Szabályozási kezdeményezések születtek: ilyen az Európai Bizottság elmúlt hónapokban összerakott digitális csomagja. Ha sikerül megállapodásra jutni, olyan új környezet alakulhat ki, amely árnyaltabb üzleti modellt ösztönöz. Az állami szereplők nemzetközi szerződések, uniós és nemzetállami keretek között hozzák létre a nagy cégekre kötelező jogi környezetet. A 27-ek terve 450 millió fogyasztó piacát befolyásolja, ezért miközben beszélünk, a cégek valószínűleg lobbisták tömegeit alkalmazzák, hogy az új jogi környezet számukra kedvező legyen.

Bartóki-Gönczy Balázs: Az online platformokkal kapcsolatos jogkérdések sokrétűek, például a gyűlöletbeszéd és a hamis hírek elleni fellépés, az adat- vagy a szerzőijog-védelem. A jelenlegi szabályozási keret elavult, 2000-re datálható az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv, és ahogy Eszter említette, ezt szeretnék most felülvizsgálni két rendeletjavaslat keretében, amelyek a digitális szolgáltatásokat, illetve a digitális piacokat szabályoznák. A folyamat több évig is eltarthat, ám vannak nemzeti szintű kezdeményezések is, például a több éve hatályos német törvény a közösségi hálózatokról, de említhetjük a francia kezdeményezést, az Avia-törvényt is. Legutóbb a lengyelek jelentettek be külön törvényt, és Magyarországon is készül az Igaz­ságügyi Minisztérium javaslattal. Fontos, hogy piaci vállalatokról beszélünk, amelyek nem közművek, így az állam nem foszthatja meg őket a döntési szabadságtól, megilleti őket a szólásszabadság, és hogy eldönthessék, milyen feltételekkel lehet használni a platformjaikat. Tudomásul kell azonban venniük, hogy a társadalomban betöltött szerepük alapján felelősségük van a demokratikus döntési folyamatokban. Ezen analógia alapján szabályozták korábban a médiavállalatokat is. Az új szabályozás sokkal nehezebb a határon átnyúló szolgáltatások miatt.

Forgács Mariann: A felhasználók nem azt érzik, hogy a szabályozás értük van. Az általános adatvédelmi rendeletből sem a védelmet veszik észre, hanem hogy csökkentett funkciókat érnek el, és a szórakozásuk csorbul. Ezért nagyon fontos, hogy tanítsuk a felhasználókat. A Társadalmi dilemma felhívta a figyelmet arra, hogy ők a termékek, de nem vagyok biztos benne, hogy ezt a nagy többség megértette. Gyakran előfordul, hogy felhasználók a Facebookon tárolják az összes családi fényképet, majd kétségbeesetten keresnek szakértőt, mikor feltörik a fiókjukat.

Villányi Gergő: Pszichésen nagyon le vagyunk maradva a technológiához képest. A technika tíz-tizenöt éves léptékben fejlődik, az embernek ennél hosszabb időre van szüksége. Egyetértek, hogy sok edukációra van szükség, mert az átlagember nagyon keveset tud arról, hogy mi mozgat minket céges és belső, lelki szinten. A több információ számos negatív viselkedést megelőzhetne, ezért jogosnak tartom, hogy a techcégek a hatalmas bevételükből áldozzanak az oktatásra és a digitális egészség fejlesztésére. Függőségre vannak tervezve az applikációk, már csak a folyamatos értesítések kezelése is külön tudást igényel. A szerencse, hogy a tanítás nyomán újra kapcsolatba kerülnek a különféle generációk, amelyeket az online jelenlét elválasztott.

[gallery ids="9395072,9395075,9395078,9395081,9395084"]

Lugas: Mi védi a felhasználót az adatbiztonság kapcsán? Híresek az utólagos apró betűs módosításokból származó botrányok. Az elvileg megismerhetővé tett adatgyűjtési információkra mennyire figyel az átlagember?

