A szikla

Fülöp edinburgh-i herceg halálával lezárulni látszik egy korszak a brit és az európai történelemben is. A néhány hónap híján száz évet élt herceg látott háborút, megélt hihetetlen gazdagságot, hetven évig állt szerelme mellett, miközben folyamatosan kereste helyét királyi hitvesként. Fanyar humorával pedig mindebből és mindenből viccet csinált.

Fülöp herceg feldíszített kenuban a polinéziai Tuvalun, 1982. Szemtanúja volt a gyarmatbirodalom elsüllyedésének Fotó: Tim Graham Forrás: Getty Images

Ma helyezik örök nyugalomra Windsorban a német és orosz felmenőkkel, Dánia és Görögország hercegeként született Fülöp edinburgh-i herceget. Szülei Viktória királynő temetésén találkoztak 1901-ben, mikor a monarchikus berendezkedés az európai kultúra alapjának számított. Az első világháború ugyan számos királyságot elsöpört, de Fülöp még úgy látta meg a napvilágot Korfun, szülei villájának ebédlőasztalán 1921. június 10-én, hogy apja a görög király fiatalabb testvére volt. A görög junta azonban hamarosan halálra ítélte apját, András herceget, és csak azért nem végezték ki, mert a család Franciaországba települt, ahol rokonok segítségével élt. Fülöp nővérei Németországba mentek férjhez, apja elhagyta a családot, és játékszenvedélyének élve szeretőjével Monacóban telepedett le. Anyja, Battenbergi Alíz hercegnő süketen született, és a mai napig nem tisztázott, hogy valóban megbomlott-e az elméje, de bolondokházába zárták, Fülöpöt pedig nagybátyja, Lord ­Mountbatten vette szárnyai alá. Így került magániskolába Skóciában, amely egész életére meghatározta viselkedését. A rigorózus, sportokra és testi nevelésre koncentráló iskola, a Gordonstoun megtanította a hercegnek, hogy a fizikai és mentális kitűnőség a stresszfaktor növelésével érhető el. 1958-ban Ghánában úgy nyilatkozott a skót évekről, hogy „a szabadság lényege a fegyelem és az önkontroll”. Néhány évvel később pedig hozzátette: „Nem szabad az emberi lelket megfullasztani a könnyű életmóddal.”

Ennek megfelelően választotta a katonai pályát, és bár a többi kadétnál később került a Királyi Tengerészeti Főiskolára, a legjobb diákok között végzett. Itt találkozott a fiatal Erzsébet hercegnővel is. A 18 éves herceg és a 13 éves jövendő királynő öt évvel korábban már találkozott egy családi esküvőn, de az akadémiai látogatáson kezdtek el komolyabban megismerkedni. Fülöp körtúrát tartott a hercegnőnek, aki pillanatok alatt a jóképű, valódi szőke herceg lábai előtt hevert. A háború alatt végig leveleztek. Fülöp 1940-ben már hivatásos katonaként dolgozott, ám mivel egy semleges külföldi ország hercege volt, csak azután küldték csatába, hogy Olaszország megtámadta Görögországot. Eljegyzésüket 1947-ben jelentették be. A brit királyi család először nem nézte jó szemmel, hogy Erzsébet egy külföldi, nincstelen hercegért rajong, akinek „egyetlen jó tulajdonsága, hogy jól mutat az egyenruhában”, ám mivel Fülöp hajlandó volt lemondani születési címeiről, elnyerhette a hercegnő kezét.

A herceg életének legboldogabb időszaka következett, amikor az esküvő után Máltára helyezték, tisztként a tengerészetnél szolgált, és családja is bővült, megszületett Károly és Anna. A hercegi pár épp Kenyában volt hivatalos úton, amikor VI. György 56 évesen rákban elhunyt. Először a herceg tudta meg a hírt, és személyi titkára később elmesélte, hogy bár Fülöp pragmatista lévén sohasem sajnálkozott életének alakulásán, akkor egyszer úgy nézett ki, mint akire „mázsás kő zuhant”. A hercegnőjéből királynő lett.

