Búcsú a színpadtól

Sűrűn „kaszál” mostanság a Bihar Megyei Tanács elnöke, Nagyvárad korábbi polgármestere, Ilie Bolojan, aki miatt a Várad folyóirat már meg is szűnt, a filharmónia magyar igazgatóját megbuktatták a versenyvizsgán, a színtársulatok pedig megcsappant létszámmal vehetik az akadályokat.

Nagyvárad, 2019. november 18. Ferdinánd király lovas szobra, Kara Mihály alkotása, valamint a Szent Miklós görög katolikus székesegyház és a felújítás alatt álló görög katolikus püspöki palota (j) a nagyváradi Szent László téren 2019. november 18-án. MTI/Czeglédi Zsolt Fotó: Czeglédi Zsolt

A nagyváradi Bémer téren álló színházépület sokszor lett formálója a város történetének. Eredeti feliratát – a Szigligeti Színházat – többször lecserélték, hogy mindig az aktuális politikai hovatartozásnak megfelelőt helyezzék el homlokzatán. Az első román évadot 1927. október 9-én nyitották meg a Kolozsvári Nemzeti Színház előadásával. Mária román királyné nevét 2011-ben vette fel a magyar társulattól különváló és önálló színházzá alakuló román teátrum. A névadó egész alakos szobrot is kapott az épület előtt, ennek avatása a Holnaposok szoborcsoportjával szinte egy időben történt, 2012. október 12-én, annak emlékére, hogy a román csapatok 1944-ben ismét bevonultak az 1940-ben Magyarországhoz visszacsatolt Nagyváradra.

Megbuktatott direktor

A köztéri plasztika leleplezése idején már Ilie Bolojan volt a bihari megyeszékhely polgármestere, aki évekig prefektus is volt, vagyis a kormány megyei helytartója, most pedig a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben a megyei tanács elnöki tisztségét tölti be, s mint első számú funkcionárius gondolja újra a Pece-parti Párizs kulturális életét. Ilyen tekintetben a helyi magyar közösség igen kellemetlen helyzetbe került, hiszen érdekképviselete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség országos szinten koalíciós partnere a jobboldali PNL-nek, helyi szinten viszont nem.

A román párt ugyanis abszolút többséggel nyerte meg a legutóbbi választásokat.

A közfelháborodást – amely magyarokat és románokat egyaránt érintett a közelmúltban – az váltotta ki, hogy a városi és a megyei múzeum egyesítése után – amely már július elsejétől érvénybe lép – Ilie Bolojan a román Mária Királyné Színházat, a magyar Szigligeti Színházat és a Nagyváradi Filharmóniát is egyetlen jogi személlyé szeretné alakítani, ami azt jelentené, hogy valójában hét intézményt vonna össze, mivel mind a román, mind a magyar teátrum keretében a színtársulat mellett bábtársulat és táncegyüttes is működik. Emellett megszűnne az intézmények repertoárjellege, csak a legsikeresebb művészek kapnának határozott idejű, legfeljebb egy évre szóló munkaszerződést, a többieket csak bizonyos előadásokra alkalmaznák, nyugati mintára. Az összevonás leépítéssel járna. A Szigligeti Színháznak további nyolc, a Lilliput Társulatnak hat művészétől kellene megválnia, mivel a megyei tanácselnök szerint a magyar intézmények alkalmazotti létszámát és pénzügyi támogatását a város magyar lakosságával (negyvenötezer fő) részarányosan kell megállapítani. A Mária Királyné Színháznál 143 emberből 121 maradna, míg a Szigligeti Színháznál 145 munkavállalóból 109. A ritkítás a jelenlegi főigazgatót, Czvikker Katalint is kellemetlenül érintené.

Bár korábban még arról volt szó, hogy az önkormányzat május végén dönt az átszervezésről szóló határozattervezetről, a közfelháborodás miatt változott a helyzet.

Călin-Grațian Gal testületi alelnök most már azt nyilatkozza, nincs ilyen tervezet készülőben. Ám úgy véli, az érintett intézményeknek többet és jobban kellene dolgozniuk, aktívabban kellene részt venniük a szabadtéri, hétvégi rendezvényeken. A megszólítottak azonban ezt sem tudják értelmezni, mivel a street art szerintük egy másik műfaj. A legtöbben abban sem hisznek, hogy Bolojan eláll elhatározásától. Amennyiben mégis megvalósul, amit eltervezett, a jelenlegi színészek közül – beleértve a magyar művészeket is – valószínűleg többeknek el kell majd költözniük Nagyváradról, hiszen a projekt­alapú foglalkoztatás nem biztosít számukra megélhetést. Sőt egy korábbi ülésén az önkormányzat azt is megszavazta, hogy elveszi a teátrumoktól a színészlakásokat. A filharmónia igazgatójáról, Meleg Vilmosról pedig ugyanez az önkormányzat kiderítette, hogy nem felel meg az elvárásoknak, ezért menesztették. A ma már nyugdíjas színművész évtizedekig volt a magyar társulat tagja és igazgatója, a legutóbbi értékelésen pedig nem érte el az átmenő osztályzatot ahhoz, hogy megőrizhesse vezető pozícióját az állami filharmóniánál.

