Biblia a dohányzóasztalon

Amíg a protestáns lelkészeknek komoly fejtörést okoz, hogyan rövidítsenek­ az online istentiszteleten, addig a római katolikusoknak kevesebb lehetőségük van arra, hogy a tartalmat a médiumhoz igazítsák. Milyen új gyakorlatok keletkeznek a mindennapi vallásosságban?

Print

Hiányoztok! Egyszerűen nem jó így, sokkal jobb lenne, ha itt lehetnétek. Nem erről akarok most beszélni, de enélkül el sem bírom kezdeni… – ilyen kifakadással is ritkán indul a vasárnapi beszéd. Ám a helyzet rendhagyó: üresek a templomok. Papok, lelkészek „streamelik” a húsvéti üzenetet az interneten: Ő él! Az úrasztali ünnepi terítő azonban mit sem tud a korlátozásokról, aranyhímzése hirdeti az Igét: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan.” (Mt 11,28a) Az asztalon kenyér és bor. A templomajtón felirat: minden közvetlen érintkezéssel járó egyházi alkalmat ajánlott szüneteltetni.

A koronavírus elemi szükségleteinktől foszt meg bennünket – közösségeinktől. Természetes emberi kapcsolatainktól. Átírja automatizmusainkat. Rákényszerít arra, hogy átgondoljuk az élet különféle területein betöltött szerepköreinket. Lenyúl egészen az alapokig, többek között a vallásgyakorlatra is hatással van. Hogyan változik a hitélet járvány idején? A kérdés megválaszolására Ilyefalvi Emese, az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa vizsgálatot indított néprajzos tanítványaival rögtön a pandémia kezdetén. Online kérdőívüket több mint 1400, gyülekezethez vagy plébániai közösséghez kötődő keresztény hívő töltötte ki 2020 tavaszán. Római katolikusok, reformátusok, evangélikusok, neoprotestánsok és ortodoxok is. A gyülekezeti és közösségi tagokon túl közel 250 lelkipásztor, presbiter, elöljáró is részt vett a kutatásban, 2021 januárjától pedig interjúk készülnek, amelyekre közösségi mélyfúrásként tekint Ilyefalvi Emese.

– Az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport alapvetően XVIII–XX. század közötti anyagot vizsgál, ennek ellenére adódott, hogy tavaly azonnal reflektáljunk a váratlanul kialakult helyzetre. Úgy tapasztaltuk ugyanis, hogy a közösségi média használata, az online közvetítés lehetősége megosztó volt a lelkipásztorok és a gyülekezeti tagok körében – mondja a néprajzkutató. – Történeti perspektívában látható, hogy az egyházak többnyire gyorsan reagálnak az új médiumokra, még akkor is, ha elsőre bizalmatlanul fogadják a nyilvánosság korábban ki nem próbált lehetőségeit.

A XX. század elején például számos egyházi személy kétségbe vonta azt, hogy az újság – mint médium – alkalmas lenne Isten igéjének a közvetítésére. Ma már természetes a gyülekezeti újság vagy a közösségi hírlevél használata, akár az elektronikus hírlevélé is. A koronavírus okozta korlátozások következtében szinte azonnal sikerült átállni online platformra, még ha korábban nem is volt Facebook-oldala, YouTube-csatornája egy-egy gyülekezetnek vagy plébániai közösségnek.

Az interjúk során a protestáns lelkipásztorok közül többen amellett érveltek, hogy szükséges az új formához igazítani a tartalmat, hasznosnak tűnik például az online térhez alakítani a közösségi alkalmakat. Több streamelő, interneten közvetítő lelkipásztor ugyanis arra lett figyelmes, hogy a hívek egy része a prédikációt még meghallgatja, de már az éneklésről és az imáról elkattint. Megoldás a kevesebb ének? Vagy érdemesebb más platformra terelni az imádságot, amely lehetőséget ad az interakcióra? Mások az állandóság mellett tettek hitet: továbbra is a templomban megszokott liturgiát kell szolgáltatni, mert az ad biztonságot a hívők közösségének.

A vizsgálatokból azonban kitűnik, hogy az egyes korosztályokat különböző módokon lehet hatékonyan megszólítani. A koronavírus egyébként is felerősítette a különbségeket, mivel más nehézségekkel kell szembenézniük a kisgyerekes családoknak, mint az egyedülállóknak. Az élethelyzetekből fakadó eltérések a hitéletben is megmutatkoznak: a fennszóval mondott imádság, az ének másként hat üres szobában, és másként családi körben. A fiatal nemzedék eleve ahhoz van szokva, hogy a képernyő előtt „multitaskingol”, vagyis megosztja a figyelmét, többféle tevékenységet végez egyidejűleg. Arról pedig a középnemzedék női tagjai tudnának mesélni, milyen remekül lehet vasárnapi ebédet főzni a liturgia mellett, miközben ez a tevékenység nyilvánvalóan az elmélyülés ellen hat.

Míg a protestáns lelkipásztoroknak fejtörést okoz, hogyan tudnák hatékonyan megszólítani a híveket, a római katolikusok ilyen megoldással nem élhetnek. A mise kötött szerkezetét nem lazítja fel az online közvetítés, a hívek nagy százaléka éppen úgy végzi a liturgiát otthon, mintha csak a templomban ülne. Ugyanakkor szinte minden keresztény felekezet próbál új lehetőséget is biztosítani, a néprajzkutatót pedig elsősorban ez érdekli. Hogyan alakulnak át a korábbi vallásos gyakorlatok, és milyen újabb formák keletkeznek a jelenlegi válsághelyzetben? A válaszok alapján úgy tűnik, sokaknak fontos, hogy az online liturgiára előkészüljenek: pótolják vagy megteremtsék a liturgikus teret az otthonukban. Sokan írták, hogy rendet raknak, szép terítővel letakarják a dohányzóasztalt, virágcsokrot helyeznek rá, odakészítik a Bibliát, az énekeskönyvet.

Soha korábban nem tapasztalt érdeklődés kíséri a lelkipásztorokat vagy plébánosokat az Instagramon. Arra is van példa, hogy a hívek kisebb csoportja együtt imádkozik a lelkipásztorral reggel hat órakor heti rendszerességgel. Mindez csak online formában fér bele az életükbe, ezelőtt nem fordult meg a fejükben, hogy reggel hatkor összegyűljenek a templomban húsz-harminc perces imáért. Ezt az új gyakorlatot azonban szeretnék a járványhelyzet elmúltával is megtartani.

– A kutatás elsődleges célja most a dokumentálás, ezért a következő napokban újabb kérdőív kerül fel a kutatócsoport honlapjára (histfolk.elte.hu), amelyben visszamenőleg is rákérdezünk, ki hogyan élte meg az idei húsvétot, előtte a karácsonyt, a tavaly nyári lazítás időszakát és a pünkösdöt még az első hullám idején. Tavaly húsvét után pillanatképet rögzítettünk. A válaszadók közül sokan még örültek is a leállásnak, mert a lelki elmélyülés lehetőségét látták benne. Az új kérdőív azt vizsgálja, hogyan látják a vallásgyakorlók az elhúzódó pandémiás helyzetet, és persze arra is kíváncsiak vagyunk, hogyan fogunk majd erre a folyamatra évek múltán visszatekinteni.