Bartóki-Gönczy Balázs: Hiába jól kidolgozott egy szabályozás, ha a felhasználó nem tudatosan használja a digitális szolgáltatásokat. Sokan gondolkodás nélkül kattintanak a felugró sütiablak elfogadására, anélkül, hogy tudnák, valójában mire adnak felhatalmazást. A személyes adataink értékét jelzi például, hogy a Gazdasági Versenyhivatal korábban 1,2 milliárd forintra büntette a Facebookot, mivel az azt reklámozta, hogy „a Facebook ingyenes, és az is marad”. Kimondták, hogy nemcsak pénzügyi ellenszolgáltatás jelenthet visszterhességet [azaz ellenszolgáltatással járó, mindkét fél számára vagyoni juttatást és kötelezettséget teremtő szerződést – a szerk.], hanem a személyes adatokkal való fizetség is. A relatíve új általános adatvédelmi rendelet ambiciózus lépés volt a hatékony adatvédelem felé, azonban szemben a hazai kis- és középvállalatokkal a Facebookhoz hasonló platformok esetén nehéz a jogérvényesítés. A származási ország elve alapján a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság nem léphet fel a hazai felhasználók védelmében, hanem az ír adatvédelmi hatóság járhat el, ennek hatékonysága pedig megkérdőjelezhető. Egy fontos európai uniós döntés szerint az Egyesült Államokban nincs az uniós szintnek megfelelő adatvédelem, ezért európai uniós állampolgár személyes adatait nem lehet általában továbbítani a tengerentúlra. Ez geopolitikai kérdéseket is felvet.

Forgács Mariann: Magyarországon körülbelül tíz éve jelent meg szignifikánsan a Face­book, mikor népszerűségében leelőzte az ­iWiWet. A cégvezetőket akkor elkényeztette a közösségi média, futhattak olyan alkalmazások, amelyek segítségével a felhasználó gyakorlatilag összes, akár szenzitív adatához hozzá lehetett férni. Sok marketinges fejében még mindig ez él, és úgy gondolják, így lehet az adott termék célcsoportját megtalálni. Azonban mindenkinek meg kell tanulnia, hogy mit lehet és mit nem lehet legálisan tenni a közösségi térben.

Szűts Zoltán: A kommunikációelmélet szerint a kommunikációval az ember rendre törekszik, az egyén a világról az adatokat az átláthatóság és biztonság érdekében gyűjti, ezzel szemben a közösségi médiában végeláthatatlan, rendszerezetlen információ zubog. Nincs időnk befogadni ezeket, vagy elolvasni az apró betűs részeket a platform használatára vonatkozó szerződésben. A tudatos felhasználói magatartás megjelenésére akkor lenne esély, ha intenzív digitális képességfejlesztési programot vezetnénk be Magyarországon , de ennek az eredményeire tizenöt-húsz évet kellene várnunk.

Kitömött szamárral szelfizik egy látogató a Hungexpo Budapesti Vásárközpontban 2020. február 13-án. Kinek a tükörképe?
Fotó: MTI/Kovács Attila

Lugas: Hol van a határ a céges szabályozás és az állami beavatkozás között?

Soós Eszter Petronella: Balázs említette az Avia-törvényt, amelyet nyáron elkaszált a francia alkotmánytanács. Ez a javaslat a káros, törvénytelen tartalmak elmozdításáról szólt volna egy, illetve 24 órán belül. Az alkotmánytanács szerint ez a szólásszabadság aránytalan sérelmét okozta volna. Ha ugyanis rövid határidővel kell eltüntetni tartalmakat, akkor objektív kritériumrendszerre van szükség: mi az, ami egyértelműen jogszerűtlen. Ez szakjogászi munka, és az esetek tisztázása átlagos bírósági tárgyaláson is napokig-hetekig tart, így nem várható el egy moderátortól, hogy ő jogszerűen, gyorsan döntsön. Mivel nagyon magas bírságokkal fenyegetett a törvényjavaslat, az alkotmánytanács szerint a cégek egyetlen lehetősége a túlcenzúrázás lett volna. A francia kormány az Avia-törvény elbukása után elkezdte átültetni a francia jogba az említett európai javaslatcsomag egyes részeit, például tisztán és egyértelműen kell a felhasználó tudomására hozni, miért tiltották le, és hol élhet jogorvoslattal. A dilemma, hogy vannak bizonyos beszédmódok, amelyeket mindenki problémásnak tart, ilyen a gyűlöletbeszéd, a terrorizmus dicsőítése, a személyes adatokkal való visszaélés, de eltávolításukat a szabad szólás indokolt mértékben csorbítása mellett kellene szabályozni. A szólásszabadság és demokrácia dilemmája kapcsán jó példa, hogy egy magáncég milyen szerepet játszhat az amerikai elnök mondásainak ellenőrzésé­ben. Egy idő után szóba került a posztok vitatottként való megjelölése, és a Twitter végül letiltotta Trumpot. Egyébként ha a közösségi felületeken nem lenne semmilyen politikai tartalom, akkor is politikai kérdés lenne, hol tartják az adatot, hogy moderálnak, milyen tartalmak megjelenéséért kinek fizetnek, és mi a helyzet a versenyjogi kérdésekkel.

