Visszatérés a „börtönből”

A múlt héten Brazíliában megsemmisítették a volt baloldali elnök, Luiz Inácio Lula da Silva ítéletét, és visszaállították polgári és politikai jogait. Lula ezentúl indulhat a közjogi tisztségekért, akár a jövőre esedékes elnökválasztásokon is. Így kialakulhat a baloldal történelmi vezetőjének és a legutóbbi­ választásokon a brazil jobboldalt sikerre vivő politikusnak, Bolsonarónak a csatája.

SAO BERNARDO DO CAMPO, BRAZIL - MARCH 10: Luiz Inacio Lula da Silva, Brazil's former president, disinfects his microphone during a press conference after convictions against him were annulled at the Sindicato dos Metalurgicos do ABC on March 10, 2021 in Sao Bernardo do Campo, Brazil. Minister Edson Fachin, of the Federal Supreme Court, annulled on Monday the criminal convictions against former leftist President Luiz Inacio Lula da Silva on the grounds that the city of Curitiba court did not have the authority to try him for corruption charges and he must be retried in federal courts in the capital, Brasilia. The decision means Lula regains his political rights and would be eligible to run for office in 2022. (Photo by Alexandre Schneider/Getty Images) Fotó: Alexandre Schneider Forrás: Getty Images

Egy felülvizsgálati ügy keretében a brazíliai legfelsőbb bíróság egyik bírája március 8-án hivatalosan kimondta, hogy a déli Paraná állam nem volt jogosult Lulát perbe fogni. A mostani megsemmisítő végzés azt jelenti, hogy csak a szövetségi bíróság, amely a fővárosban, Brasíliában található, jogosult még a volt elnök ellen is bírósági tárgyalást kezdeményezni. Így meg nem történtnek kell tekinteni a volt államfőt sújtó büntetést. Ezentúl a baloldali ikon szabadon élhet polgári jogával, azaz gyakorolhatja választói jogát, és megválasztható politikai tisztségekre. Ez valóságos fordulatnak számít Brazíliában. A 75 éves Lula, aki 2003 és 2010 között volt államfő, visszatérhet a politikai élet színpadára, és jelöltheti magát a 2022 októberében tartandó elnökválasztásokra is. Ehhez rendelkezik a kellő érzelmi töltettel: forr benne a bosszúvágy politikai ellenfelével, a jelenlegi elnökkel, Jair Bolsonaróval szemben.

De elég-e, ha csupán a bosszúvágy hajtja a politikust? Az érzelmek gyakran rossz tanácsadók. Hideg fej kell az ellenfél legyőzéséhez, az adott helyzetet alaposan mérlegelni kell, nem pedig vagdalkozás vezethet a végső tus beviteléhez. Az újságok felmérése szerint a jelenlegi lelkesült állapotban a voksolók ötven százaléka Lulára szavazna, míg Bolsonaro 38 százalékot kapna, ha ma lennének a választások. De nem a mai napon lesznek, hanem másfél év múlva. A politológusok arra hívják fel a figyelmet, hogy ilyen erős ellenfél megjelenése akár még Bolsonaro malmára is hajthatja a vizet. A jobboldalon is érzik, hogy a következő elnökválasztás rendkívüli fontosságú lesz, aki nem akarja a baloldal uralmának visszatértét, azt meg kell győzni arról, hogy ezt csak Bolsonaro akadályozhatja meg.

Lula két elnöki mandátuma valóságos aranykort jelentett, különösen a jelenlegi helyzethez képest. A 210 milliós Brazíliában a 2000-es évek elején tíz- és tízmilliónyian kerültek ki a nyomorból, és újabb tízmilliók megszilárdították a helyüket a középosztályban. A gazdasági fellendülés repítette az országot, olyan álmokat szőttek más fejlődő államokkal együtt, hogy egyszer majd ők lesznek a kihívói az Egyesült Államoknak. Nyilván aki jövőre Lulára szavaz, azok közül jó páran nosztalgiával tekintenek vissza ezekre az évekre. De a gazdasági és politikai helyzet gyökeresen megváltozott.

Luiz Inácio Lula da Silva fertőtleníti mikrofonját egy sajtókonferencián. Életet kell lehelnie a baloldalba
Fotó: Getty Images

