Tapasztalatból mondom, ha az ember ráérez az időutazás ízére, képtelen megálljt parancsolni magának. Az első két virtuális túrám bebizonyította, hogy a színészek és írók köré szőtt történetek meglehetősen szélsőséges érzelmi amplitúdókat képesek megütni. Így a komikus és tragikus pillanatok után már csak egy kívánságom volt: bepillantást szerettem volna nyerni az átlagemberek mindennapjaiba is. Az időgépemmel a 2011-es évet céloztam meg. és bekukucskáltam a Helmer család nappalijába, ahol Ibsen látszólag infantilis Nórája sötét titkokat hallgat el az elveihez görcsösen ragaszkodó férje elől. Az olaszországi kastély és az orosz vidéki birtok után ez volt a harmadik helyszín, amelyet „meglátogattam”. Kis túlzással akár már nyaralásnak is nevezhetjük.
Bár egyik alkalommal sem váltottam jegyet érzelmi hullámvasútra, mégis kénytelen voltam újra és újra felülni rá. Persze nem panaszkodom, hiszen a színház esszenciája éppen abban az impulzusban rejlik, amelyet kivált belőlünk. A tér- és időbeli távolság ugyan nagy próbatétel, teljes egészében mégsem veheti el az előadások erejét. Rengeteg utat elzár a koronavírus, de vannak olyan utak, amelyeket pont egy ilyen kényszerhelyzet hatására nyitunk meg magunk előtt.
(Jászai Mari Színház: Játék a kastélyban − 160 perc, rendező: Guelmino Sándor. Sirály, avagy 80 kiló szerelem − 150 perc, rendező: Rába Roland, Nóra − 140 perc, rendező: Guelmino Sándor)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!