Bartóki-Gönczy Balázs: Komoly probléma, ha egy online platform, akár keresőmotor, akár közösségi médium szándékosan akar befolyásolni demokratikus folyamatokat. Nehéz meghúzni a határt, mikor távolítanak el olyan tartalmat, amely tényleg veszélyes a társadalomra, de nem egyértelműen bűncselekmény, és mikor olyat, amely a közügyek megtárgyalása szempontjából fontos, függetlenül annak igazságtartalmától. Kirívó példa volt az elnökválasztási kampány során, hogy egy amerikai újság ­Biden fiá­nak vélt vagy valós viselt ügyeiről írt cikkét a platformok igyekeztek minél inkább eltüntetni. Azonban nem megoldás, ha csak jogerős bírósági határozat birtokában lehetne tartalmat eltávolítani, hiszen még az elsőfokú döntéshez is hónapok, évek kellenek. Meg kell hagyni tehát a lehetőséget a platformoknak, hogy dönt­senek arról, mit távolítanak el, de ennek átlátható szempontrendszer szerint kell történnie, és a cégeknek elszámoltathatónak kell lenniük. ­Ebben lépne az új uniós rendelet, azonban a jogszabály mindig jelentősen elvont, így nem tud minden helyzetre egyértelmű megoldást adni, ami különösen egy rendelet esetében jogbizonytalanságot eredményez. Másik nehézség, hogy a moderátori székben nem alkotmányjogászok ülnek, mégis olyan kérdésekben kell dönteniük négy másodperc alatt, amelyeken az alkotmánybírák hónapokat vitatkoznak, majd tanulmányok tucatjai születnek a párhuzamos és különvéleményekről.

Forgács Mariann: Ráadásul ha a moderátor rosszul dönt abban a négy másodpercben, botrány kerekedik. Nemcsak politikai üggyel kapcsolatban láttunk ilyesmit, de például egy szoptató édesanya esetében is, a képet elvileg a meztelenség miatt nem lehet mutatni. Néhány éve én is kitöltöttem egy ilyen tesztet, hogy mi az, amit blokkolni kell, és mi az, ami engedhető. Megbuktam rajta.

Bartóki-Gönczy Balázs: Sokszor nem is emberi moderátorok döntenek, hanem algoritmusok. Ez pedig elvisz a mesterséges intelligencia jogi dilemmái felé, ugyanis a hagyományos jogszabályok mindig egy emberi magatartásra vonatkoznak, és azt próbálják előre befolyásolni, az algoritmusok mederben tartása azonban más megközelítést igényel.

Szűts Zoltán: Az algoritmusokat emberek tanítják. Ők teszik a program elé a példákat, mi a megfelelő viselkedés, és mi nem. Személyre szabott tömegtermelés folyik, a közösségi médiában ezért lát mindenki más és más tartalmat. Ezen a ponton próbál számos nemzetállam beavatkozni, azt kívánják elérni, hogy egyértelművé váljon a tartalomszűrés alapja. Amerikában a Time magazin közölt nemrég cikket, hogy a techcégek miképp járultak hozzá Donald Trump bukásához. Érdekes kérdés, hogy ugyanezen cégek a jelenben már épp azt akarják megakadályozni, hogy a közösségi média segítségével bárki beavatkozhasson a világ valamelyik pontján a választásokba. Egyre kevésbé tudjuk, hogyan működnek az algoritmusok. Ez a tudás legalább olyan értékes, mint a Coca-Cola receptje. Amíg a számítástechnikai részvények mozgása megfelel a befektetőknek, a jelenlegi gyakorlat fennmarad.

