Öreg Márton csontjai

Immár negyedik éve zajlik s várhatóan 2022 végére be is fejeződik a nyolcszáz éves jáki templom régészeti ásatással­ egybekötött rekonstrukciója. Az ott dolgozó szakemberek nemcsak a Koppány vezér ellen vívott csatáról, a bajor kapcsolatról és a Ják nemzetség titkos kincseskamrájáról ejtettek szót, de megmutattak egy különleges leletet is. Kalandregénnyel felérő időutazás a Vas megyei településen.

Ják, A Jáki templom restaurálása. Fotó: Teknos Forrás: Teknős Miklós

E valós arányú – tehát mintegy tizenkét méter magas – replikát 1902-ben hozták létre, hogy a Műemlékek Országos Bizottságának vezetői annak segítségével határozzák meg, pontosan mire terjedjenek ki az akkoriban folyó, Schulek Frigyes nevével fémjelzett átépítési munkálatok.

– Schulekék idejében változóban volt annak megítélése, hogyan kell lebonyolítani egy átfogó helyreállítást. Korábban sokkal elfogadottabbak voltak a nagymértékű újjáépítések, azonban a Mátyás-templom helyreállításának befejezése idejére egyre több kritikát kaptak, ezért a jáki munka vége felé már szigorúan ellenőrizték őket. Mi arra törekszünk, hogy minden történeti maradványt – középkorit, újkorit, Schulek-korit – megőrizzünk – mondja a programvezető, miközben a templom felé tartunk a lassan rákezdő hóesésben.

– A Schulekék által végzett munkák revideálása már amúgy sem lehetséges azok kiterjedt volta és az épület korábbi állapotáról szóló ismeretek hiányossága miatt, ráadásul a XIX–XX. század fordulójának szellemi küzdelmei és eredményei éppen úgy hozzátartoznak a templom történetéhez, mint például a XVII. századi újjáépítések. Az alapvető cél tehát az épület konzerválása, műszaki állapotának biztosítása.

Jókora sitthalmot megkerülve – a felszínét borító vékony hótakaró alatt az épület belsejéből kihordott, gondosan átvizsgált földtömeg várakozik – elérjük a főbejáratot. A palmettákkal, gyümölcsökkel, indákkal, emberi és állatfigurákkal díszes, bélletes kapuzatot azok is ismerhetik a különféle felvételekről és ábrákról, akik még nem fordultak meg itt.

– A Szent György-templomot a Ják család építtette nemzetségi monostori templomként. A főbejárat kialakításával saját nagyságukat és gazdagságukat kívánták hangsúlyozni. Tulajdonképpen korabeli státuszszimbólumról van szó – mondja Sarkadi Márton, majd felmutat a kapuboltozat fölött sorakozó fülkék „lakóira”, az apostolok figuráira: – A kilencvenes években készült másolatok. Az eredetieket azért kellett eltávolítani, mert nagyon megrongálódtak, mind nehezebben állták például a savas esőket. Eddig a szombathelyi Savaria Múzeumban őrizték őket, ám a látogatóközpont megépülése után már itt, helyben lesznek megtekinthetők.

Az eredeti szobrok nemcsak látványelemként tarthatnak számot az érdeklődésre, hanem művészettörténeti bizonyítékként is.

– Stílusjegyeik összehasonlító vizsgálata alapján erősen valószínű, hogy olyan mesterek faragták őket, akik korábban bajor földön, a bambergi székesegyház építésén dolgoztak. És míg az arcokat sikerült úgy megformálniuk, hogy hasonlítsanak az ottaniakra, a figurák testtartása már jóval merevebb, élettelenebb, mint a bajor alakoké. Az 1210-es évek végén, a 20-as években tehát olyan műhely érkezhetett Jákra, amely Bambergben a középmezőny része volt.

De nem ez az egyetlen említést érdemlő érdekesség a homlokzat kapcsán.

Fotó: Teknős Miklós

– A nyugat-európai katedrálisokon általában a főbejárat fölött vagy a kereszthajó homlokzatán helyezkedik el rózsaablak, itt viszont a kapu fölött, balra, az északi torony első emeletét világítja meg. Ez a karzattal összefüggő tér tehát kiemelten fontos volt a Ják nemzetség számára. Ám míg a déli mellékhajó első emeletének funkciójáról vannak elképzeléseink – itt lehetett a nemzetség rejtett kincseskamrája –, az északi torony első emeletének egykori szerepéről nem tudunk biztosat. Mai kifejezéssel élve valószínűleg reprezentációs célokat szolgált.

