Tosu tanár úr

Százharmincöt éve, 1886. március 20-án született Pais Dezső nyelvész, nyelvemlékeink értelmezője.

2021. 03. 24. 11:30
Pais Dezső - „Tosu” tanár úr - nyelvész, nyelvemlékeink értelmezője Forrás: EPA OSZK
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk! Bizony por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban teremté először Isten a mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki a paradicsomot házul. És a paradicsomban való minden gyümölcsből, monda neki, hogy éljen, csupán egy fa gyümölcsétől tiltá el. De mondá neki, miért ne egyék. „Bizony, amely napon eszel azon gyümölcsből, halálnak halálával halsz.” Hallá holtát az ő teremtő Istenétől, de feledé. Engede az ördög intésének, és evék azon tiltott gyümölcsből. És azon gyümölcsben halált evék. És azon gyümölcsnek oly keserü vala a vize, hogy a torkát megszakasztja vala. Nem csupán magának, de az ő egész fajának halált evék. Haraguvék Isten, és veté őt e munkás világba, és lőn Ádám a halálnak és pokolnak fészke – és az ő egész nemének kárára kihatóan. Kik azok? Mi vagyunk. Ahogy ti is látjátok szemetekkel. Bizony egy ember sem kerülheti el e vermet. Bizony mind ahhoz járók vagyunk. Kérjük Urunk Isten kegyelmét e lélekért, hogy irgalmazzon őneki, és kegyelmezzen és bocsássa meg az ő minden bűnét. És kérjük Szent Asszony Máriát és Boldog Mihály arkangyalt és az angyalokat mind, hogy imádkozzanak érette. És kérjük Szent Péter urat, kinek adatott hatalom oldásra és kötésre, hogy oldja fel az ő minden bűnét. És kérjük mind a szenteket, hogy legyenek neki segedelmére Urunk színe előtt, hogy Isten az ő imádságuk miatt bocsássa meg az ő bűnét – és szabadítsa meg az ördög üldözésétől és a pokol kínzásától, és vezesse őt a paradicsom nyugalmába, és adjon neki a mennyei országba utat és minden jóban részt. És kiáltsátok Urunkhoz háromszor: Kürie eleiszon!

Szerelmes barátim! Imádkozzunk e szegény ember lelkéért, kit az Úr e napon e hamis világ tömlöcéből kimente, kinek e napon a testét temetjük, hogy az Úr őt kegyelmével Ábrahám, Izsák, Jákob kebelébe helyezze, hogy az ítéletnap eljövén az ő minden szentjei és felemelkedettei (választottai) közé jobb felől való odaiktatás végett felélessze őt! És tibenneteket is! Clamate ter: Kürie eleiszon.”

(Halotti beszéd, Pray-kódex, 1200 körül – Pais Dezső olvasata)

*

Ha – ritkán – aláírt valamit nehezen olvasható, hieroglifikus betűivel, csak nevét írta alá; s legjobban szerette, ha barátai, tanítványai „Tosu”-nak vagy „Tosu tanár úr”-nak szólították. Ezt a nevet tanítványaitól kapta. Akkor, amikor – lassan már a hajdankorban – a honfoglaló ősök hét vezérének nevét elemezte, magyarázta. Tas vezér nevét tudniillik akkor, amikor a honalapítás lejátszódott, Tosunak ejtették. Hallgatói úgy érezték: ezt a nevet egyenesen az ő számára találták ki. Így hívták tehát; kezdetben csak kisebb körben, később általában. Lassanként egyéniségének, sőt életművének jellemzője lett a név.

Pais Dezső – „Tosu” tanár úr – nyelvész, nyelvemlékeink értelmezője
Fotó: EPA OSZK

Varázslatos egyéniség volt; azoknak a vezéreknek és táltossámánoknak utóda, akikről a magyar őstörténet és ősvallás nyomait kutatva annyiszor írt. Nem a szó romantikus, kürtök harsogásával, lármadobok hangjával, mágusmutatványok görögtüzével átszőtt értelmében, hanem az eredetiben, a valóságosban. Félelmetes emlékezetében félelmetes tudást őrzött úgy, hogy állandó készenlétben tartotta, ha kellett, azonnal hadrendbe sorakoztatta elemeit. Nemegyszer úgy látszott, eltéved a múlt és jelen roppant nyelv-rengetegében; de a legváratlanabb helyeken üde forrásokra, ismeretlen békés tisztásokra, ritka növényekre bukkant; s ezekkel úgy társalgott, oly rokoni bennfentességgel, oly parancsoló fölénnyel s oly szerény természetességgel, ahogyan csak igazi vezérek és varázslók tudnak. Emellett oly szenvedéllyel és iróniával, ahogy azok beszélnek, akik ismerik tudásuk határait, de soha nem hagyják abba e határok ostromát.

Nemzedékeket nevelt fel. Nemegyszer olyan lázadókat is, akik lobogó ifjúságuk idején unalmasnak, pedánsnak találták tárgytiszteletét és pontos módszerességét, amelyekkel mérhetetlen adattömegeket halmozott föl néha csak egyetlen feltevés bizonyítására. De aztán rájöttek: csak ezeknek az erényeknek birtokában lehet megfejteni a nyelvben megőrzött valóság titkait.

[…] Két fényképét szokta különös örömmel megmutatni. Az egyik akkor készült, amikor Kodály Zoltánnal tőrbe csaltuk, s kivittük kertünkbe. Erre azért volt büszke, mert egy frissen nyílt rózsa szagolgatása közben ábrázolja: íme, szereti ő a természetet is! A másikat egy fotóművész készítette róla mint ismeretlen öregúrról, amikor forró nyári verőfényben is felöltőt s kalapot viselve aktatáskáját kesztyűbe bújtatott, hosszú ujjaival magához szorítva várakozott a buszra. „Magány”: ezt a címet kapta a kép, amelyet egyik barátja fedezett fel a fotóművész kiállításán. Lehet, hogy lassú elmagányosodásának jelképét őrizte s mutogatta, mikor ezt a képet vette elő. Pedig voltaképpen sohasem volt magányos; ha más nem: bőséges társaságot nyújtott neki a tudományos kutatás. Nekünk egy ideig még valami megőrizte hangját. Hadd mondjam el ezt is, mert szorosan hozzátartozik egyéniségéhez. „Pici” névre hallgató törpepapagájunkkal igen jó barátságban volt; tudósként is. Szerette volna hangképző titkát megfejteni; bár sikertelenül; de fejlődését élénk figyelemmel kísérte, haladásáról szívesen beszámolt barátainak. Pici néha-néha, Tosu tanár úr halála után is vállamra szállt, és a tanár úr hangján ezt mondta: „Tosu madár vagyok! Igen-igen! Nagyon szeretlek!”

(Keresztury Dezső: Tosu tanár úr, Magyar Nyelv, 1987. Az idézet forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)

Százharmincöt éve, 1886. március 20-án született Pais Dezső nyelvész, nyelvemlékeink értelmezője

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.