A történet szálai 2013-ig nyúlnak vissza, amikor két, korábban a Nemzeti Nyomozó Irodánál (NNI) dolgozó főrendőr megszervezte az ország egyik jelentősebb, nemesfémekre szakosodott áfacsalási hálózatát. A hierarchikusan felépített csapat tipikus bűnszervezetként üzemelt, a feladatok el voltak osztva, a strómanok, katonák havonta körülbelül ezer eurót tehettek zsebre, miközben a vezetők milliárdos bevételen osztozhattak.
A szervezet egyik legfontosabb tagja az a H. Dávid volt, aki a csaláshoz „szállította” a nemesfémszakmában való jártasságot és a kapcsolati tőkét, hogy honnan lehet beszerezni azokat a termékeket, amelyeket meg tudnak később „áfáztatni”. H. korábbi ügyleteinek köszönhetően kiváló rendőrségi összeköttetésekkel rendelkezett, így neki köszönhetően került a csapatba még aktív állományú NNI-s tisztként R. Sándor, aki magával hozta F. László nyugalmazott rendőr alezredest is, aki egy idő után átvette az áfacsaló hálózat irányítását. E hálózat korábbi működését a következőképpen írják le forrásaink: egy romániai vállalkozás megvette az ezüstöt nettó áron olyan magyar nagykereskedőktől, akik azt olasz gyárakból rendelték, majd papíron, ugyancsak nettó áron eladták egy ismerősük lengyelországi cégének, amelyik aztán bruttó áron továbbadta a lengyel felvásárlónak. Ehhez a csoporthoz köthető az a P. Bálint is, aki egy kulcsfontosságú vallomás szerint a milliárdos biznisz lengyel vevőjével hozta össze F.-éket. A lengyel férfi azóta már szökésben van, mert a helyi maffiaellenes egység kérésére körözést adott ki ellene a bíróság.
Az „áfázást” úgy álcázták, hogy a banda egy ismerősének cége a könyvelésében a beszerzést is bruttó áron tüntette fel. Ezzel a csalással nem a teljes beszerzési érték, csak a beszerzési és az eladási összeg közötti különbözet után lett adófizetési kötelezettsége a vállalkozásnak. Mialatt folyamatosan szállították az árut Lengyelországba, megkezdték az új cégek alapítását, hiszen a gyanúba keveredettektől meg kellett szabadulniuk. Ehhez a H. Dávid ismeretségébe tartozó csecsen bűnözőt kérték meg, hogy hajtson fel ukrán állampolgárságú személyeket, akik aprópénzért elvállalták, hogy ezeket a vállalkozásokat a nevükre írassák. F. és csapata az üzletet azért nem bonyolította túl, mert elsősorban nem a magyar, hanem a lengyel költségvetésnek okoztak kárt, ami abból a szempontból fontos, hogy „áfás körökben” tényként kezelik, hogy a lengyel adóhatóság sokéves lemaradásban van a magyar NAV-hoz képest is. A másik ok az F. Lászlót ismerő informátorunk megfogalmazása szerint, hogy „a rendszer elfárad”. Ezt úgy kell érteni, hogy mivel országokon átívelő bűncselekményekről van szó, a jogsegélykérelem és egyéb procedúrák több évig késleltethetik az eredményes felderítést. A másfél évig tartó „áfázás” milliárdos nyereséget hozott a szervezet vezetőinek, akik jelenleg is szabadlábon tevékenykedhetnek.