Ezzel belépünk a templomba. Mivel az eredeti kaput már leszerelték, ideiglenesen a helyére erősített, csavaros fémpántok rögzítette farostlemez szárnyakat kell megmozdítanunk hozzá. Odabent a megszokottól alaposan elütő kép fogad: nemcsak a padsorok és a templomi díszek tűntek el, de a padlót borító kőlapok is. Egymás mellé helyezett pallók alkotják a járófelületet, körülöttük csupasz föld. A lámpák erős fényé­ben enyhén vörösesnek tűnik.

– Ez a templomdombot és környékét borító agyag színe – ad magyarázatot Sarkadi Márton. – Annak idején az épület szigetelés nélkül készült, az agyagos talaj azonban kiválóan alkalmas a csapadék megkötésére. Így a nedvesség az évszázadok során felszívódott a falakba – ha most bárki megérint egy követ, nyirkosnak találja a tapintását. A jelenlegi munkák egyik legfontosabb célja tehát a további nedvesedés megállítása. A közvetlenül a padló alatt húzódó agyagréteget – a régészeti feltárás keretében – eltávolítottuk és kaviccsal pótoljuk. A falakba ivódott ásványi sókat szintén eltávolítjuk, idebent elektromos szigetelést, odakint új csapadékvíz-elvezető rendszert alakítunk ki.

Jobbra fordulunk. Az itteni toronyaljban – vagyis a déli mellékhajó főbejárathoz legközelebb eső sarkában – különleges sír került elő a feltárás során: a XIII. századi alapokkal együtt készült, vagyis a rajta dolgozók eleve úgy alakították ki a Szent György-templomot, hogy helyet kapjon benne.

– Ez már önmagában sokat sejtető körülmény – veszi át a szót Pap Ildikó Katalin, a régészeti munkák vezetője. – De ha megvizsgáljuk a közeli falakat díszítő freskókat, láthatjuk, hogy a toronyalj nyugati oldalán angyalok üdvözült lelket visznek fel a mennybe. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a korabeli nemzetségi monostori templomok egyben temetkezőhelyként is szolgáltak a kegyúri család számára, aligha tévedünk, amikor úgy véljük, hogy Jáki Nagy Márton – a „nagy” jelző itt az „idősebb”, „öreg” jelentéssel bír – sírhelyét találtuk meg, amelyben csaknem teljesen épen megmaradt az alapító csontváza.

Fotó: Teknős Miklós

Árulkodó sírok

A Ják família – az utóbbi időben már megcáfolt legenda alapján – Venceltől, a bajor lovagtól származtatja magát, aki a hagyomány szerint azzal szerzett nevet, hogy a Veszprém mellett megvívott, sorsdöntő csatában levágta a királyi főhatalommal szembeszálló Koppányt. És eme ősi nemzetség 1200-as évekbeli vezetőjéről, Öreg Mártonról most kiderült, hogy nagy termetű, a korabeli átlagnál magasabb ember lehetett.

– Maradványait megtisztítjuk, majd antropológus fogja megvizsgálni, hogy megállapíthassa, hány éves korában hunyt el, volt-e például valamilyen betegsége. Ezt követően múzeumba kerül. Koponyája alapján arcrekonstrukciót szeretnénk készíttetni, hogy megismerhessük és a nagyközönséggel is megismertethessük egy XIII. századi előkelőség vonásait – mondja lelkesen Pap Ildikó Katalin.

És ha már a középkori temetkezési szokások és a templom kapcsolatáról van szó, óhatatlanul előkerül egy érdekes kérdés, az előd templomé. A szakemberek ugyanis úgy gondolják, hogy az Árpád-kor korábbi szakaszában a jelenleginél kisebb templomnak kellett állnia az 1200-as években emelt Szent György-templom helyén. Hogy ez miből sejthető? Többek között a templom jelenlegi területén talált, a kereszténység felvételét megelőző időkből származó sírok elhelyezkedéséből.

