Óvakodj a rókától!

Néhány hónapon belül háromszor talált veszett állatot a román állategészségügy a magyar határ mellett, Szatmár megye területén. Tavaly év végén egy-egy kutyában és szarvasmarhában, idén február elsején vadon­ élő rókában mutatták ki az emberre és állatra egyaránt veszélyes vírust. Itthon 2017-ben bukkantak utoljára fertőzött állatra.

Dúvadgyérítés Pecölön. Rókából és szajkóból volt a legtöbb. Fotó: Vas Népe–Szendi Péter Fotó: Szendi Péter

Dúvadgyérítés Pecölön. Rókából és szajkóból volt a legtöbb.
Fotó: Vas Népe–Szendi Péter

Európában az elmúlt két évtizedben jelentősen visszaszorult az esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt években még viszonylag nagy számban találtak ilyen állatokat, a régió többi országában szórványos volt az előfordulás.

A román határ menti esetekre azért kell figyelni, mert a fertőzött vadállatok nagy távolságokat megtehetnek, így a betegséget a hazai rókaállománynak is átadhatják.

A februári párzási időszak egyébként is az állatok fokozott mozgásával, illetve gyakoribb harcokkal jár, növelve a veszettség terjedésének kockázatát. A fertőzött vidékkel szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vadászterületeken ezért a rókákat fokozottan vizsgálják. A vadásztársaságoknak minden egyes elejtett vagy elhullott rókát laboratóriumi vizsgálatra kell küldeniük a következő két hónapban. Noha Magyarországon ez a betegség 2017 óta nem fordult elő, az országhatárhoz közeli esetek miatt a NÉBIH a veszettség elleni védőoltás rendszeres beadatásának fontosságára figyelmeztetett. Hazánkban a kutyák veszettség elleni éves védőoltása kötelező, a macskáké erősen ajánlott. Különösen fontos a vadállatokkal gyakrabban, nagyobb eséllyel érintkező háziállatok – vadász-, kotorék- és pásztorebek – vakcinázása.

A veszettség heveny, agy- és gerincvelő-gyulladással járó, vírusos betegség, általában halálos kimenetelű (emberek esetében, ha már kialakultak a tünetek, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít). A vírus bármely melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre.

A betegséget okozó vírus a fertőzött állat harapásán, karmolásán keresztül, az állat nyálával kerül a szervezetbe, majd hosszú, akár hónapokig, sőt évekig tartó lappangási időszak következik. A lappangási idő függ a harapás méretétől, a seb súlyosságától („mélységétől”), illetve attól is, hogy hol található a harapás. Minél távolabb van a seb a test középpontjától, annál hosszabb lappangási időre számíthatunk. Ez idő alatt a vírus elszaporodik a sebet körülvevő szövetekben, az idegek hálózatán keresztül a központi idegrendszerbe, majd az agyba jut, és ott rendkívül súlyos gyulladást okoz.

A veszettség az egyik legrégebbi és legveszélyesebb vírusos betegség, amely még ma is gyógyíthatatlan, az Állategészségügyi Világszervezet szerint évente mintegy hatvanezer ember halálát okozza.

A betegség kezelése csak a lappangási időszakban lehetséges, vagyis még mielőtt a tünetek jelentkeznének. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy amennyiben veszettséggyanús állattal került valaki kapcsolatba, megharapott vagy megkarmolta egy idegen állat, a sebet minél hamarabb és minél alaposabban ki kell tisztítani, fertőtleníteni, majd haladéktalanul orvoshoz kell fordulni az életmentő oltássorozatért.