Már a művek készítőinek felsorolása is szétfeszítené a rendelkezésre álló teret, az egykori református iskolát ennek minden szépségével együtt. Az Alföldi Galéria a pompás hódmezővásárhelyi főtér egyik sarokházának földszintje, ahonnan üveglift viszi fel a látogatót az emeletre. Rálátni innen a kálvinista ótemplomra, amely patyolatfehér köntösben emeli a mögé sorakoztatott szocreál építészet szürke esztétikáját.
Hódmezővásárhely a képzőművészetet ünnepli ebben a környezetben, tíz kiállítótérben, de még a folyosókon is. A mustrára benyújtott munkák egy részét – nagy számuk miatt – teherautóval szokták vidékre szállítani a budapesti Műcsarnokból. Mivel ismét rengetegen neveztek, ezúttal is így történt. A zsűritagoknak csaknem nyolcszáz alkotás közül kellett kiválogatniuk a legjobbakat, majd díjazniuk a legeslegjobbakat. A 214-ből 21-et. A rangos elismeréseket a járvány miatt elnapolt megnyitón nyújtják át a veszélyhelyzet feloldása után.
A pandémia más jellegű változást is hozott. A vidéki élet korábban hangsúlyosabb tematikája visszaszorult, alig jelenik meg a falakon. Vannak azonban, akik a kivételt erősítik. Köztük Bukta Imre (Elsőáldozók I., II., utóbbi megkapta Hódmezővásárhely Endre Béla-mesterdíját), akinek olajfestményén kapa támasztja ki a földre helyezett Krisztus-képet, hátterében fóliasátor, előterében traktorgumi látható, rajta égő gyertyák, így szemléltetve a kereszténység helyét, rangját napjainkban.
Kivétel Nagy Gábor is, aki vásznán szakrális emlékművé merevít egy parasztembert (Mezei emlékmű), Nagy Attila, aki finom vonalvezetésű grafikákon árnyalja a felvázolt helyzetet, temeti a hagyományos életformát (Fanfár a Duna felett; Egy dinnyecsősz emlékére), és Bodor Zoltán, aki a XIX. századi mesterek aprólékosságával kritizálja a karámfogyást (Erdei Lajosék karámja). Nagy Katalin Matildnak az elvágyódásról van lírai mondanivalója (Vándorlás), de Kotormán Norbert fehér lovát, Bögöly – Parazita posztamentum (fődíj, Tornyai-plakett) című dísztárgyát is bevehetjük a csoportba, hiszen a paripa ma már leginkább a falut juttatja eszünkbe, kevésbé az urbanizált környezetet.
