Zombi a szomszédban

George A. Romero úgy gyalogolt bele az addigi képbe, mint ahogy legszebb álmainkban elképzeljük.

Hegyi Zoltán
2021. 04. 20. 13:48
Halloween In Thailand
Élőhalottnak öltözött thaiföldi véradó ellenőrzése. Bárkiből bármi lehet? Fotó: NurPhoto Forrás: Getty Images
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ebben a témakörben alighanem az örökkévalóságig megmaradtunk volna az elvarázsolt szigetlakók között, ám 1968-ban egyszer csak megjelent George A. Romero és Az élőhalottak éjszakája, és minden megváltozott. A karibi ritmusokat felváltotta a dülöngélés. Romero iskolát, zsánert, mi több, szubzsánert teremtett, mindezt ráadásul egyszerre. Akkorát dobott a horroron mint műfajon, mint előtte és utána kevesen, beleértve ebbe Carpentert és a nyolcas pályán Hitchcockot is.

Élőhalottnak öltözött thaiföldi véradó ellenőrzése. Bárkiből bármi lehet?
Fotó: Getty Images

Romero zombijai irgalmatlanul gusztustalanok, undorítóak, és nehéz őket elpusztítani. A fokhagyma, karó, feszület kombó ideje lejárt, a buli eldurvult. Az agyukat kell valamilyen módon szétloccsantani, golyóval vagy szívlapáttal, lehetőleg azelőtt, hogy harapdálni kezdenének, amivel továbbadják a fertőzést, és még több delikvens kezdene el vészjóslóan imbolyogni.

És nem bízhatsz senkiben, hiszen bárkiből lehet zombi a csajodtól a haverodig.

Ez pedig ugye rendesen alááshatja az úgynevezett emberi kapcsolatokat is. Romero erre is rávilágít, ami úgy egyébként nem lenne elvárható egy primer ijesztgetős mozitól. Ráadásul még társadalmi problémákat is feszeget, az akkor éppen tomboló vietnami háborútól a szubszubkultúráig, amilyen például a szomszédság. Ami ugye számtalan frusztráció melegágya, amennyiben nem egy romantikus komédiában veszünk el, ahol mindenki olyan jó fej, mint a „lány a szomszédból”. Talán fontos még megjegyezni, hogy Az élőhalottak éjszakája kis költségvetésű, független film, és még grindhouse is a tetejébe (lásd még Tarantino részben érthetetlen rajongását ez ügyben), tehát a popkultúra és a szemét film határmezsgyéjén imbolyog az éjszakai vetítések világában.

Romero úgy gyalogolt bele az addigi képbe, mint ahogy legszebb álmainkban elképzeljük,

hogy szívünk szerint miként viselkednénk a Wall Streeten, ha cserélhetnénk egy tesztoszterontól túlfűtött vaddisznóval, amint a fogyasztói társadalom értékválságával készül leszámolni.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.