A magyar szürke megmentője

A hungarikumok közt ott találjuk Bodó Imre professzor hortobágyi állattenyésztő munkásságát.

Bodó Imre otthonra talált a Hortobágyon. 2007-ben egy bikavásáron a 189-es lajstromszámú példányról beszél a publikumnak Forrás: Családi archívum

A hungarikumok közt ott találjuk Bodó Imre professzor hortobágyi állattenyésztő munkásságát. Hogy miért? A válaszhoz közelebb juthatunk kutatási területe ismeretében, amely a genetikai sokféleség megőrzésére irányult. Bodó mentette meg a magyar szürke marhát az ­„átkeresztezéstől”, vagyis a szovjet kosztromai fajtával tervezett „feljavítástól”. A kilencven felé járó professzor életútját megismerhetjük az „Egy borjúfark sem hibázott…” című portréfilmből, amely megtekinthető az Állatorvos­tudományi Egyetem – filmfakt.univet.hu – oldalán.

Maróti-Agóts Ákos rendező és Novák Tamás producer filmjének ikerpárját, a Jelenits Istvánról szóló Lélek és betű című portréfilmet szintén ezen a helyen szemléztük két évvel ezelőtt. Ami a szereplőket összeköti, az a barátság: Bodó Imre osztálytársa volt a Piarista Gimnáziumban Jelenits Istvánnak. A szerzetes paptanár a mostani filmben is megszólal, így összegzi nemzedéke tapasztalatát: „Láttuk, hogy körülöttünk minden összeomlik, a hidak a Dunába lógnak, ebből valahogy ki kellett kászálódni, ezek közt kellett az életünket megalkotni. Szüleink életének a tanulságai nem mindig elegendők ahhoz, hogy az életünk útjait megleljük.”

Bodó Imre otthonra talált a Hortobágyon. 2007-ben egy bikavásáron a 189-es lajstromszámú példányról beszél a publikumnak
Fotó: Családi archívum

Lássuk hát először a szülők életének tanulságait! Idősebb Bodó Imre Erdélyből indult – Kászon község vállalta a taníttatását –, Trianon már Budapesten érte, ludovikásként jelentkezett a Székely Hadosztálynál, harcolt az Erdélybe betörő román csapatok ellen, emiatt internálták, de ő visszaszökött a határon, befejezte a tiszti iskolát, és lovaglótanár lett. Hecker Walter egyetemi magántanár, hippológus feleleveníti: idősebb Bodó Imre egyike volt annak a négy fiatal lovasnak, akik az olasz ugróstílust behozták Magyarországra. Máig egyetlen olimpiai érmes lovunk, Sellő kiképzését is Bodó százados kezdte el, aztán öttusázókkal dolgozott – ekkor már a fia is ott volt a közelében, aki mindent látott, megjegyzett.

Ilyen kezdés után nem meglepő, hogy a kőszegi katonaiskolába íratták be a szülei, s bár a rákövetkező évben – 1945-ben – az intézményt megszüntették, a katonás magatartás egy életen át elkísérte Bodót. Amikor pár éve találkozót szerveztek az egykori katonaiskolásoknak Budán, az idős professzornak elég volt a vele egykorú, egyenes tartású utasok nyomába szegődnie, hogy odataláljon a rendezvényre. A tartás megmarad. Egyéniségét jellemzi a következő eset: a hatvanas évek elején meghívást kapott a Hortobágyi Állami Gazdaságba, már indulóban volt, amikor jött a pontosítás, hogy kicsit kevesebb lesz a fizetése, és az ígért vezető beosztást sem fogja tudni betölteni. „De gyere, gyere, ha már be is pakoltál, ez mind nem lényeg – jött a biztatás –,

ja, és a lakás, amit a gazdaság központjában ígértem, azt sem kaphatod meg, de a kungyörgyi méncsikó-nevelő telepen azért ellakhatsz.” Mi volt erre Bodó Imre válasza? „Ha már ennyire benne vagyunk, akkor nincs mese, megyek!”

Ez az a korszak, amikor vádként hangzik el, hogy az alföldi magyar marhát „soviniszta szempontokból” mint önálló magyar fajtát akarják tenyészteni. Bodó Imre is megkapja az utasítást, hogy keresztezze a magyar szürkét a szovjet kosztromai fajtával, mire elkülönít nyolc-tíz szopós borjat – ezek lesznek később a fajtatiszta tenyésztés biztosítékai. A professzor otthonra talál, több mint tíz évet marad a Hortobágyon. Feleségével, Újhelyi Erzsébettel itt születik meg öt gyerekük, majd a Boráros téren még kettő. Csak azért költöznek Budapestre, hogy gyermekeiket megfelelő iskolákba járathassák. A végső lökést az adta – meséli ifjabb Bodó Imre belgyógyász, hematológus –, hogy a tanyasi iskolában azt tanulta: az ősmagyarok egymás között elcserélték a feleségeiket. Elcserélték? – néztek otthon a szülők elkerekedett szemmel, megdöbbenésükön felbuzdulva a kisfiú felszólalt a következő órán: tanító bácsi, kérem, nem ez volt a könyvben, hanem, hogy az ősmagyarok egymás között elcserélték a feleslegeiket.

A pesti állatorvosi egyetemen több ízben is az év oktatójának választották Bodó Imrét. Kezdeményezésére áll Csatlós bika az egyetem bejáratánál – a szürke marha szobra mára a campus jelképe. A professzor lánya, Bodó Anna a film végén felelevenít egy családi találkozót, amelyen édesapja a hittel és szeretettel teli élet összegzéseként Arany Jánostól A vén gulyást idézte: „Beszámoltam minden ősszel, / Kárban soha nem maradtam. / Egy borjúfark sem hibázott, / Ennyit sem tud rám a gazda.”

(„Egy borjúfark sem hibázott…” – Portréfilm prof. Bodó Imre állattenyésztőről. Rendező: Maróti-Agóts Ákos, fényképezte: Csurgay Kristóf. ÁTE FilmFakt, Siriat, 50 perc. Bemutató: 2021. április 5.)