Háromféle funkció, de csak két jel? Manapság a digitális írásbeliség előretörésével úgy tűnik, a gondolatjel közbevetést, párbeszédet kifejező funkcióban még viszonylag következetesen használatos, de a nagykötőjel szerepkörei kezdenek feledésbe merülni. Sőt a hármas rendszer egyre inkább egyfokozatúvá válik: sokan mind gondolatjelként, mind nagykötőjelként kiskötőjelet alkalmaznak különféle (akár a nyilvánosságnak szánt) írásaikban.
Pedig a nagykötőjel megkülönböztetése információt hordozó, „értelemtükröztető”, értékes íráshagyomány: mutatja, hogy a Kiss–Pusztai-tankönyv két szerző műve, és nem egy (összetett vezetéknevű) személyről van szó (bár sokan ezt hitték…). Kifejezi két tulajdonnév kapcsolatát „közti” viszonyban: Ferencváros–Újpest-meccs, Budapest–Belgrád vasútvonal. Használjuk népek, nyelvek kapcsolatának leírásakor: magyar–német szak, finn–orosz határ. (Állandósult kapcsolat esetén viszont kiskötőjelet alkalmazunk: görög-római kultúra.) „Valamettől valameddig” viszony érzékeltetésére, különösen oldalszámok, évszámok esetén pontosítást tesz lehetővé, mint: 45–59. oldal, azaz a 45. oldaltól az 59. oldalig, és nem valahol a 45-59. oldal körül; 1945–1948, tehát 1945 és 1948 között; és ezek analógiájára: Ménesi út 11–13.
(A borítókép illusztráció. Fotó: Pexels)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!