Tavaly nyár óta megszokhattuk, hogy Amerikában a „haladó” tüntetők szobrokat döntenek le vagy gyaláznak meg csak azért, mert ők máshogy vélekednek a történelemről. Szerintük a XXI. század húszas éveinek kezdetén visszapillantva a megrongált áldozatok mind rabszolgatartónak, gyarmatosítónak, elnyomónak, rasszistának, aljas hódítónak minősülnek, így pusztulniuk kell, az írmagjukat is ki kell irtani az amerikai közgondolkodásból. Érkezett útmutatás „fentről” is, Nancy Pelosi, a kongresszus demokrata párti elnöke a közelmúltban kijelentette: „Polgártársak, nem tudunk elszökni a történelemtől. Még ha nem akarjuk, akkor is nyomot hagyunk.”
Beszédes életrajzi töredék
Pósa történetei nem öncélúak, hanem közösségi okulásra készültek, mindezt hitelesen, remek stílusban közli velünk, az olvasókkal.