Tájkép ufóval

A pályakezdők mellett számos jól ismert hazai művész is feltűnik a mustrán.

Szakáll Ágnes: A címzett ismeretlen Forrás: Tornyai János Múzeum–Dömötör Mihály

Már a művek készítőinek felsorolása is szétfeszítené a rendelkezésre álló teret, az egykori református iskolát ennek minden szépségével együtt. Az Alföldi Galéria a pompás hódmezővásárhelyi főtér egyik sarokházának földszintje, ahonnan üveglift viszi fel a látogatót az emeletre. Rálátni innen a kálvinista ótemplomra, amely patyolatfehér köntösben emeli a mögé sorakoztatott szocreál építészet szürke esztétikáját.

Hódmezővásárhely a képzőművészetet ünnepli ebben a környezetben, tíz kiállítótérben, de még a folyosókon is. A mustrára benyújtott munkák egy részét – nagy számuk miatt – teherautóval szokták vidékre szállítani a budapesti Műcsarnokból. Mivel ismét rengetegen neveztek, ezúttal is így történt. A zsűritagoknak csaknem nyolcszáz alkotás közül kellett kiválogatniuk a legjobbakat, majd díjazniuk a legeslegjobbakat. A 214-ből 21-et. A rangos elismeréseket a járvány miatt elnapolt megnyitón nyújtják át a veszélyhelyzet feloldása után.

A pandémia más jellegű változást is hozott. A vidéki élet korábban hangsúlyosabb tematikája visszaszorult, alig jelenik meg a falakon. Vannak azonban, akik a kivételt erősítik. Köztük Bukta Imre (Elsőáldozók I., II., utóbbi megkapta Hódmezővásárhely Endre Béla-mesterdíját), akinek olajfestményén kapa támasztja ki a földre helyezett Krisztus-képet, hátterében fóliasátor, előterében traktorgumi látható, rajta égő gyertyák, így szemléltetve a kereszténység helyét, rangját napjainkban.

Kivétel Nagy Gábor is, aki vásznán szakrális emlékművé merevít egy parasztembert (Mezei emlékmű), Nagy Attila, aki finom vonalvezetésű grafikákon árnyalja a felvázolt helyzetet, temeti a hagyományos életformát (Fanfár a Duna felett; Egy dinnyecsősz emlékére), és Bodor Zoltán, aki a XIX. századi mesterek aprólékosságával kritizálja a karámfogyást (Erdei Lajosék karámja). Nagy Katalin Matildnak az elvágyódásról van lírai mondanivalója (Vándorlás), de Kotormán Norbert fehér lovát, Bögöly – Parazita posztamentum (fődíj, Tornyai-plakett) című dísztárgyát is bevehetjük a csoportba, hiszen a paripa ma már leginkább a falut juttatja eszünkbe, kevésbé az urbanizált környezetet.

Hangulatukban Tenk László képei állnak a legközelebb ahhoz, amit a vásárhelyi törekvések eredetileg képviseltek. Nem véletlen, hogy alkotójuk megkapta a város idei életműdíját.

Szakáll Ágnes: A címzett ismeretlen
Fotó: Tornyai János Múzeum–Dömötör Mihály

A nemi identitás, a család és a meztelenség kapcsolatának tetszetős megjelenítésével a Kotormán művészcsalád másik szalonbeli tagja, Ábel is kitüntetett helyet szerzett: bronzszobrocskáit Hódmezővásárhely és a Magyar Művészeti Akadémia Rudnay Gyula művészeti ösztöndíjjal jutalmazta. Sulyok Gabriella minimalizmusával hódított: fekete-fehér tus- és krétarajza (Zabolátlan) kiérdemelte a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának díját. Ágnes von Uray Jó pásztora (Galyasi Miklós-nívódíj), bár a jézusi papságra utal, új időket jelez. A messiási ruhát viselő nő a megtisztulás vizében áll, az özönvíz közepén, a végső időkben, ölében őzikével. Szabó Franciska festményének (Láthatóság – Netflix II.) szereplői ázsiai munkások, akik láthatósági mellényben és egyenruhában ülnek vélhetően unalmas céges fejtágítón. Hasonlóképpen ironikus Szurcsik József munkája is (Tájkép lángoló ufóval, az Emberi Erőforrások Minisztériumának díja): égő csészealját antik tájképbe helyezi. Végh Júlia köztéri szobrán (A gonosz eltaposásának emlékműve, a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nkft. díja) a gonoszt megjelenítő kígyó felett rózsaszín léggömbökkel feszítő harcos arat győzelmet.

Mivel nemcsak a kiállító művészek sokasága nehezíti meg a felsorolást, hanem a díjaké is, az egyéni teljesítmények méltatása helyett inkább Elek András szervezőt, sajtókapcsolati referenst idézzük, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy a pályakezdők mellett számos jól ismert hazai művész is feltűnik a mustrán, például ­Keserü Ilona. A Vásárhelyi Őszi Tárlat megfelelő terep arra, hogy a fiatalok is megalapozzák karrierjüket. Erre biztosíték, hogy díjazottjaik egyéni kiállítás megvalósítására kapnak lehetőséget.

Az első vásárhelyi szalont 1954-ben rendezték meg, azóta minden év októberének elején megnyitotta kapuit. Az aktuális kiállításon másfél száz oldalas katalógus segíti a tájékozódást.

(67. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely. A kiállítás a veszélyhelyzet feloldása után két hónapig lesz megtekinthető)