Akkoriban hidak, vasútvonalak, autópályák, repülőterek, egész városrészek épültek. A nagy gazdasági vállalkozások természetesnek találták, hogy a közbeszerzések piacát felosztották egymás közt, a bevétel egy részét az őket helyzetbe hozó politikusoknak – pártállásra tekintet nélkül – juttatták. A brazil politikai osztály, amely addig sem arról volt híres, hogy elkeseredetten harcol a korrupció ellen, most is kivette a részét a hatalmas pénzből. Ám ez sem tart örökké, úgy tíz év múlva jött egy lebukási hullám, amely ezrével sodorta el a gazdasági és politikai élet addigi jelentős képviselőit. Több volt elnök is bajba került, köztük Lula is. Őt pompás üdülővel kárpótolta tevékenységéért egy vállalat az ország déli tengerpartján. Az üdülő méreteiről elég annyi: eleinte azzal próbáltak védekezni, hogy a Munkáspárt üdülőháza. Lula kilenc évet kapott, ebből 19 hónapot le is ült, no de milyen körülmények közt? Különböző feltételei voltak: ő börtönbe nem vonul, hanem a Curitiba városában lévő rendőrőrs legfelső emeletét minősítették át fogvatartó hellyé. A „cellaajtót” nem zárták, úgysem fog megszökni innen – érveltek a „fegyőrök”. 2019 novemberében feltételesen szabadult, a korlátozó rendelkezések továbbra is érvényben voltak ellene.

Az elmúlt évek során minden pártot érintett a letartóztatási hullám, de különösen Lula tömörülése, a Munkáspárt sínylette meg a korrupciós vádakat. A tavaly év végén tartott önkormányzati választásokon a párt csupán árnyéka volt önmagának. Ha Lula elnöki ambíciókat táplál – eddig még nem jelentette be ezt a szándékát –, akkor gatyába kell ráznia saját tömörülését, és fel kell támasztani az egész baloldalt, mert egy elnökválasztási küzdelemben csak így tud kellő támogatást szerezni. A brazil belpolitikai szakértők szerint Lulának vissza kellene venni az egójából, és az egész baloldal nevében fellépni, az sem ártana, ha ezt az együttműködést egy paktummal pecsételnék meg. Bolsonaro terve arra irányul, hogy ezt ne tegye lehetővé, és kívülről szítsa a meglévő ellentéteket a baloldali pártok közt. De vajon képes lesz arra Lula, a szakszervezeti vezetőből lett politikus, aki már elnöksége alatt önkényes döntéseivel, autokrata irányítási módszereivel keltett ellenérzést, hogy a brazil demokrácia megmentőjének képében tündököljön?

Jair Bolsonaro számtalan támadási felületet ad leendő kihívójának. Az első a küzdelem a pandémia ellen. A járvány áldozatainak száma Brazíliában napokon belül eléri a háromszázezret.

A múlt héten voltak olyan napok, amikor az országban meghaladták a kétezer főt a koronavírus áldozatai, hetes átlagban tízezer brazil hal meg a vírus következtében. A kórházak alig bírják a nyomást, a lakosságnak csak öt százalékát oltották be. Az Egészségügyi Világszervezet sikertelennek nevezte a járvány ellen tett brazil lépéseket, ráadásul megjelent a brazil mutáns, amely minden korábbinál fertőzőbb. Az elnök nem akar általános szövetségi korlátozó intézkedéseket elrendelni, mert szerinte a gazdaságnak működnie kell, és amúgy is az csak depresszióhoz vezet. A kezdetekben nagyvonalúan kezelte a vírust, nem tulajdonított neki jelentőséget, majd ő is megbetegedett. Aztán sírással küzdve azt nyilatkozta, hogy nem tud mit tenni a terjedés ellen. Meghatóak az elnöki könnyek, de azért próbálkozni talán illene. Viszonylag kevés szó esik arról, hogy Donald Trumpnak, az Egyesült Államok volt elnökének a vereségében – aki maga is hasonlóan viszonyult a vírushoz, mint barátja, Bolsonaro, aztán már ő is komolyan vette – mekkora szerepet játszott ez a kezdeti bizonytalanság. Félő, hogy ez sem volt elhanyagolható.

Ott a brazil gazdasági válság. Már jóval a koronavírus-járvány előtt akadozott a gépezet, amire még rátett a pandémia. Százezreket bocsátottak el, a munkanélküliség magasan szárnyal, tavaly év végén megközelítette a 15 százalékot. Vannak, akiknek hosszú évek óta nincs állásuk, a nincstelenek hadát erősítik, ők nagy valószínűséggel a baloldalra szavaznak. Az ő szemükben Lula a remény. Megjelent a korrupció is a hatalom berkein belül, így a jobboldal azzal sem tud védekezni, hogy a baloldal képviselői a pénzéhesek, mivel soraikban is találhatók megvesztegethetők. Ráadásul az eddig tisztának tartott elnök környezetében, a családtagok közül többen is besározódtak.

A tavaly év végi önkormányzati választásokon szinte minden jelölt elbukott, aki Bolsonaro jelvénye alatt indult, ezt akár előrejelzésnek is felfoghatjuk. De így jártak a Munkáspárt nagy öregjei is. A mérsékelt jobbközép viszont a nagyvárosokban sikert sikerre halmozott. A társadalom tényleg megérett a váltásra, ugyanis az elmúlt évtizedekben kipróbálta mindkét szélsőséget, nem maradt más hátra, mint a középút. Lehet, hogy a sajtó által felfújt titánok harca helyett megfelel a brazil népnek valami középen álló, de békés építést hozó jelölt is.