Élete egyik napról a másikra megváltozott, le kellett mondania ígéretes tengerészkarrierjéről, és hivatalos megjelenésein mindig három lépéssel felesége mögött haladva királyi hitvesként kellett támogatnia II. Erzsébetet. Évekkel ezelőtt elmesélte, hogy amikor megkérdezte, hogy mi lenne egy királyi férj feladata, a válasz csak zavart csend volt. „Alkotmányosan nem létezem” – kommentálta a helyzetet 2009-ben, amikor a leghosszabb idő óta trónon lévő királyi hitvessé lépett elő, megelőzve a XVIII. századi Sarolta királynét.

Fülöp herceg feldíszített kenuban a polinéziai Tuvalun, 1982. Szemtanúja volt a gyarmatbirodalom elsüllyedésének
Fotó: Getty Images

Edinburgh-i hercegként töltött éveinek túlnyomó részét útkereséssel töltötte. Több száz jótékonysági szervezet élére állt, különösen szívén viselte a fiatalok és az oktatás ügyét, támogatta Nagy-Britannia gazdaságát, átvette a Sandringham­ birtok irányítását, környezetvédelmi programokat indított jóval azelőtt, hogy a zöldkérdés divatossá vált volna, kertet tervezett Windsorban, modern műalkotásokat gyűjtött, versenyszerűen lovaspólózott, és fogathajtóként csapatban 1980-ban világbajnok lett. Ötezer beszédet mondott, többségét külföldön, mivel hatszáznál is több hivatalos úton vett részt. Ő vezényelte le Nagy-Britannia gyarmatainak átadását. Nem II. Erzsébet utazott Ázsiába és Afrikába, hanem Fülöp herceg, aki látván az egykori gyarmatbirodalom összeomlását még fontosabbnak tartotta, hogy családja biztonságot és szilárd értékeket sugalljon.

Királyi hírek szerint ő volt az egyetlen, aki ellentmondott Erzsébetnek, és bár hivatalosan mindig rangjának megfelelően utalt feleségére, otthon Lilibethnek szólítva, valóban ő volt a család feje. Ezért is volt különösen fájó, amikor ­Diana hercegné balesete után Mohamed Al-Fayed azzal vádolta meg, hogy ő a felelős a hercegné és Dodi Al-Fayed haláláért. A vizsgálat nem talált az állításra semmilyen bizonyítékot, a család pedig az évek során végig szeretettel tekintett Fülöpre, a királyné legfőbb támaszának, „sziklájának” nevezve őt.

Ahogy a herceg fényes szőke haja őszbe fordult, a brit közvélemény egyre inkább száraz, sőt néha kifejezetten bántó mondatokat odavető, szeszélyes, hirtelen haragú emberként tekintett rá, idős korára viszont joviális, szemlélődő filozófussá változott, akinek megjegyzésein egy ország nevetett. A hercegnek különleges tehetsége volt ahhoz, hogy zavarba ejtő, legkevésbé sem politikailag korrekt megállapításokat tegyen. Szerinte „a brit nők nem tudnak főzni”, és érthetetlen, hogy recesszió idején miért panaszkodnak a munkanélküliek, ahelyett, hogy a máskor oly nagyon vágyott szabadidőt élveznék.

Nyersességét és tapintatlanságát ugyanakkor a speciális brit humor példájaként értékelték sokan. Fülöp herceg unokatestvére, Mountbatten grófnő szerint az emberek valójában élvezték, hogy a herceg nem fél kimondani azt, amit a britek magukban gondolnak.

Nem véletlen, hogy halála után nemcsak a világ vezetői, de a hétköznapi britek is fájdalmukról és hiányérzetükről nyilatkoztak.

A hivatalos részvétnyilvánító honlapon gyűlnek a megemlékezések. Boris Johnson brit miniszterelnök szerint a herceg segített megfelelő irányba terelni a királyi családot és a királyság intézményét. Scott Morrison ausztrál miniszterelnök pedig egy soha vissza nem térő generáció tagjának elvesztését látja a herceg halálában.