Nagyvárad – Veszélyben a város kulturális intézményeinek önállósága
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Bolojan költséghatékony törekvései egyelőre csak nyilatkozatok és írásbeli tiltakozások tömkelegét eredményezték. A Szigligeti Színház Szigligeti Társulata, Lilliput Társulata és a Nagyvárad Táncegyüttes például nyílt levelet intézett a megyei önkormányzati képviselőkhöz, amelyben azt írják: a testület intézkedései nyomán eddig két neves és nagy múltú folyóirat – a 155 éves Familia és a Várad – is elveszítette önállóságát (a Várad alkalmazottainak számát először háromra csökkentették, majd egy főre), a magyar színháznak pedig már 36 alkalmazottól kellett megválnia.

A kilátásba helyezett húszszázalékos leépítés a táncosokat, bábszínészeket, színészeket érintené, ami akkora érvágás lenne, hogy rövid időn belül működésképtelenné válnának.

A kilátástalan helyzetről Kovács Levente, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem nyugalmazott professor emeritusa is megfogalmazta véleményét. A Kísértet jár a kertek alatt című eszmefuttatásában arra hívja fel a figyelmet, hogy két évszázadnál is idősebb színházkultúrát próbálnak eltörölni, művészeket földönfutóvá tenni, mondván, más országokban is szűnnek meg államilag támogatott színházak, átadva helyüket a piacgazdaság által favorizált alkalmi vállalkozásoknak, projektek és castingok által létrejövő pillanatszínházi eseményeknek. Ám attól eltekintenek, hogy nem azonosak az erőviszonyok, az adottságok, a történelmi, gazdasági háttér. Így fogalmaz: „Gondolom, senki sem vette észre, hogy Hruscsov ­elvtárs álma – miszerint tíz éven belül a szocialista tervgazdaság révén utolérhetjük Amerikát – nem mondható teljesültnek.”

Bolojan, a magyarellenes

Pap István nagyváradi publicista szerint Ilie Bolojan teljesen pénzorientált politikát folytat. Jóllehet gazdaságos működtetést irányzott elő, mostanáig egyetlen adattal sem igazolta, milyen pénzügyi teljesítményt nyújtott az elmúlt években a két színház és a filharmónia, hányan voltak kíváncsiak a produkcióikra, tehát azt a feltételezést sem támasztotta alá, hogy eredménytelenek. Elbocsátotta viszont a személyi állomány közel egyharmadát, ahol pedig nem teljesítették a leépítésre vonatkozó parancsát, ott az igazgatót váltotta le.

Ennél keményebben fogalmaz Szabó Ödön parlamenti képviselő, úgy látja, ha bekövetkeznek a félelmek, akár tüntetéseket is szervezni kell, bekopogtatni a magyarokhoz, mozgósítani, nagyobb társadalmi támogatottságról biztosítani a színészeket.

Bolojan magyarellenes, de ezt nem mondja ki. Amikor magyar intézményeket szüntet meg, a tolerancia legkisebb jelét sem tanúsítja.

Kardra támaszkodva

Vannak azonban, akik másképpen ítélik meg a helyzetet, kevésbé borúlátók. Egy nevének elhallgatását kérő nagyváradi közéleti személyiség például azt állítja, hogy a magyar színjátszás sosem volt veszélyben Nagyváradon, még a két román diktatúrában – a királyiban és a kommunistában – sem. Magyar színjátszás több mint kétszáz éve van Váradon, és lesz is, legfeljebb nem azok fogják irányítani, mint manapság, immár jó ideje. A közszereplő szerint az önállóság nem hozott minőségi javulást. Sőt.

És pont ez a manipuláció az egészben: többen is azt hiszik, ami önálló, az jó is.

Bár a felsoroltak épp elegendő okot adnak az aggodalomra, érdemes megemlíteni, hogy miután a Várad kulturális folyóirat főszerkesztője, Szűcs László felajánlotta, kigazdálkodják a működésükhöz szükséges pénzt, de szeretnék megőrizni a lap függetlenségét, Bolojan nem fogadta el a felvetést. A Várad szerkesztői ezért megalapították az Újváradot. A régi Várad kiadója a megyei könyvtár lett, a lapot pedig egyetlen dolgozónak kellene előállítania.

Nagyvárad korábbi polgármesterének a magyar elnevezésekkel és szobrokkal is gondja akadt.

Az Olaszi parkot – amelyet a felszámolt olaszi temető helyén alakítottak ki – II. Mihály havasalföldi fejedelemről Mihai Viteazulra keresztelte, azzal a szándékkal, hogy ide helyezze át az uralkodó szobrát a Szent László térről, ahová Ferdinánd román király emlékműve került. Az Erdélyi Magyar Néppárt kezdeményezésére az Olaszi park 2018-ban végül visszakapta nevét. A város főterén egyébként Szent László szobra állt a tria­noni békediktátumig. Arról, hogy a városalapító magyar királynak nem állhat térplasztikája a főtéren, legfeljebb csak a várban, 2015-ben az Erdon.ro-nak Bolojan azt nyilatkozta, a londoni Trafalgar téren sincs helye a francia­ Napóleon szobrának, mintegy jelezve, hogy Szent László­ városidegen. A magyar lovagkirály egyelőre a római katolikus bazilika előtt, kardjára támaszkodva várja, hogy eljöjjön az ő ideje.

Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt