A két világháború közötti magyar politikai élet ikonikus alakja Bethlen István, akinek nevéhez az éppen száz éve megkezdett konszolidáció köthető, amely nem jelent mást, mint hogy az 1921. április 14. és 1931. augusztus 24. között kormányfőként tevékenykedő politikus belpolitikai és gazdasági-pénzügyi stabilitást, valamint diplomáciai elismerést hozott a négy évszázad után újra létrejövő önálló magyar államnak. Eredményei része – többek között – a szociáldemokratákkal való megegyezés, a pengő bevezetése, illetve hazánk csatlakozása a Népszövetséghez.
A bethleni konszolidáció egyik legfontosabb eleme, sőt bizonyos értelemben belpolitikai fundamentuma az, hogy az 1920. évi nemzetgyűlési választásokon kiváló eredményeket elérő két politikai formáció, a Friedrich István egykori miniszterelnök vezette Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és a Nagyatádi Szabó István irányította Országos Kisgazda- és Földmíves Párt szervezetéből és tagjainak jelentős részéből létrehozta az Egységes Pártot, amely miniszterelnöksége alatt végig (és később is, csak más nevek alatt) kormányzott, s amelynek hivatalos neve a Keresztény-Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt volt.
Már az 1922 februárjában létrejött párt neve is, amelyben a kereszténység katolikus és protestáns megnevezése egyaránt megjelent, utalt Bethlen „egységesítő” belpolitikai programjára, amely a felekezeti csoportok, a politikai és ideológiai irányzatok, valamint a társadalmi rétegek megosztottsága helyett a trianoni békediktátumtól sújtott ország mielőbbi összefogására buzdított az újjáépítés jegyében.
Sipos József címzetes egyetemi tanár, a két világháború közötti magyar belpolitika és Nagy Imre életművének jeles kutatója A bethleni kétharmad – A Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése és az 1922-es választások című könyvében elsősorban korabeli sajtóforrások és Bethlen 1922-es kampánykörútjának eseményei elemzésén keresztül mutatja be azt a folyamatot, amelynek során a Nagyatádi Szabó István-féle kisgazdapárt kormánypárttá bővült. Jelentős eredménye a kötetnek, hogy az eddigi szakirodalommal ellentétben nem pusztán a két párt egyesüléséről ír, hanem rámutat arra is, hogy Bethlen épített a kisgazda, paraszti „csizmás képviselőkre” is, s hogy a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának csak egyes csoportjai és tagjai csatlakoztak az új párthoz. Részben azért, mert jelentős részük konzervatív és Habsburg-párti legitimista volt, míg a kisgazdák jórészt – ugyan a monarchia államformájának hívei, de – szabad királyválasztók.