Lugas: Milyen témák, tartalmak azok, amelyeket kérdés nélkül szűrni kellene? Ezeket a döntéseket motiválja egyfajta társadalmi közerkölcs?

Villányi Gergő: Tavaly egy 16 éves malajziai kislány feltette a kérdést az Instagramon, hogy öngyilkos legyen-e. A net megszavazta, és öngyilkos lett. Kérdés, hogy össze kellene-e szedni a 12 ezer szavazót, vagy az Instagramot, esetleg a moderátort vegyük elő? Mindennek kiindulópontja az ember. Ázsiában már felmerült, hogy személyiigazolvány-szerűen lehessen követni minden megosztást, és ha valaki leírja, hogy bizonyos személyeket lőjenek a Dunába, akkor annak nagyon komoly következményei lesznek, akár az állásába is kerülhet. A saját személyes felelősségtől kell elindulni, mert a mai napig vannak olyan vélemények, hogy a probléma megoldásaként az internet lekapcsolható, ami nem igaz.

Soós Eszter Petronella: Mivel az emberi szempont igen összetett, kérdés, érdemes-e tisztán az íróasztal mellett kitalálni a szabályozást, vagy elindulunk valamilyen irányba, amelyet helyesnek gondolunk, aztán a visszacsatolások mentén folyamatosan korrigálunk. Én az utóbbit tartom valószínűnek. Lesz szabályozás, és megnézzük, a felhasználók hogyan reagálnak. Ennek legitimációs szempontja is van, a Facebookra, az internetre nagyon érzékenyek a felhasználók, így ha egy szabályozásnak nincs politikai legitimitása, az sok problémát okoz.

Bartóki-Gönczy Balázs: Mindig az állam dönti el, mely emberi magatartás tekinthető veszélyesnek a társadalomra. A globális platformok esetén azonban nehézséget jelent, hogy ellentmondás lehet az egyes államok értékítéleteiben. Például Magyarországon nemcsak a holokauszttagadás, hanem a szocialista rendszerek emberiesség elleni bűncselekményeinek tagadása is büntetendő, ami nem mindenhol van így. Említhetnénk a szólásszabadság európai és amerikai doktrínája közötti különbségeket is. A másik gond, hogy a szabályozás mindig le van maradva, ráadásul a jogalkotó nem mindig látja át kellő mélységben a bonyolult technológiai folyamatokat, trendeket, amelyeket szabályozni kíván. Az online marketing értéklánca például összetett, sokszereplős piac, ahol a személyes adatainkkal kapcsolatos online árverések során olyanok is hozzáférhetnek a profilunkhoz, akiknek erre nem lenne jogosultságuk.

Lugas: Jelenleg igen magas hőfokon ég a társadalmi érzékenység, látjuk ezt a #metoo, a #blacklivesmatter, az elnémítás kultúrája kapcsán is. Mennyiben formálja a jogon túl a közhangulat, hogy mit szabad, és mit nem?

Forgács Mariann: Tíz évvel ezelőtt havi poszttervek születtek minden cég számára, mára az az elvárás az ügyfelek és a felhasználók részéről, hogy azonnal reagáljunk a történésekre, mivel így lehet megragadni a figyelmet.

Villányi Gergő: A Mariann által említett jelenség nekem a felgyorsulást juttatja eszembe, amely minden közösségi médiában érdekelt félre hatással van. Egy okostelefon a baráti beszélgetésen önmagában 10-12 százalék kognitív teljesítményt foglal, pedig nem is nyúltunk hozzá, de várjuk, hogy érkezzen valami. Átmeneti korban vagyunk, amelyben keressük a kiutat a ránk szakadt technológiából. Eszter is említette, hogy valószínűleg elindulunk valamerre, aztán negyed generáció múlva rájövünk, hogy nem működött, tanulni kéne az akkor már öregektől, és változtatunk. Azonban minden trendnek kell hogy legyen olyan kerete, amellyel a legrosszabb elkerülhető.

