Zombi a szomszédban

George A. Romero úgy gyalogolt bele az addigi képbe, mint ahogy legszebb álmainkban elképzeljük.

Élőhalottnak öltözött thaiföldi véradó ellenőrzése. Bárkiből bármi lehet? Fotó: NurPhoto Forrás: Getty Images

Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy ez lesz, megkértem volna szépen, hogy azonnal forduljon szakemberhez. Aztán amikor már láttam, hogy nagy a baj, arról írtam, hogy a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság és a félelem megeszi a lelket reggelire, valamint még arról is, hogy már semmin sem csodálkoznék. Azon sem, ha 2021-ben, ami egyébként gyerekkoromban még sci-fi-időpontnak számított, megjelennének az ufók és/vagy a zombik. Nem akartam az ördögöt a falra festeni, sőt. Csupán valami nagyon kevéssé valószínűvel gondoltam példálózni. Erre tessék. Az amerikai járványügyi hatóság hivatalos weboldalán megjelent egy útmutató, amely felettébb hasznos tanácsokkal szolgál arra az esetre, ha a Covid után beköszöntene a zombiapokalipszis is.

A Centers for Disease Control and Preven­tion többek között azt javasolja, hogy állítsunk össze egy túlélőcsomagot, vízzel, élelemmel, gyógyszerrel, kötszerrel, késsel, rádióval, zseblámpával és tisztálkodóeszközökkel, majd ezekkel felvértezve minél hamarabb keressünk fel egy túlélőtábort. Mindeközben konzultáljunk szeretteinkkel, és amennyiben nem tudnák, hogy mi a teendő egy élőhalott felbukkanása esetén, világosítsuk fel őket. Természetesen nem arról van szó, hogy a hatóság emberei megtébolyodtak volna, viszont ez a kis járványügyi eligazító anyag halálosan komoly, de persze a zombik csupán a figyelem felkeltését szolgálják, metaforák, ha tetszik.

Az egészben inkább az az elképesztő, hogy milyen mélyen ivódott bele az amerikai néplélekbe a zombijelenség, elsősorban a filmgyártásnak köszönhetően. Ugyanis addig, egészen sokáig a zombimítosz megmaradt haiti belügynek, az ottani folklór szerves részének, a vuduval, a bábuk döfködésével, kakasokkal és egyéb cullangokkal együtt. Ami persze néprajzi, kulturális antropológiai szempontból felettébb érdekes, különösen, ha olyan történetek színesítik, mint azé a hölgyé, aki a halála után állítólag megjelent, és kissé hiányos öltözékben egyes szám harmadik személyben beszélt magáról, de érzelmeket egyáltalán nem mutatott. Szkeptikusabb kutatók szerint nem volt ebben semmiféle mágia, viszont a közönség valószínűleg túltolta az ayahuascát. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy az első zombifilmek egyike,

A fehér zombi még Haitin játszódik, főhőse egy nő, és ahogy az már a Szilícium-völgytől Holly­woodig lenni szokott, magyar vonatkozása is van, a férfi főszereplő a mi Drakulánk, Lugosi Béla.

Ebben a témakörben alighanem az örökkévalóságig megmaradtunk volna az elvarázsolt szigetlakók között, ám 1968-ban egyszer csak megjelent George A. Romero és Az élőhalottak éjszakája, és minden megváltozott. A karibi ritmusokat felváltotta a dülöngélés. Romero iskolát, zsánert, mi több, szubzsánert teremtett, mindezt ráadásul egyszerre. Akkorát dobott a horroron mint műfajon, mint előtte és utána kevesen, beleértve ebbe Carpentert és a nyolcas pályán Hitchcockot is.

Élőhalottnak öltözött thaiföldi véradó ellenőrzése. Bárkiből bármi lehet?
Fotó: Getty Images

Romero zombijai irgalmatlanul gusztustalanok, undorítóak, és nehéz őket elpusztítani. A fokhagyma, karó, feszület kombó ideje lejárt, a buli eldurvult. Az agyukat kell valamilyen módon szétloccsantani, golyóval vagy szívlapáttal, lehetőleg azelőtt, hogy harapdálni kezdenének, amivel továbbadják a fertőzést, és még több delikvens kezdene el vészjóslóan imbolyogni.

És nem bízhatsz senkiben, hiszen bárkiből lehet zombi a csajodtól a haverodig.

Ez pedig ugye rendesen alááshatja az úgynevezett emberi kapcsolatokat is. Romero erre is rávilágít, ami úgy egyébként nem lenne elvárható egy primer ijesztgetős mozitól. Ráadásul még társadalmi problémákat is feszeget, az akkor éppen tomboló vietnami háborútól a szubszubkultúráig, amilyen például a szomszédság. Ami ugye számtalan frusztráció melegágya, amennyiben nem egy romantikus komédiában veszünk el, ahol mindenki olyan jó fej, mint a „lány a szomszédból”. Talán fontos még megjegyezni, hogy Az élőhalottak éjszakája kis költségvetésű, független film, és még grindhouse is a tetejébe (lásd még Tarantino részben érthetetlen rajongását ez ügyben), tehát a popkultúra és a szemét film határmezsgyéjén imbolyog az éjszakai vetítések világában.

Romero úgy gyalogolt bele az addigi képbe, mint ahogy legszebb álmainkban elképzeljük,

hogy szívünk szerint miként viselkednénk a Wall Streeten, ha cserélhetnénk egy tesztoszterontól túlfűtött vaddisznóval, amint a fogyasztói társadalom értékválságával készül leszámolni.