A Pilinszky 100 fogalom / centenáriumi szószedet valójában egy vállalás, amelyre a költő kettős évfordulója ad alkalmat. Pilinszky János halálának negyvenedik évfordulójára május 27-én fogunk emlékezni, születésének századik évfordulóját pedig november 27-én ünnepeljük majd, illetve ünnepelhetjük őt egész évben is Juhász Anna irodalmárral, aki kéthetente jelentkező beszélgetéssorozatával újra és újra fókuszba állítja a költőt. Vállalása pedig az, hogy
év végére összegyűjt vendégeitől száz kulcsszót, melyek centenáriumi szószedetként megidézik az ünnepeltet.
Tükör, idő, csend – ezeket a szavakat Fűzfa Balázs irodalomtörténész hozta az első beszélgetésre. Magyarázatot is fűzött hozzájuk: tapasztalata szerint életünk különböző szakaszaiban elő-elővesszük a Pilinszky-kötetet, mert verse tükör, szövegeiben meglátjuk önmagunkat. Két héttel később más vers, más kulcsszó kapcsán Iancu Laura József Attila-díjas író, költő, néprajzkutató így fogalmazza meg ezt: Pilinszky egységben szemlél mindent. A legkisebb dologhoz is áhítattal nyúl.
„Amiként kezdtem, végig az maradtam. / Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.” Sok terhet átvállal a költő, amikor tükröt tart, hogy az önazonosságunkra emlékeztessen. Fűzfa Balázs legalábbis állítja, hogy bármi is történjék velünk az életben, a személyiség magva a legnagyobb megrázkódtatások közepette is épen marad. Ez segít összhangba kerülni önmagunkkal és a világmindenséggel, ez segít megtalálni létezésünk értelmét. Felgyorsult világban élünk, reflektálni sincs időnk minden eseményre, de az embernek örök igénye, hogy a világ teljességével szembenézzen. Pilinszky az idő lelassításának lehetőségére hívja fel a figyelmet. Versmondásában is ezt tapasztaljuk. Hallgassuk meg tőle az Apokrif című költeményt (a felvételek közül választhatjuk Maár Gyula Pilinszky-filmjét): minden szót, minden írásjelet hosszan kitart, s ezzel nemcsak egy verset, de egy gondolkodásmódot is a kezünkbe ad. A legmagasabb rendű megértést a szavak nélküli csendben találja meg: „Én a legaktívabb, legkoncentráltabb emberi tevékenységnek a szemlélődést tartom.” Pilinszky tűnődő költő volt. Kevés verset írt.
Életművében a hosszan kitartott szóköz és a hosszan kitartott versköz – a hallgatás csendje – jelentéssel telítődik.