Játékemberek sziluettje Facebook-logó előtt. A legnagyobb veszély az emberek viselkedésének követésében és manipulálásában rejlik
Fotó: Getty Images

Lugas: Mennyire változtatja meg lelkivilágunkat, mindennapi szokásainkat a like-vadászat és a véleményvezérek által közvetített torz világ?

Soós Eszter Petronella: Szóba került, hogy mit lehet tanulni az idősebb nemzedéktől. Például vannak olyan médiapiacok, amelyek offline szinte ugyanúgy működtek, mint a mai online mechanizmusok. Egy gaulle-ista jobboldali teljesen más világban élt a 60-as években, mint egy kommunista. Más újságokat olvasott, más közösségekbe járt, saját buborékban értelmezte a világot. A hamis hír, a pletyka is tudott offline terjedni, ezt a technikát sokszor tudatosan is használták. Tehát számos olyan dolog jelenik meg az online térben, amelyet láttunk korábban offline is, és született rá valamilyen megoldás. Kicsit mélyebb visszatekintés hasznos lenne, hogy mennyire új az, amit most tapasztalunk.

Szűts Zoltán: A közösségi média világa nem teszi könnyebbé az oktatást, mivel sem a diákok, sem a tanárok nem használják elég tudatosan a platformokat. Végeztek olyan kutatást, amelynek során a feladat megoldása közben a tanulók mobilját többször megrezegtették, üzeneteket és értesítéseket küldtek rá, így a diák nem tudott összpontosítani, és a legegyszerűbb másolási feladatban is hibázott. A közösségi média hozzászoktat az azonnali visszajelzéshez, ami a hétköznapokba is átgyűrűzik. A hallgatóim azonnali választ várnak munkájukra, de magamon is észrevettem ezt a hatást: a múltkor néztem egy sorozatot, amelyben időnként olyan jól átgondolt jelenetek voltak, hogy like-olni akartam.

Forgács Mariann: A másodperc törtrésze alatt dönt az agyunk, hogy egy tartalom megéri-e a figyelmet, vagy sem. Ezért olyan tartalmat kell előállítani, amely lépést tart a felgyorsult folyamattal, és követi a változó trendeket. Utóbbira a TikTok van nagy hatással, amelyet sokan az internet pöcegödrének hívnak, mégis szivárognak át mindenki által ismert közösségi médiumokba az ott működő, a megszokott platformoktól gyökeresen eltérő szabályok.

Villányi Gergő: Az influencerek felelőssége, milyen értéket közvetítenek. Sokan üzenik, hogy ez könnyű világ, csak Instagram-fiók és telefon kell hozzá, miközben rengeteg online bántalmazást viselnek el, és sokan olyan dolgokat is megmutatnak, amelyekhez csak a közvetlen környezetüknek lenne köze. A felelősség témakörének túl kellene mutatnia a fizetett tartalmak felismerhetőségén, és eljutni az emberi tényezőig. A generációs tanulási készség itt keveredik, mivel a felelősséget tekintve az influencer fiatalok egy része nagyon tudatos, mások viszont azt mondják: pénzért és népszerűségért bármit megtesznek.

Forgács Mariann: Az ügynökségek felelőssége is, hogy hiteles, értéket közvetítő személyt válasszanak egy kampányhoz. Viszont sajnos viszonylag kevés az az ügyfél, aki értelmes influencert választ. Sokkal egyszerűbb elküldeni egy szempillaspirált egy szépészeti véleményvezérnek, akinek mosolyához a cég hozzátesz egy kuponkódot, és kész a kampány.

Lugas: Beszéltünk a net lekapcsolásának és a mesterséges intelligencia fejlődésének problémáiról. Ezek kapcsán mekkora a közösségi média nemzetbiztonsági kockázata?

Forgács Mariann: Ha nincs Facebook, mindenki megőrül, honnan szerzi be az információkat. Ha egy közösségi platformon ma korlátozzák a hozzáférést, akkor az óriási felbolydulást okoz, ezért nem reális a net lekapcsolása.

