Ejtőernyős halál

A Covid-járvány harmadik hullámában gyorsabban terjed a vírus, aminek magyarázata elsősorban a vírusmutációk nagyobb fertőzőképességében keresendő. Ugyanakkor némi önkritikával beláthatjuk, hogy van egy másik fontos tényező is: a fegyelmezetlenség. Az a kiskapukeresési hajlam, a „nekem ne mondják meg fentről, mit csináljak” mentalitás, amely hagyományosan része a magyar nemzetkarakternek.

Ráckevei honvédelmi és polgári védelmi verseny résztvevője vegyvédelmi felszerelésben, 1973. Aszimmetrikus hadviselés Forrás: Fortepan / MHSZ

A hazatérő hadifoglyoktól függetlenül jelent meg az úgynevezett ázsiai influenza 1957-ben. Az általunk megkérdezett történész elmondása szerint a járványadatokat ekkor össze is hasonlították az 1918–19-es spanyolnátha adatai­val, és megállapították, hogy ez az átlagos influenzánál ugyan erősebb és veszélyesebb vírus, de mégsem annyira, mint a spanyolnátha volt. 1957-ben még nem létezett hálózatkutatás, de az üzemi, háziorvosi megbetegedések alapján modellezték a fertőzési utakat és gócpontokat, majd e kalkulációk alapján próbálták útját állni a terjedésnek.

Az ötvenes években már volt vakcinafejlesztés, igaz, nem olyan gyors, mint manapság, így a fejlesztések csak kullogtak a vírusmutációk után.

A járványok elleni védekezés a hidegháborús korszakban szorosan összekapcsolódott a honvédelemmel. A hatvanas évektől kezdve a fegyverkezési versenyben a tömegpusztító fegyverekre helyeződött a hangsúly, így a „béketábor” tagjaként mi is az ABV (atom-, biológiai, vegyi) fegyverek bevetésével számoltunk. A Varsói Szerződés tagállamaiban is próbálták modellezni, hogy hol és milyen károkat kellene mérsékelni.

A Magyar Néphadseregben is létrehoztak önálló vegyvédelmi alakulatokat, továbbá szinte minden alakulatban voltak alegységek, amelyek­nek a vegyi és biológiai csapások utáni kárenyhítés lett volna a feladatuk: mintavétel, a biológiai fegyver mibenlétének azonosítása, a szennyezett területek izolálása, mentesítés.

A hetvenes években még a Munkásőrségen belül is létrehoztak vegyvédelmi alakulatokat, amelyek háború esetén a hadsereggel együtt tevékenykedtek volna.

A biológiai fegyverek célja, hogy járványokat generáljanak az ellenség soraiban, illetve hátországában. Mindkét oldalon kifejlesztettek olyan bevethető vírusokat, amelyek könnyen elterjeszthetők az ellenséges területen, gyorsan mutálódnak, ezért nehéz ellenük védekezni. A dokumentumok tanúsága szerint a biológiai fegyverek hordozói ejtőernyős tartályokban ledobott fertőzéshordozó rágcsálók, rovarok lettek volna. A célpont az ellenséges hadseregeken túl közvetlenül a civil lakosság vagy közvetetten a haszonállat-tenyésztés lett volna, sőt számolni kellett az ivóvízhálózatok biológiai fegyverekkel megmérgezésével is.

A hidegháborús időkben rendszeresek voltak az ABV-hadviseléssel kapcsolatos gyakorlatok is. A Munkásőr című lap 1969/1. számában így számol be a negyedik Hajdú-Bihar megyei polgári védelmi gyakorlatról, amelynek során több tízezer civil részvételével imitáltak különböző háborús eseményeket: „Az 5478 lakosú Józsa községet biológiai támadás érte. Alsójózsán az első és legfontosabb feladat a karantén létesítése. A rendőrség, a karhatalom és a Munkásőrség erői biztosítják a karantén határait. A fő- és mellékutakat lezárják, a község határában egymástól látótávolságban láncban helyezkednek el. Az Alsójózsára vezető úton oltóállomást állítanak fel, az erők bevonulása csak ott történhet, de mielőtt valaki a község területére lép, meg kell kapnia a védőoltást.”