A vérbe fojtott 1956-os forradalom után döntött úgy a szovjet ellenőrzés alatt álló, Kádár János vezette kommunista hatalom, hogy megalakítják a párthadsereget. Szégyenletes módon néhány hónappal a levert szabadságharc után, 1957 áprilisában húszezer ember lépett be a kommunista magánhadseregbe, amely ijesztő felvonulást tartott Budapesten. Mindenhol ott volt, a munkahelyeken, a mindennapi életben, és talán az sem véletlen, hogy a nyolcvanas években úgy döntöttek, a Gellért-hegyen építik fel a Munkásőrség Országos Parancsnokságának épületét, amely így vészjóslóan tekinthetett le a fővárosra.
Azzal sem törődtek, hogy sebet ejtenek a hegyen, sőt az sem zavarta őket, hogy az épület alapozásához bányaipari segítség kellett, hiszen a sziklás talajjal meggyűlt a bajuk. 1984-ben a Munkásőr című lap hosszabb interjút készített a kivitelezésért felelős emberrel. Az újságíró a kor szellemének megfelelően a következővel kezdte a beszélgetést: „Ha van elégedett ember a Munkásőrség Országos Parancsnokságán, Ön nyilván az, Nagy elvtárs.” Nagy elvtárs aztán a cikkben örömmel újságolta, hogy az Általános Épülettervező Vállalatra esett a választásuk a tervezésnél. Azt viszont elfelejtette megemlíteni, hogy másfél éves huzavona után határoztak így, mert egy korábbi tervezőcsapat nem jutott egyről a kettőre. Az építkezést tehát elkezdték, az arra lakók megrökönyödésére, hiszen a sziklás talaj miatt hatalmas robbanások rázták meg a környéket, csak így tudtak helyet csinálni a monumentális épületnek. De Nagy elvtárs boldog volt, s mindezt az újságíró is megerősítette a cikkben olvasható megjegyzésével: „Elégedett, boldog embernek látszik, Nagy elvtárs.” A válasz sem volt hétköznapi: „Erre születni kell, ez adomány.”
A következő évben aztán jött a szocialista rutin, az elkészült épület kapcsán halomban álltak a kitüntetések, melyeket a szocialista párt és a Munkásőrség vezetői nyújtottak át. Az építkezéssel kapcsolatban nyolcvankilencen parancsnoki jutalomban részesültek. Ekkor még nem is sejtették, hogy ez a 89-es szám nem hoz szerencsét nekik. Négy évvel később, 1989-ben ugyanis a Munkásőrséget megszüntették. A Gellért-hegyen azonban azóta is ott áll a fegyveres testület rossz emlékeket ébresztő épülete. Talán már nem sokáig, ugyanis a gazdája, a Mathias Corvinus Collegium egy új, a magyar tehetséggondozást és közösségépítést szolgáló tanulmányi központot álmodik a helyére.