Villányi Gergő: Szerintem se kapcsoljuk le az internetet, a járvány alatt is lehetett érezni, milyen fontos szociális hálóként működik. Gyakran szoktam példálózni azzal, hogy az internet olyan, mint a konyhakés: lehet vele finom vacsorát készíteni, és le is lehet vele szúrni a másikat. Az emberi tényezőn kell csiszolni, hogy ugyanolyan tudatosan viselkedjünk az interneten, mint a buszon szembejövő társunkkal.

Bartóki-Gönczy Balázs: Egyetértek, hogy nem szabad lekapcsolni az internetet, bár megvan rá a technológia, és látunk is példát az önkényuralmi rezsimekben. Annak azonban van realitása, hogy az online platformok regionálisan eltérő szabályozása olyan helyzetet eredményez, amelynek hatására már nem lehet egységes internetről beszélni. Mike Pompeo korábbi amerikai külügyminiszter a splinternet (szilánkosra tört hálózat) kifejezést használta, utalva a WeChat és TikTok kínai vállalatok tervezett betiltására, amelynek vége az érintett platformok helyi üzletágának amerikai felvásárlása lett. A közösségi platformok felületet jelentenek a terrorizmus mögötti ideológiák terjesztésére, de ezzel szemben a cégek és az államok is szigorúan lépnek fel.

Szűts Zoltán: A legnagyobb veszély az emberek viselkedésének követésében és manipulálásában rejlik. Nem biztos, hogy ez nemzetbiztonsági probléma, de a követhetőségre jó példa, hogy nemrég tárgyaltam valakivel, akivel összesen egy közös ismerősöm van a Facebookon, de miután egy irodában tartózkodtunk, este már felajánlotta a platform, hogy jelöljem be ismerősként. Minimum problémás, hogy a tartózkodási helyünk, ismeretségi körünk ilyen szinten megfigyelhető.

Soós Eszter Petronella: Európában az új szabályozási keret arról szól, hogy aki olyan szabályozást tűr meg, amely az ő vállalkozásait hátrányos helyzetbe hozza, az lemarad a digitális szuverenitási versenyben. Erről nagy vita várható, és ez áttételesen nemzetbiztonsági kérdés is. Ma például jó pár olyan ember jár-kel Európa országaiban, akik politikai pozíciókat tölthetnek be a következő harminc-negyven évben, és csinos adatbázis gyűlik róluk, nem biztos, hogy Európában. Egy nemrég kiszivárgott kínai adatbázisról is kiderült, hogy komoly adatok gyűjthetők olyan emberekről, akik vagy most, vagy a közeljövőben hatalmi pozícióba kerülhetnek. Ez szabályozási kérdés is, és fel is fog merülni, hol és hogyan tárolják az adatokat. Nem véletlenül folyik a vita a Huaweiről vagy az 5G-rendszer kiépítéséről. A nemzetbiztonságon túl felmerül a helyhez kötöttség kérdése is, hiszen a jog területi szuverenitáshoz kötött dolog, az internet meg nem. Kérdés, rá lehet-e kényszeríteni a szolgáltatókat, hogy kössék magukat az offline cégekhez hasonlóan jobban helyhez. Mindenesetre a közösségi média sok kérdését rendezheti, ha a mainál világosabbá válik – a felhasználó számára is –, mely országban történik egy tranzakció, hol van az adat, mely joghatóság érvényes a szolgáltatásra.

Lugas: Mit hozhat a jövő a közösségi médiában?

Bartóki-Gönczy Balázs: A közösségi média már most sem jogon kívüli terület, de jelenlegi szabályozása nem kielégítő, elavult és hiányos. Bízom abban, hogy ezt olyan modern keret váltja, amely egyszerre képes ösztönözni az innovációt, és megtalálni a platformok szólásszabadsághoz fűződő joga, az egyén és a társadalom érdeke közötti egyensúlyt.

Soós Eszter Petronella: Az internet annyira átfogja az életünket, hogy muszáj a szabályozást alakítani, ám biztos vagyok abban, hogy az első döntés nem lesz végleges. A gyakorlatban fog kiderülni a döntéshozók, a cégek és a felhasználók részéről, hogy mi működik és mi nem.

