Újrahasznosított talapzat

A múlt megőrzését a megkopó emlékezeten kívül különböző tárgyak szolgálhatják. A nagy háború és az azt követő békediktátum mély sebet ütött a nemzet testén, ezt egy magára valamit is adó nemzet nem felejthette el. A halottakra a hősi emlékművek, míg az idegen uralom alá került történelmi magyar területekre az országzászlók emlékeztetnek.

Nagykanizsa, 2020. június 4. Hagyományõrzõ katonák a nagykanizsai Nagy-Magyarország-emlékmûnél, az elsõ világháborút lezáró trianoni békeszerzõdés aláírásának 100. évfordulóján, a nemzeti összetartozás napján tartott õrtûzgyújtáson 2020. június 4-én. MTI/Varga György Fotó: Varga György

Fotó: MTI/Varga György

A monumentális mű tervére 1934. február elsejei határidővel pályázatot írtak ki. A döntést már február 8-án kihirdették, Hübner Tibor budapesti műépítész tervét fogadták el. Weichinger Károly építész és Ohmann Béla szobrászművész terveit dicsérő elismerésben részesítették.

A négyzet alaprajzú, hatlépcsős alépítményen áll a többszintes, tagolt emlékmű, amelynek központi része a magas hasáb. Ennek mind a négy oldalához egy-egy alacsonyabb és kisebb hasábot illesztettek, ezek posztamensként hordozzák a négy szimbolikus alak szobrát.

A plasztikák Rápolthy Lajos szobrászművész alkotásai. A négy figura között az egyik Hungáriát ábrázolja, aki gyakran feltűnt a hősi emlékműveken is. Sisakos, páncélinges szép alakja az emlékmű meghatározó alkotása. Maga előtt tartja pajzsát, amelyen a keresztre feszített Magyarország térképe látható. A felgyűrt ingujjú, kardot tartó harcos öltözetével a honfoglalásra utal. A harmadik oldalon gyermekét karján tartó magyar édesanya szobra látható, aki másik női figuraként Hungáriával átellenes oldalon áll. Szépen formált alakját a ruházatának díszítése gazdagítja. A negyedik oldalra középkorú férfi szobra került, paraszti öltözetben ábrázolta őt a művész, a mögötte levő fogaskerék pedig az iparra is utal.

Ezek a szereplők a Szabadság téri irredenta szobrokon is láthatóak. Hungária alakja Északon, a honfoglalás kori vitéz a Kelet fő alakja, a földműves pedig a Dél védelmező férfija.

A nagykanizsai Nagy-Magyarország-emlékmű felirata a magyar „Hiszek egy” kezdő sora, amely a budapesti Szabadság téri ereklyés országzászlónál is olvasható volt. Hungária alatt a lépcsősort két részre osztó fal síkján a Trianon, a magyar dolgozó előtt a Mohi, az anya előtt az Arad, míg a harcos előtt a Mohács név olvasható. Ezek a magyar történelem tragikus eseményeinek a helyszínei, amelyet időben Trianon zár. A képi szimbólumokat a történelmi Magyarország vármegyéinek címerei – az elcsatoltak félig kidolgozva – és az emlékművet lezáró magyar Szent Korona teszik teljessé. Alul három oldalon nagyobb címerek láthatóak.

A magyar címeren kívül Zala vármegye és a Zrínyiek címere került fel. A negyedik oldalon elhelyezett táblán az adományozó neve és az építés dátuma szerepelt.

A Zalamegyei Ujság már 1934. március 23-án beszámolt a fontos eseményről, hiszen a döntés megszületése után hozzáfogtak az emlékmű megépítéséhez. Azt is megírták, hogy október 6-án lesz majd az avatás időpontja. Végül ez a dátum 1934. október 28-ára módosult. Azonban az ünnepélyes avatás elmaradt a szerb kormánylapban megjelent hamis hír miatt, amely a nagykanizsai emlékmű leleplezése kapcsán a délszláv állam elleni országos tüntetésről írt.

A Nagy-Magyarország-emlékművet 1945-ben megrongálták, majd 1952 tavaszán ledöntötték. Ekkor kalapáccsal estek neki a szobrainak, e barbár tettről az előkerült maradványok tanúskodnak. Az emlékmű mellett mély gödröt ástak, amelyben elföldelték a maradványokat, majd később – hogy az emlékét is elfeledtessék – a talapzatának egy részét felhasználva felállították Kerényi Jenő Tanácsköztársaság-emlékművét, amelyet 1964. november 7-én, a nagy októberi szocialista forradalom ünnepén avattak fel. Ezt a kétalakos, nőt és zászlólengető férfit ábrázoló bronz szoborkompozíciót 2010-ben az Eötvös tér déli oldalán alacsonyabb posztamensre helyezve újraállították.

A lerombolt emlékmű újraállítását 1999 februárjában határozták el, az elképzelést több társadalmi szervezet és a város vezetése is támogatta. 2000 márciusában a próbaásatáson megtalálták az emlékmű elásott darabjait, és a következő évben, 2001. augusztus 12-én felavatták a még több helyen töredékes alkotást. A következő években folytatódott a helyreállítás, és újra felkerült az emléktábla is, amelyen a most olvasható felirat első része a régi táblán levő sort ismétli meg. „Nagy-Magyarország emlékművet Schless István emeltette 1934-ben a magyar feltámadás törhetetlen hitében. 1952-ben a kommunista hatalom ledöntette, majd a megcsonkított emlékművet elásták. 1999-től 2006-ig közadakozásból újraépült.” A szépen megújított emlékmű így újra az 1920-as tragédiára emlékeztet minket.