A pogány rítusú köznépi temetőkben – amelyek a X. század végétől a kereszténység felvételéig léteztek – a halottakat különálló gödrökben temették el, amelyek sorokat alkotnak.

A kereszténység felvételével azonban egyre sűrűbben temetkeztek az időközben felépített templom körül, mert a sírokban nyugvók a szentély s a benne őrzött oltáriszentség közelébe igyekeztek kerülni.

Fotó: Teknős Miklós

A kor csúcstechnológiája

Átsétálunk a főhajóba, és ahogy megindulunk előre, mintha az időben is haladnánk.

A főszentélytől néhány lépésre ugyanis újabb sírgödör tátong. Az alján még ott hever egykori lakójának csontváza, félrenyaklott fejjel, leesett alsó állkapoccsal.

– Ezt a halottat a kora újkorban, a XVII–XVIII. században temethették ide. Mindössze annyit tudunk róla, hogy előkelő, a szentélyhez közeli helyet kapott – mondja Pap Ildikó Katalin.

Természetesen olyan nyughelyek is akadnak a templomban, amelyek létezéséről már régóta tudnak a szakemberek: a főszentély alatt lévő kripta három apát földi maradványait fogadta be, az északi mellékhajóban található kriptájukban pedig a Perneszy család tagjai alusszák örök álmukat. Ami a templom kialakítását illeti, a XIX. század óta ismert, hogy kivitelezői az építése során eltértek az eredeti tervektől. Ennek következtében eggyel csökkent a főhajót a mellékhajóktól elválasztó pillérpárok száma, és boltozatot akartak építeni. Hogy a mesterek hajdan miért dönthettek a módosítás mellett, arra nézvést csupán feltételezések vannak.

– Később az építkezés egy időre megszakadhatott, aminek oka Márton halála lehetett – mutat rá Sarkadi Márton –, esetleg az, hogy a család az új uralkodó, IV. Béla trónra lépése után vélhetően kissé háttérbe szorult. Márton ugyanis tudvalévőleg az előző király, II. András híve volt. 1256-ra fejezhették be az építkezést, és az ekkoriban közreműködő műhely már egyszerűbb, kevésbé igényes munkára volt képes.

A boltozat a kor csúcstechnikája volt. Védett a tűz ellen, emellett szimbolikus jelentőséggel is bírt – nem véletlen, hogy gyakran kékre festették, és csillagokkal díszítették. Így ha a templomba lépők felnéztek, úgy érezték, közvetlenül a mennybe pillantanak, ahonnan az Úr és angyalai tekintenek le rájuk.

Egykor a Szent György-templom falait is díszes festések borították, ám ezek az évszázadok során javarészt eltűntek. Ebből azonban nem következik, hogy a falak megtartják a jelenlegi – kissé szürke, megfakult – tónusukat. A felületek restaurátori tisztítása során a festések maradványai sok helyütt előbukkannak majd, hogy 2022 után eredeti árnyalatukban, fényesen ragyogva fogadhassák a betérőket.

A polgármester szerint a jákiak szívesen látják az évről évre ezrével idelátogató turistákat, de a látogatók csupán néhány órát töltenek itt, megtekintik a templomot, majd indulnak is a következő programpont helyszínére – jellemzően az Őrségbe, esetleg Bükre vagy Sárvárra, a közeli termálfürdők valamelyikébe. Helyben ugyanis nincs olyan vendéglátó-infrastruktúra, amely maradásra bírná őket.

– Nincs étterem, se szálloda. Nincsenek fesztiválok, turistacsalogató rendezvények. Ez nem maradhat így! – mondja Tóth Ernő polgármester, aki reméli, hogy a templom rekonstrukciója és a látogatóközpont megépítése kedvező fordulatot hoz majd, de emellett fontos céljának tekinti a jáki identitás építését, a vendégfogadási és a vállalkozási kedv élénkítését is.

Hazafelé tartva a Jákról Szombathely felé vezető úton aztán észleljük: igencsak erős a szembejövő forgalom. A kamionok sorát csak egy-egy tekintélyt parancsoló, drága városi terepjáró szakítja meg olykor. A jelek szerint Bécs csakugyan közelebb van ide, mint Budapest.