Szűts Zoltán: A pozitív forgatókönyv szerint megtörténik a társadalom átgondolt digitalizációja, és mindenki magasabb szintű digitális képességekkel fog rendelkezni, tehát mi, emberek használjuk majd a technológiát, nem az minket. A geopolitikai szempontokat figyelembe véve elképzelhetőnek tartom, hogy a kínai platformok megnyílnak a világ többi része előtt, így nemcsak új közösségimédia-teret ismerhetünk meg, hanem új gazdasági és pénzügyi megoldásokat is. Ha az ember bejelentkezik ezekre a felületekre, a mostani nehézkes azonosítások nélkül intézheti bármely ügyét.

Forgács Mariann: Tízmillió közösségimédia-szakértő országa vagyunk, ezért kicsit félő, hogy egyre több olyan önjelölt guru lesz, akik úgy gondolják, hogy az üzleti felhasználással kapcsolatban is elég ismeretük és tapasztalatuk van. Én olyan tudatos felhasználókat szeretnék a jövőben látni, akik tisztában vannak a platform működésével, és tudják azt használni, mégsem gondolják, hogy közösségimédia-kampányt is össze tudnak állítani. Sokan tudunk autót vezetni például, megszerelni viszont annál kevesebben, azt meghagyjuk a szakembereknek.

Villányi Gergő: A pszichológia már látja, hogy fal felé futunk társas kapcsolatainkban, a párkeresésben, a kommunikációban, csak kérdés, mennyire kenődünk fel a falra. Szerencsére a fiatalabb nemzedékek jobban tisztában vannak ezekkel a problémákkal, különösen a vírushelyzet nyomán ismerik fel egyre többen, hogy az offline-nak, az ölelésnek, a személyes kontaktusnak milyen ereje van. A társadalmi tudatosság egyre inkább észreveszi, hogy emberi kapcsolataink nem pótolhatók a képernyővel, az offline sokkal természetesebb közeg.

Az adat hatalom

Január elején nagy botrány tört ki a Facebook tulajdonában lévő WhatsApp csevegőnél: a mobilközpontú, világszerte kétmilliárd felhasználóval rendelkező szolgáltatás olyan értesítést kezdett megjeleníteni az EU tagországain kívül élőknek, hogy vagy elfogadják az adataik Facebookkal való megosztását, vagy február 8-tól nem tudják azt többé használni. Az EU-s polgárok az adatvédelmi jogszabályok miatt mentesültek az új feltételek elfogadása alól.

A tájékoztatás eddig nem tapasztalt erejű negatív visszhangot keltett, a ­Facebookkal való adatmegosztást elutasítók milliói kezdtek csevegőalternatívát keresni. A WhatsApp tűzoltásba kezdett: egyrészt az új szerződés elfogadásának határidejét eltolta, másrészt nyilvánosságra hozta a Facebookkal a jövőben megosztani kívánt információk körét. Ezek a profilnév, profilkép, IP-cím, telefonszám és a telefonkönyv tartalma, az alkalmazás által generált naplófájlok és státuszüzenetek. Chatüzeneteket és GPS-koordinátákat a jövőben sem bocsát majd a Facebook rendelkezésére, de a fenti lista sem megnyugtató. A Facebook számtalanszor hangsúlyozta már, hogy semmi sem fontosabb számukra, mint a felhasználóik adatainak védelme, ám az elmúlt években a gigacég többször megütötte a bokáját, ami a biztonságot illeti. 2019-ben az Egyesült Államok Szövetségi Kereskedelmi Bizottsága rekordbírságot rótt ki a közösségi óriásra: a Facebooknak ötmilliárd dolláros büntetést kellett kicsengetnie az elmúlt évek botrányos adatkezeléséért. Ez a legnagyobb összeg, amelyet a testület valaha techcégre kirótt.

Vásárlás vagy munka közben sem lehetünk biztonságban: 2014-ben például az eBay online piactér 145 millió felhasználójának a nevét, címét, születési dátumát és jelszavait halászták le hekkerek, míg az azt megelőző évben az Adobét használók jártak még rosszabbul, nekik a bankkártyaadataikat is ellopták. Ráadásul előfordul, hogy az esetek sokkal később kerülnek napvilágra: a LinkedIn például 165 millió felhasználóját rövidítette meg ilyen módon 2012-ben.